Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 191 interpelláczióra válaszol, válaszának két részét, az első és a második interpelláczióra vonatkozó­lag külön fogom szavazásra feltenni. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. képviselőház! Már április hónapban jegyeztem be két interpellácziót, az egyiket a rekvirálások, a másikat a hadirokkan­tak, özvegyek és árvák ügyében. Sajnálatomra nem vehetem tárgytalannak a bejegyzett két interpellácziót, de tekintettel arra, hogy rajtam kivül még többen vannak, akik interpellácziót jegyeztek be és tekintettel a ház türelmének véges voltára, igyekezni fogom mondandóimat lehetőleg rövidre szabni. A rekvirálások tárgyában lehetetlen elhall­gatnom azt, hogy az az egész rendszer, mely­nek alapján a rekvirálások folytak, nagyon rossz volt, valóságos népsarczolás, a nép oly zaklatása, melyet sem a hadseregnek és az ország ellátat­lan lakosságának, sem az államnak egyéb ér­deke nem indokolt. (Igaz! Ugy van! a bal­oldalon.) Tisztában vagyok azzal, hogy minden feles­leget, mely a termelőnél rendelkezésre áll, oda kell bocsájtani a hadsereg és az ország ellátat­lan lakossága szükségletének fedezésére, de annak nyomatékosan kell kifejezést adnom, hogy ha oly készleteket vonunk el a termelőtől, amely készleteknek elvonása a termelőnek a jövő érde­kében folytatott munkáját veszélyezteti, ekzisz­tencziáját létalapjában támadja meg, akkor e készletek elvonása nem hogy szolgálná a had­sereg érdekét, de megrenditi magának a nemzet­gazdaságnak alapjait. (Igaz! Ugy van! a bal­oldalon.) Fényes László: Nem tudnak dolgozni! (Zaj.) Kun Béla: Most már értem, miért kellett Hadik János volt közélelmezésügyi minister ur­nak távoznia ós miért kellett herczeg Windisch­Graetz Lajosnak helyébe jönnie. Azért, mert Hadik János nem ment túl azon a határon, amit becsületes magyar lelkiismerete megszabott neki (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és azon helyes állásponton volt, hogy biztosítsa a had­seregnek, az ország ellátatlan lakosságának szük­ségletét, de csak ugy, hogy magának a termelő­közönséget nem támadja meg s nem szolgáltatja ki Ausztriának. (Helyeslés a baloldalon.) A gabonarekvirálások nem háromszor, nem is négyszer, de sok helyen ötször ismétlődtek, többször oly katonai segédlettel és a katonai segédletnek oly mértékben és súlyos módszerek szerint való alkalmazásával, melyeket én feltét­lenül károsnak, sőt veszélyesnek tartok. (Helyes­lés a baloldalon.) A katonák, akik rekviráltak, nem azt vették el, ami felesleg volt, hanem azt is, ami nem volt felesleg; amit feleslegesnek vé­leményeztek a statisztikai adatok szerint, ami azonban nem volt felesleg a nép szükséglete szerint. Valóságos kipkedés-kapkodással, a fejetlen­ségnek és rendszertelenségnek egész rendszeré­vel állottunk szemben és ha az ország minden részéről panaszhangokat méltóztatnak hallani, azokat ne vegyék ugy, mintha ez tüntetés lenne a hadsereg szükséglete vagy az ország elláttat­lan lakossága ellen, hanem ugy, mint teljesen jogosult jajkiáltást és felzúdulást a rendszer ellen, amely a hadsereg és Ausztria ellátása révén akkor is elvon bizonyos készleteket, amikor termelőnek volna ekzisztencziális szüksége. A katonai rekvirálások nemcsak azért vol­tak hibásak és feltétlenül kifogásolandók, mert katonák rekviráltak, hanem mert oly katonák is rekviráltak, akiket a magyar nép ösztönsze­rűleg, természetszerűleg ellenszenvvel fogadott. Csehek rekviráltak az országban, azok, akikkel szemben egy éjjeli ülésen annak idején még herczeg Windisch-Graetz Lajos védelmezte gróf Tiszával sremben a magyar álláspontot és gróf Tisza István bizonyítgatta a csehek egyenlő vérveszteségét herczeg Windisch-Graetz Lajossal szemben, (Ellenmondások a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) azon csehek, akik a háború vérziva­tara alatt árulók voltak. (Zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kun Béla: Megtörtént, hogy békés magyar lakásokba be is törtek. Egy éjjeli ülésen azt mondta gróf Tisza István, hogy: téved a vitéz kapitány ur, ha jobban tudja, hogy mennyi volt a csehek vérvesztesége. (Zaj a jobboldalon. Ugy van! a baloldalon.) Elismerem, hogy gróf Tisza István jóhiszeműen tévedett, de tévedett és té­vedtek azok is, akik neki helyeseltek. Azok a csehek, akik a vérveszteségben hátrább állottak mint a magyarok, csak az árulásban állottak előbb, azok rekviráltak és garázdálkodtak az országban. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Fényes László: Csehországban nem rekvi­ráltak ! Holló Lajos: Ették a kecskeméti fehér­kenyeret ! Kun Béla: Ha ezen szomorú momentumok következményeképen a magyar nép, mely életét, vérét, becsületét hozta áldozatul a haza oltárán, ellenszenvvel és gyűlölettel fordult azon katonák ellen, akik rekviráltak és akik kis készletét tőle elvitték, az érthető. Ha azt nézzük, hogy meny­nyi az a készlet, melyet a legutóbbi rekvirálá­lások alkalmával meghagytak, akkor pártkü­lönbség nélkül azt kell mondanunk, hogy az nem elegendő. A kapálásnak, az aratási mun­káknak végzésére feltétlenül kevés, a kaszálás végzésére épenséggel elégtelen az, ami megha­gyatott. Wekerle Sándor t. ministerelnök ur­nak és herczeg Windisch-Graetz Lajos urnak is van uradalma és ha ő egy aratómunkásnak, egy időszaki munkásnak csak annyit hagyna meg, amennyi a szabályzatban elő van irva, I ákkor világos, hogy se kapálni, se kaszálni, se aratni Magyarországon nem lehet majd. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom