Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

184 785. országos ülés 1918 májas 15-én, szerdán. kívánjuk tartam. A személyemre vonatkozó megjegyzésekre csak ennyiben kívántam reflektálni. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Mihályi Péter jegyző: Bernát Béla! Bernát Béla: T. ház ! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, minthogy 12 órakor az interpellácziókra térünk át, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) .Elnök: Kérem a t. házat, méltóztatik-e Bernát Béla képviselő urnak megadni az engedélyt arra, hogy tekintettel az idő előrehaladott voltára beszédét holnap mondhassa el, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, a ház az engedélyt megadta. Ily értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mielőtt az interpelláoziók előterjesztésére térnénk át, méltóztassék megengedni, hogy megtegyem javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, folyó évi május hó 16-án délelőtt 10 órakor tartsa. S miután a választójogi bizottságban két tagsági hely megüresedett — az egyik t, i. gróf Khuen-Héderváry Károly képviselőtársunk halálával, a másik pedig Vertán Endre képviselőtársunk lemondásával — s miután a választójogi bizottság ülésezését folytatja és magának a bizottságnak kebelében merült fel az az óhaj és kívánalom, hogy a két megüresedett hely betöltessék : ennélfogva vagyok bátor javasolni, hogy holnapi ülésünk napirendjére első pontul a választójogi bizottságban megüresedett két tagsági helynek választás utján való betöltését, második pontul a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló törvények módosításáról és kiegészítéséről, a kadinyereségadóról szóló törvény hatályának meghosszabbításáról, valamint egynémely adónem után fizetendő hadipótlékról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását, a kapcsolatos feliratokkal és kérvényekkel, harmadik pontul pedig a vagyonátruházási illetékekről szóló törvényjavaslatot tűzzük ki, a kapcsolatos kérvénynyel. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép mondom ki. Következnek az interpellácziók. Az első interpelláló Ráth Endre képviselő ur, aki a belügyi, a kereskedelemügyi, a földmivelésügyi és az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető ministerhez a székelység helyzetének sürgős orvoslása tárgyában óhajt interpellácziót intézni. Mielőtt az interpelláló képviselő urnak megadnám a szót, méltóztassanak megengedni annak közlését, hogy az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister ur hozzám azon kérést intézte, jelentsem be a t. háznak, hogy ő ma azért nem lehet jelen a ház ülésén, mert sürgős hivatalos ügyekben el kellett utaznia. A hozzáintézendő interpellácziókra azonban legközelebb, mihelyt — talán a jövő hét folyamán — alkalma nyílik, válaszolni fog. Méltóztassék a minister urnak általam közvetített bejelentését tudomásul venni. (Helyeslés.) Most méltóztassék Ráth Endre képviselő urnak interpelláczióját elmondani. Ráth Endre : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A t. ház elnézését kell kérnem, hogy a székely kérdésben, amelyet már annyiszor és annyiszor hoztam a t. ház színe elé, most megint felszólalok, de kényszerit erre az a körülmény, hogy bár az ország közvéleménye elé hoztam kérésemet és kívánságaimat a székelyföld érdekében, azok a dolgok, amelyekre oly nagy szükség van, még most sincsenek meg, még most sem történtek meg a kellő intézkedések. Ugyanabban a hibában szenvednek a magyar kormánykörök ma is, mint a béke idejében, sohsem becsülték meg kellően a délkeleti határszélén élő székelység nagy nemzetvédő munkáját. A béke idejében is el volt hanyagolva ez az országrész, kiaknázatlanul maradtak természeti kincsei, elhanyagoltak minket, Erdélyben a vasutak főbb vonalait nem vezették keresztül a székely vidékeken, hanem igenis támogatták az oláh és szász vidékeket. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Elmaradt a székelység támogatása, amikor a magyar iparnak, kereskedelemnek, vagy földmivelésnek színvonalát kellett emelni. Rá is fizettünk a háború ideje alatt, amikor a hadsereg érezte sokkal jobban, mint kellett volna, hogy mily nagy feladat megküzdeni a közlekedési eszközök hiányával. Egészen máskép üthetett volna ki a román betörés idején a menekülés és a Magyarországba való utvonalak megtalálása, hogyha kellő közlekedési eszközök állottak volna rendelkezésre. (Ugy van ! a szélsöhaloldalon.) A keserűség érzete fog el, valahányszor rágondolok, erre, de nemcsak én keseredem el, hanem az országban minden magyar érzésű ember, de különösen az erdélyi részekben lakó magyar emberek, ha visszagondolnak, hogy előzetes értesítés nélkül éjjeltől reggelre kiszolgáltatták őket a román csorda vad betörésének. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor meglett volna a mód arra, hogy figyelmeztessék az ottani lakosságot, akkor igenis a magyar kormányhatalom, az akkori magyar kormányhatalom fenyegetésekkel, büntetésekkel megtiltotta a menekülést, eljárásokat indítottak azok ellen, akik saját eszük szerint jártak el és látták, hogy Románia felől veszély fenyegeti a székelységet. Eä azok, akikre rátörtek orvul és éjszakáról reggelre kénytelenek voltak otthagyni vagyonukat, egész életük keresményét, összegyűjtött anyagú-