Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-784
784. országos ülés 1918 május lé-én, kedden. m\ nak tartanám, hogy akkor, midőn összes terményeink makszimálva vannak, mi 60 K-ás búzával lássuk el forszírozott kivitel mellett — mert a közös élelmiszerbeszerzésnek ez a következménye — minket ezerszeres áraikkal megnyomorító külföldi szövetségeseinket. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Egy zsák búzáért adnak egy spulni czérnát ! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Ez már nemcsak valutáris, nemcsak adóztatási, hanem egyenesen ekzisztencziális kérdés. (Ugy van! Ugy van !) Itt már azzal kell számolnunk, hogy ha ez igaz lenne, mi egyenesen meg lennénk bénítva termelésünk tekintetében. Mert mi, fájdalom, nem vagyunk ugy hozzászokva a fegyelemhez, nem vagyunk annyira drill alatt, mint szövetségestársunk, hogy kénytelenek lennénk ennyi nélkülözést elszenvedni — igaz, hogy nekik másrészről megvannak a rekompenzáczióik ; — nekünk már előre tiltakoznunk kell ezen szövetségnek minden olyan mélyitése ellen, amely egyenesen belenyúl politikai önállóságunkba és gazdasági függetlenségünkbe. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla alelnök foglalja el.) T. ház ! Poroszországban látjuk, hogy a jövedelmi adót 100%-kal emelték fel. Én azért nem fogadom el ezt az adójavaslatot, ine"t csak kezdő, botorkáló lépéseket látok benne ; nem látom benne azt a nagy konczepcziót, amely most bennünket bárme 1 }* adójavaslat tekintetében kell hogy vezessen, amely bennünket a mostani háborús viszonyok között a demokratikus Magyarország jövő felépítése szempontjából is kell hogy vezessen. Midőn mi egy junkerállamban, Poroszországban azt látjuk, hogy ott igenis merészkedtek a jövedelem megadóztatásának 100%-os felemeléséhez hozzányúlni, mig mi ezzel szemben csak ilyen kis lépéseket teszünk; 6%-os adóztatási kulcsot állapitunk meg: akkor ebben nem látom lefektetve azt a demokratikus elvet, amelyet önök is annyira hangoztatnak. (Ugy van.' a szélsőbáloldalon.) Mi igenis azért hangsúlyoztuk a priuszt, mert látjuk azt, hogy ezen priusz nélkül nem tudjuk megvalósítani azokat a gazdasági létfeltételeket sem, amelyek ezt az országot átvezetnék a jövő gazdasági életbe. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi azért forszíroztuk a széles néprétegek bekapcsolását a nemzeti életnek a vezetésébe, mert ezáltal akartuk a nép érdeklődését is felkelteni az állam ügyeinek intézése iránt; ezáltal akartuk kiterjeszteni a felelősséget is ezekre a szélesebb néprétegekre, mert ott, ahol jogok vannak, ott megtanulják az emberek a felelősségérzetet is. Mert ne méltóztassék azt képzelni, hogy a legkisebb kultúrával rendelkező ember is ne érezné, hogy ha jogokban részesül, akkor szükséges, hogy vállaira egyszersmind kötelességek is nehezüljenek. Ha bevonjuk a nép szélesebb rétegeit az állam ügyeinek vezetésébe, akkor ők látván azt, hogy ők is intézik azokat, érdeklődni fognak és át lesznek hatva a felelősség érzetétől és a munkakedvtől is, amely egy állam kiépítésében és nagygyátételében kell hogy áthassa és vezesse az embereket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig mi közgazdasági nyomoruságunkból, ezen nagy adótételeinktől és terheinktől máskép nem tudunk szabadulni, mint ugy, hogy ha az embereket nagyobb munkakedvre neveljük, nagyobb munkásságra szorítjuk és kényszeritjük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minthogy nem látom ezeket a motívumokat a legteljesebb mértékben érvényesülni és bár konczedálom, hogy a kezdő lépés ezen az utón a javaslatban megtörtént, de mégsem látom azt, hogy minden tekintetben erre az útra akarnak lépni : azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadhassam, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem van szerencsém beterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa): »Határozati javaslat. A ház utasítja a kormányt, hogy a választójogi javaslat letárgyalása után azonnal terjeszszen be az egységes adórendszerről szóló oly javaslatot, amety a közgazdasági érdekek figyelembevétele mellett elsősorban a hadinyereségek és a konjunktúrák folytán megvagyonosodott elemeket vonja fokozottabb megadóztatás alá ; amely főkép a szélesebb néprétegek megélhetési lehetőségét tartja szem előtt és az egyenlő adózás elve mellett a létminimum tetemesebb emelését és a fokozatos közteherviselést minden téren keresztülvigye.* (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra? Vitéz Győző jegyző: Dobieczki Sándor! Dobieczki Sándor: T. ház ! Ujabb és ujabb adókkal terheljük állami háztartásunkat. Belátom, hogy hadikölcsöneink megtérítésének biztosítása érdekében kénytelen az állam ehhez a remediumhoz folyamodni. De nem látom be, hogy miért ne bűnhődjenek azok, akik rut kapzsiságuktól ösztönözve, egész Európát az anyagi romlásba döntötték. Nem látom be, hogy miért viseljük mi — a meghozott iszonytató véráklozatok betetőzéseként — hosszú évtizedeken át az anyagi megterhelést, nélkülözzünk és nyomorogjunk ! — Nem atom be, hogy miért ne térítsék meg az orvul támadók azokat a károkat, amelyeket rablócsordáik dúlása okozott! Hogyha pedig utópisztikus álmok, vagy amint mondják, magasabb czélok elérése végett a pénzbeli megtérítésről lemondunk, akkor a kiontott hősi vér, fiaink, tesvéreink vére és áldozatkészsége megérdemel legalább annyit, hogy hazánk határalt mi állapitsuk meg és olyan határokat, amelyek megakadályozzák a gálád szomszédokat abban, hogy könnyüszerüleg ujabb rablóhadjáratot indíthassanak ellenünk. (Helyeslés.) Ne áltassuk magunkat, t. ház ! A vér vízzé nem válik. Az annektálási vágyat, igazabban mondva, a rablási vágyakat még ez az iszonytató 21*
