Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
785. országos ülés 1918 tott alezredes intézkedett erre, hogy a katonák a város területéről vonuljanak el, mert a rekvirálás be van szüntetve. A zászlós, aki parancsnokuk volt, azt mondta, nem vonulnak el, mert nekik csak a főhadnagy parancsol. Melyik főhadnagy? A sertésforgalmi iroda mellé beosztott főhadnagy. Mindaddig, mig telefonjel«ntések után a közélelmezési minister, a hadügyminister, vagy a hadügyminister budapesti kirendeltsége el nem járt, hogy a sertésforgalmi iroda mellé beosztott főhadnagy az engedélyt megadja, .a város területére kikommandirozott katonaság parancsnokának, hogy onnan eltisztuljanak, nem mentek el. Ez világosan mutatja azt, hogy a rekvirálások a leghatalmasabb üzleti érdekköröknek, (Felkiáltások balfelöl: A bankoknak!) a nagybankoknak, a központoknak intézésére folytatódnak! Fényes László: A vállalkozóknak, a csempészeknek javára! Kún Béla: T. ház! Ezzel kapcsolatban jött egy rendelet a törvényhatóságokhoz, melyre vonatkozólag több interpelláczió van bejegyezve, ép ezért tartozom annyi udvariassággal az utánam felszólaló képviselőtársaim iránt, hogy ez ügygyei túlbőven ne foglalkozzam. A sovány sertések rekvirálása tárgyában azonban pár szóval mégis rá kell mutatnom arra a nagy felzúdulásra, amelyet ez a rendelet az ország egész lakosságának, a magyar kisgazdaközönségnek, a kisembereknek táborában kiváltott, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megjelent a rendelet, hogy a sovány sertéseket rekvirálják és központosítva fogják ezentúl hizlalni u. n. ipari hizlalással, ellentétben a mezőgazdasági" hizlalással. Fényes László: Mit nyertek a bankok a hizlaláson ? _ Matta Árpád: Németországnak kell szállítani százezer darabot ^ukoriczával együtt! Kun Béla: Én azok közé tartozom, akik az előző Wekerle-kormányt és az Esterházy-kormányt megelőző Tisza-kormány legélesebb ellenfelei voltak (Halljuk! Halljuk!) és többször adtam annak kifejezést, hogy a nemzet érdekeivel ellentétes az a rendszer, amelyet Tiszáék folytattak, midőn mindent, de mindent lassanként üzleti érdekeltségű központok és bankok kezébe engedtek át. De mint a legszélsőbb ellenzéki pártnak, a gróf Károlyi Mihály vezetése alatt álló függetlenségi és 48-as pártnak egyik szerény tagja, tartozom a tárgyilagos igazságnak annak kijelentésével, hogy amit hibáztattunk a Tisza-kormányban, az sokasodott mértékben hibáztatható az előző kormányok működésében, amelyek a mostani Wekerlekormányt megelőzték, (ügy van a szélsőbaloldalon.) Hock János: Selten kommt was Besseres nach! Farkas Pál: Ezt mondtuk tavaly júniusban! Kun Béla: A Tisza-kormány idejében is KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. májas 15-én, szerdán. 193 megvolt a különböző ipari hizlalótelepeknek joga és lehetősége arra, hogy hizlalhassanak, de hogy szőröstül-bőröstül kiszolgáltassák a magyar mezőgazdaságot a nagybankok és központok kezébe, ezzel a végtelenül szomorú jelenséggel akkor még nem találkoztunk. Fényes László: ISTem a sertéstenyésztés adja a hasznot, hanem a hizlalás! (Mozgás balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla: Az a sertésforgalmi rendelet, amelyet a mostam s az előző közélelmezési minister ur kibocsátott, feltétlenül a mezőgazdasági hizlalás megbénítását és tönkretételét eredményezi (ügy van! bal felöl.) és a hizlalást jogosulatlan elemeknek, a nagytőkének, az ipari foglalkozást haszonhajhászó módon űzőknek kezébe játszsza át. Ez ellen eg) 7 etemlegesen tiltakoznunk kell, nemcsak magyar nemzeti szempontból, hanem mezőgazdasági szempontokból is, minden pártpolitika nélkül felhozható indokok révén, amelyekre bővebben rámutatnom felesleges, csak meg kell említenem azt, hogy ha a kibocsátott soványsertés rekvirálási rendelet folytán a sertéseket ipari központok fogják hizlalni, akkor az egyes törvényhatóságok, községek és városok elüttetnek attól a jogtól, hogy a nekik rendesen hatósági ellenőrzés mellett bejelentett sertéseket maguk hizlalhassák és a hizlalás révén előállott hasznot maguk szedhessék be részint a termelőknek, részint pedig a községi és városi közpénztárnak javára. A hizlalásnak az ipari telepek számára való átengedése feltétlenül mesterséges árdrágítást fog előidézni. Mert az csak nyilvánvaló, hogy mennél több kézen megy keresztül a hizlalás, annál drágább lesz az előálló szalonna, zsir és hus. (Mozgás balfelöl.) Hozzá kell venni azt, hogy ipari központosított hizlalás esetén a fertőző sertésbetegségek lokalizálása alig lesz elérhető. Hozzájárul továbbá az is, hogy a soványsertés rekvirálási rendelet értelmében az egyes családoknál négy családtag után meghagyott egy sertés nem elegendő a család szükségletének ellátására, mert a mai nehéz takarmányozási viszonyok mellett nem tud az a kis ember, az a kisgazda, kisiparos vagy kishivatalnok — mert hisz ez is foglalkozik sertéshizlalással — nagy disznót hizlalni, hanem csak ötven-hatvan-hetven kilósat és igy, ha négy családtagra csak egy disznó vagy egy malacz jut, az oly végtelenül csekély lesz, hogy ez az állapot az illető családnak feltétlenül ekszisztencziáját támadja meg. A soványsertéseknek közélelmezési czélokra való igénybevétele feltótlenül eszközölhető ugy, hogy a mezőgazdaságot lássuk el gyámolító kézzel, (ügy van! balfelöl.) hogy módot és alkalmat adjunk arra, hogy kellő takarmánynak a kisbirtokos részére való juttatásával hatósági ellenőrzés mellett a dolgozó kisember táplál25
