Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 191 interpelláczióra válaszol, válaszának két részét, az első és a második interpelláczióra vonatkozólag külön fogom szavazásra feltenni. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. képviselőház! Már április hónapban jegyeztem be két interpellácziót, az egyiket a rekvirálások, a másikat a hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyében. Sajnálatomra nem vehetem tárgytalannak a bejegyzett két interpellácziót, de tekintettel arra, hogy rajtam kivül még többen vannak, akik interpellácziót jegyeztek be és tekintettel a ház türelmének véges voltára, igyekezni fogom mondandóimat lehetőleg rövidre szabni. A rekvirálások tárgyában lehetetlen elhallgatnom azt, hogy az az egész rendszer, melynek alapján a rekvirálások folytak, nagyon rossz volt, valóságos népsarczolás, a nép oly zaklatása, melyet sem a hadseregnek és az ország ellátatlan lakosságának, sem az államnak egyéb érdeke nem indokolt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Tisztában vagyok azzal, hogy minden felesleget, mely a termelőnél rendelkezésre áll, oda kell bocsájtani a hadsereg és az ország ellátatlan lakossága szükségletének fedezésére, de annak nyomatékosan kell kifejezést adnom, hogy ha oly készleteket vonunk el a termelőtől, amely készleteknek elvonása a termelőnek a jövő érdekében folytatott munkáját veszélyezteti, ekzisztencziáját létalapjában támadja meg, akkor e készletek elvonása nem hogy szolgálná a hadsereg érdekét, de megrenditi magának a nemzetgazdaságnak alapjait. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Fényes László: Nem tudnak dolgozni! (Zaj.) Kun Béla: Most már értem, miért kellett Hadik János volt közélelmezésügyi minister urnak távoznia ós miért kellett herczeg WindischGraetz Lajosnak helyébe jönnie. Azért, mert Hadik János nem ment túl azon a határon, amit becsületes magyar lelkiismerete megszabott neki (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és azon helyes állásponton volt, hogy biztosítsa a hadseregnek, az ország ellátatlan lakosságának szükségletét, de csak ugy, hogy magának a termelőközönséget nem támadja meg s nem szolgáltatja ki Ausztriának. (Helyeslés a baloldalon.) A gabonarekvirálások nem háromszor, nem is négyszer, de sok helyen ötször ismétlődtek, többször oly katonai segédlettel és a katonai segédletnek oly mértékben és súlyos módszerek szerint való alkalmazásával, melyeket én feltétlenül károsnak, sőt veszélyesnek tartok. (Helyeslés a baloldalon.) A katonák, akik rekviráltak, nem azt vették el, ami felesleg volt, hanem azt is, ami nem volt felesleg; amit feleslegesnek véleményeztek a statisztikai adatok szerint, ami azonban nem volt felesleg a nép szükséglete szerint. Valóságos kipkedés-kapkodással, a fejetlenségnek és rendszertelenségnek egész rendszerével állottunk szemben és ha az ország minden részéről panaszhangokat méltóztatnak hallani, azokat ne vegyék ugy, mintha ez tüntetés lenne a hadsereg szükséglete vagy az ország elláttatlan lakossága ellen, hanem ugy, mint teljesen jogosult jajkiáltást és felzúdulást a rendszer ellen, amely a hadsereg és Ausztria ellátása révén akkor is elvon bizonyos készleteket, amikor termelőnek volna ekzisztencziális szüksége. A katonai rekvirálások nemcsak azért voltak hibásak és feltétlenül kifogásolandók, mert katonák rekviráltak, hanem mert oly katonák is rekviráltak, akiket a magyar nép ösztönszerűleg, természetszerűleg ellenszenvvel fogadott. Csehek rekviráltak az országban, azok, akikkel szemben egy éjjeli ülésen annak idején még herczeg Windisch-Graetz Lajos védelmezte gróf Tiszával sremben a magyar álláspontot és gróf Tisza István bizonyítgatta a csehek egyenlő vérveszteségét herczeg Windisch-Graetz Lajossal szemben, (Ellenmondások a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) azon csehek, akik a háború vérzivatara alatt árulók voltak. (Zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kun Béla: Megtörtént, hogy békés magyar lakásokba be is törtek. Egy éjjeli ülésen azt mondta gróf Tisza István, hogy: téved a vitéz kapitány ur, ha jobban tudja, hogy mennyi volt a csehek vérvesztesége. (Zaj a jobboldalon. Ugy van! a baloldalon.) Elismerem, hogy gróf Tisza István jóhiszeműen tévedett, de tévedett és tévedtek azok is, akik neki helyeseltek. Azok a csehek, akik a vérveszteségben hátrább állottak mint a magyarok, csak az árulásban állottak előbb, azok rekviráltak és garázdálkodtak az országban. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Fényes László: Csehországban nem rekviráltak ! Holló Lajos: Ették a kecskeméti fehérkenyeret ! Kun Béla: Ha ezen szomorú momentumok következményeképen a magyar nép, mely életét, vérét, becsületét hozta áldozatul a haza oltárán, ellenszenvvel és gyűlölettel fordult azon katonák ellen, akik rekviráltak és akik kis készletét tőle elvitték, az érthető. Ha azt nézzük, hogy menynyi az a készlet, melyet a legutóbbi rekvirálálások alkalmával meghagytak, akkor pártkülönbség nélkül azt kell mondanunk, hogy az nem elegendő. A kapálásnak, az aratási munkáknak végzésére feltétlenül kevés, a kaszálás végzésére épenséggel elégtelen az, ami meghagyatott. Wekerle Sándor t. ministerelnök urnak és herczeg Windisch-Graetz Lajos urnak is van uradalma és ha ő egy aratómunkásnak, egy időszaki munkásnak csak annyit hagyna meg, amennyi a szabályzatban elő van irva, I ákkor világos, hogy se kapálni, se kaszálni, se aratni Magyarországon nem lehet majd. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)
