Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

186 785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. folytathatnának. (Ugy van ! baljelől.) Képtelenség ezeknek a generális intézkedéseknek Erdély területén való alkalmazása. Kell, hogy ott minden iparos a nyersanyag megfelelő részét feltétlenül megkaphassa, mert azokból a segélyekből, amelyeket a magyar állam adhat, végre is nem lehet kivánni, hogy a székely társadalom magát regenerálhassa. Munkát kell nekik adni, munkaalkalmat, — anyagot — módot arra, hogy becsületes munka utján szerezhessék meg a jövedelmet. T. képviselőház! Látjuk, hogy akiknek a legitim kereskedelem álürügye alatt a központokhoz megvannak az összeköttetéseik, azok a G-araytéren és Budapest különböző más terein, a Telekitéren stb. hozzájuthatnak árukhoz akkor, amikor a mi székely kereskedőinknek 800 kilométernyi utat kell megtennie, hogy itt, ugyanazon a Garaytéren uzsoraáron hozzájuthassanak mákhoz s megvehetik példának okáért a czérnának orsóját 30—40 koronáért s a szövet méterét 140—200 koronáért. (Élénk felkiáltások balfelől: Igaz ! Ugy van ! Hol van a minisler ?) S ez igy van nemcsak a czérnával, hanem minden néven nevezendő anyaggal. (ügy van!) Mire vezet ez ? Az ország szemének rajta kell lenni ezen az ügyön és különösen a kormányoknak élénken kell figyelniük arra, nehogy ezek az üzelmek olyan útra tereljék a népet, amelytől vissza kell tartani. Lappangó antiszemitizmus van az egész országban, amit a központok s a Haditermény teremtettek. A kormányköröknek élénken meg kell figyelniök a központok e mérhetetlen tobzódását, amelyek nem számítanak a szegény emberrel, nem számítanak ezek nélkülözéseivel, nem számítanak azzal, hogy élniök kell ezeknek is Magyarországon. Ezt a tobzódást tovább tűrni nem lehet. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Ott van az a szegény ember odalenn Erdélyben, elhagyatva, támogatás nélkül; nem érdekli azt sem politika, sem semmi a világon, csak a megélhetésnek keserű gondjai érdeklik, az érdekli, hogy miből fog megélni, hogy miből fogja eltartani családját. Pedig ez az ember hű volt mindig az államhoz, áldozta életét, áldozta vérét érte ; és amikor ott áll a szenvedések és keserűségek közepette, nem látja a magyar kormány feltétlen hatalmát, amely azt mondaná, hogy : Félreteszem a sablonos intézkedéseket, leborulok e nép nagysága előtt és mindent elkövetek, hogy a székel ységet nagyobbá, hatalmasabbá tegyen mint eddig volt. Hiszen méltóztattak megérteni, hogy mit jelent a nemzetiségi határon, az örökös kísértés, az örökös kísértés, az örökös csábítás mesgyéjén, amikor látják, hogy ott mindenütt gazdagságban dúslakodnak, amig ezt a kipusztított népet agyonrekvirálják, Budapesten fehér kalácsot tesznek ki a zugkávéházakban is, az én kerületemben pedig kukoriczalisztből táplálkoznak nemcsak hétről-hétre, hanem hónapszámra és oly mértékben, hogy négy rész kukoriczaliszt van egy rész búzaliszttel szemben a kenyérben. T, képviselőház ! Beszélhetek én annak a népnek közlekedési nehézségekről, beszélhetek a hadseregellátás szükségei okozta nehézségekről: az a nép tudja nagyon jól, hogy ott volt a Hadi Termény, mig ott nem volt, volt ennivalója, elvitte a termést és azért nem kap belőle, hogy elláthassuk Ausztriát és Csehországot, amelyet lelkünkből gyűlölünk, (Ugy van ! balfelől.) Ilyen körülmények között a közélelmezési minister ur nem ragaszkodhatik tovább ahhoz a politikájához, hogy Erdély gondoskodjék magamagáról és lássa el magamagát; ezt a politikát gyakorolhatja Magyarország bármelyik más vármegyéjében, de nem gyakorolhatja azon a területen, amelyet a román végiggázolt és végiggázoltak a hadseregek. Ott szenvedtük el a frontok közelségét, ott szenvedték el az át- és visszajövő katonaságnak az átvonulását. Es most az Oroszországból hazatérő katonáink ott tartják az első pihenőállomásukat Magyarországon, ott házról-házra járnak és ugy könyörgik és kunyorálják el a szegény székely embertől utolsó falat kenyerét. Feltétlenül kell, hogy a ministeriumok kiküldöttei odakünn legyenek és ugy ipari, mint kereskedelmi és földművelési téren, a rekvirálásokat egyszer s mindenkorra beszüntetve, segítséget nyújtsanak. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Méltóztassanak elképzelni, hogy ezen a vidéken — amint különben egy másik interpellácziómban a ház kegyes engedelmével leszek bátor részletesebben érinteni — milyen lehet a köztisztviselőnek az élete, amikor messze földről hozzák neki drága áron az iparczikkeket és az élelmet, de nem hozzák meg neki a kellő anyagi segitséget. És kívánják, hogy ott, az ország határán az a köztisztviselő méltán élje a maga nemzeti életét és legyen hűséges őre a magyar államnak ! T. képviselőház ! A t. kormánynak meleg szivét kérjük a Székelyföld számára. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) De nemcsak meleg szivét, hanem éjjel-nappali szünetlen munkáját is és ne méltózassanak többé oly politikát követni, hogy akik odalenn ismerik a székelységet, ismerik a múltját, keserűségeit, bajait, azokat politikai érdekből eldobálják és elkergetik. (Ugy van! balfelől.) Nem kísérletezésre való emberek vagyunk ; nekünk székely emberek kellenek, akik ismerik a viszonyokat a helyszínén, megértik, hogy mi kell és sürgősen, haladéktalanul intézkedjenek. Az első dolog az, hogy a kártalanítási összegeket minden további halogatás nélkül azonnal ki kell utalni a népnek (ügy van ! balfelől.) és nem részleteket, mert akkor elfolyik a pénz a kezéből, ennek az embernek nincsen ruhája, nincsen bútora, nincsen élelmiszere, s nincsenek munkaeszközei. A pénzsegélyeken kivül meg kell találni a módot arra is, hogy beszerzési csoportokat állítsanak és természetben is segítségeket juttassanak őnekik. Támogassák a szövetkezeteket. De ne oly beszerzési csoportokat, mint amilyen itt Pesten van egykettő, hogy aszalt szilvát, meg czipőzsinórt, meg czipőkrémet osztogatnak az embereknek és egy kilogramm húst adnak egy hónapban, hanem tessék oly beszerzési csoportokat alakíttatni, mint