Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
188 785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. épen azért igyekszünk mi mindent elkövetni, hogy a végleges megállapítás mielőbb megtörténjék és a segélyek a letető leggyorsabban folyósittassanak. (Általános helyeslés.) Ami pedig a Székelyföld gazdasági fellenditését illeti, engedelmet kérek, ugy tudom, hogy ott rekvirálás most nincsen. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, a román betörés által sújtott székely vidékekről szólok, mert vannak székely vidékek, amelyek, hála Istennek, nem érintettek a betörés által s ha ilyen vidékeken rekvirálás folyik, az nem kifogásolható. De a román betörés által sújtott vidékeken mindenütt be lett szüntetve a rekvirálás. Nagyon természetes azután, hogy azokon a vidékeken, amelyek hadszinterek voltak, nemcsak az ellenséges betörés, hanem általában a folytonos katonai felvonulások is annyira kiéheztették a népet, hogy ott most rendkivüli állapotok uralkodnak. (Igazi Ugy van!) Itt van azután az épületek helyreállításának kérdése. Sümegi Vilmos: Nagyon sürgős! Wekerle Sándor ministerelnök : Hiszen nagyon sürgős, csak akadjon valaki, aki sürgősen meg is tudja csinálni. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Mert ehhez szükséges először is megfelelő emberi munkaerő, — és ez meglenne — de szükséges másodszor az anyag is, és az anyag nincs meg. (Zaj a szélsőbaloldálon.) Ennek előteremtése, méltóztassanak elhinni, óriási gondot okoz. Utalhatok e tekintetben a főváros építkezéseire, ahol mindent el akarrunk követni, hogy a lakáshiányon segítsünk, de az anyag megszerzése óriási nehézségekkel és késedelmekkel jár, ami természetesen áll a Székelyföldre nézve is. Amit az ipar és kereskedelem fellendítésének szükségességére vonatkozólag a képviselő ur elmondott, abban tökéletesen igaza van. Hiszen a képviselő ur maga járt egyszer nálam, bár nem az én, hanem a kereskedelemügyi ministerium hatáskörébe tartozott a dolog, és kívánta bizonyos anyagok kiadását. Azok az anyagok azonban nem voltak meg és hiányoztak a központban is. Ha az anyagok megvannak, legyen róla meggyőződve a t. képviselő ur, tudjuk, hogy elsősorban nekünk magunknak érdekünk az, hogy a Székelyföld gazdasági tevékenységét lábraállitsuk és e tekintetben mindent el is fogunk követni. (Általános helyeslés.) Hiszen külön kormánybiztosságot állítottunk fel a Székelyföldre nézve, amely, megengedem, hogy rövid működésének tartama alatt eredményeket még nem tud felmutatni, de legyen meggyőződve róla a képviselő ur, hogy épen legközelebb egy külön minister fog megbízatni azzal, hogy ezeket a kérdéseket Erdélyre és így a Székelyföldre vonatkozólag is megoldja. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ezért, miután minden lehetőt elkövetünk a tekintetben, hogy ugya társadalmi, mint a gazdasági megélhetés szempontjából ott a normális viszonyokat helyreállítsuk, kérem a tisztelt házat, hogy a képviselő ur interpeUácziójára adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Általános helyeslés.) Elnök: Gondolom, a ministerelnök ur nemcsak a maga nevében, hanem azon három ministertársa nevében is válaszolt, akikhez az interpelláczió intézve volt. Wekerle Sándor ministerelnök: Igen! Elnök : Most az interpeUáló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Ráth Endre: Tisztelt képviselőház ! Én a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem, bátor vagyok azonban emlékeztetni arra a körülményre, amely az előbb, ugy látszik, elkerülte a ministerelnök ur figyelmét, hogy a kamatmentes kölcsönök nyújtására vonatkozólag megkezdett fejtegetését nem folytatta a ministerelnök ur. A kamatmentes kölcsönök ügye, amennyire én tudom, ma is ugy áll, hogy a 25.000 koronán aluli kölcsönök folyósittatnak, a többi, ezen felüli segélyek azonban — pedig, sajnos, az erdélyi károk a 25.000 koronát majdnem minden esetben meghaladják — még mindig csak tárgyalás alatt állanak. Erre vonatkozólag kérnék tehát sürgősebb eljárást és kérem azt, hogy lehetőleg minél kedvezőbb feltételek mellett juthassanak az érdekeltek kölcsönhöz. A másik dolog, amire bátor vagyok a ministerelnök ur figyelmét ujolag felhivni, hogy iskoláinkat, amint erre beszédemben részletesen kitértem, elhelyezték Erdélyből. Az iskolaépületeket részben ma is a katonaság tartja megszállva, részben üresek és teljesen fel vannak dúlva azok. Az iskolák felszerelése tekintetében igen lassú intézkedések vannak folyamatbán ; ahelyett, hogy a helyi hatóság, az iskolagondnok, vagy tanfelügyelő az illetékes államépitészeti hivatal bevonásával intézkednék, a károsult vidékekre nézve még ma is csak kimutatásokat kérnek be, összeírását annak, hogy mi mindenre van szükség és majd csak ha ezek beérkeznek, fognak pályázatot hirdetni arra vonatkozólag, hogy a szükséges iskolafelszerelési eszközök hol és ki által áUittassanak elő ? Ma már május közepén vagyunk, szeptemberben pedig megnyílik az iskolaév. Ha azonnal nem lát hozzá a kormány, hogy legalább a tanításhoz legszükségesebb eszközök és bármily primitív ülőhelyek meglegyenek, a tanítás nem lesz megkezdhető. Hála Istennek, a keleti veszedelem elmúlt és kérhetem a t. kormányt, hogy a katonasággal szemben lépjen fel teljes erélylyel és követelje, hogy ürítsék ki a megszállott iskolai helyiségeket. Mert ha valaha szükség volt arra, hogy az erdélyi gyermekek ne maradjanak iskolázatlanul, ma van rá szükség. Ezeket kívántam csak megjegyezni. (Helyeslés. Á szónokot üdvözlik.) Wekerle Sándor ministerelnök: Ami az iskolák felszerelését illeti, külön fel fogom hivni a vallás- és közoktatásügyi minister ur figyelmét, hogy ezt a dolgot ne a sablonszerű hosszadalmas eljárás, pályázatok hirdetése utján rendezze, hanem saját felelősségére, tán a fennálló szabályok mellőzésével is gyorsan járjon el. (Elénk helyeslés.)
