Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784. országos ülés 1918 május 14-én, kedden. 161 meglehetősen zűrzavaros adókomplekszumból egy egységes adórendszer fog kiválni, hogy ez csak átmeneti álláspont és ezen átmeneti idő egyáltalában nem indokolja ezen tőkék indokolatlan kedvezését. Az az aggály, amelyet a pénzügyi bizottságban talán épen Teleszky képviselő úrtól is hallottam, hogy voltaképen ugy is a kölcsönvevő szegény adósokra lesz áthárítva ezen utóbbi megadóztatás, azt hiszem, nem minden tekintetben állja meg helyét. A házbéreknél megtaláljuk ezt az áthárítást, de most, amikor hála Istennek, az adósok tömege már csökken, ahelyett, hogy emelkednék, ez a kifogás sem állhatja meg a helyét az adópótlékolás szempontjából. Nagyon helyesnek tartom az adójavaslat 2. pontjában foglalt azon intézkedést, mely azoknak, akik adóvallomást tesznek, bizonyos, mintegy jutalmat statuál, nem minden adónemre nézve, mert pl. a jövedelmi adó, vadászati, fegyveradó és hadmentességi adó nincs kivéve, a többi egyenes adók azonban bevallás esetén ki lesznek véve a jövedelmi adó alól. Ez nagyon helyes intézkedés, mert megkönnyiti az adószemélyzet munkáját és ezt mindenesetre méltányolni és honorálni kell. Nagyon helyes az az intézkedés is, hogy a hadi nyereségadót nem akarja perpetuálni. Ez szerintem rendkívül veszélyes közgazdasági nizus . lett volna, mert ha mi kivül maradnánk még az 1919-ik éven túl is, amint fájdalom, nem vagyok oly optimista, hogy azt higyjem, hogy a háborút befejezhetjük, — adja Isten, hogy feltótlenül befejezhessük akkorra, a felfogások lehetnek különbözők — azt hiszem, teljesen jogosult a hadi nyereségadónak még az 1919-iki évre való kivetése is, de azután annak perpetuálása rettenetes közgazdasági tévedés lenne, mely nemcsak a jövendő vállalkozási kedvet bénítaná meg, hanem a már meglevő vállalatokat is egyenesen tönkretétellel fenyegetné. E tekintetben csak hálával emlékezhetem meg a t. pénzügyminiszter ur koncziliáns magatartásáról. Ausztriával szemben állandóan szerencsétlen reláczióban vagyunk és különben is, ha egyes adónemeket emelni vagy csökkenteni akarunk, mindig azt nézzük, hogy vájjon Ausztriában mi történt. Például az egyes ipari vállalatok adóját azért nem tudjuk emelni, mert nem akartunk diszparitásba jutni Ausztriával szemben. Látszik tehát, hogy lépten-nyomon adódnak olyan esetek az adóztatás szempontjából, amelyeknél tekintettel kell lennünk a másik, velünk — fájdalom — oly szoros összefüggésben levő állam adózási és gazdasági viszonyaira. Még egy körülményre kell rámutatnom. Nagyon helytelennek tartom azt, hogy a mai viszonyok között továbbra is fentartassék a szubvencziók adómentessége. Ugy tudom, az adómentesség fenn van tartva ezen javaslatokban is annak ellenére, hogy amikor ezen milliós KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. nyereségekkel dolgozó vállalatokat felhívták arra, hogy az állami szubvencziókról és adómentességekről mondjanak le, ezek szűkkeblűén megtagadták ezen minimális áldozatot. Ily körülmények között nem tartom lojálisnak és legálisnak az adómentességet még adóztatási szempontból sem. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hock János: Vissza kell adóban venni a szubvencziót, ha nincs rá szükség! Ábrahám Dezső: Ily szubvencziók adására az államnak ós a nemzetnek ily óriási megterhelése mellett abszolúte semmi szükség, sőt jogosultság sincs. Tegnap felmerült az őserdők faállományának értékesítésére vonatkozólag is egy kérdés, melyben teljesen osztozom Teleszky képviselő ur álláspontjában. Ez álláspont nem mindig volt az övé, mert amint az előadó ur rámutatott, maga Teleszky képviselő ur is vitázott vele c kérdésben mint pénzügyminister és igy ő nem volt mindig ezen nagyon korrekt állásponton, hogy ezek az őserdők értékesítés esetén a hadinyereségadó alól kivétessenek. Hiszen ha ily horribilis adóval terheljük meg ezen őserdő-állományokat eladás esetén, akkor a tulajdonos jobban jár, ha eladja telkét, mert ez esetben neki semmit sem kell fizetnie csupán, a vevő fizeti a 4'3% átruházási illetéket, viszont az eladó erdőtulajdonos semmi teherrel megterhelve nincs. Tessék elgondolni, hogy G0%-os adóval hogyan nézne ki az erdőtulajdonos helyzete. Azt hiszem, ebben a tekintetben a t. minister ur megfelelő konczessziókat fog tenni, mert ez vitális érdeke nemcsak az erdőtulajdonosnak, hanem nemzeti és állami érdek is. Helyesnek tartom a rentabilitás elvének bevitelét is a javaslat 12-ik §-ába és helyesnek tartom azt is, hogy intézkedés történt arra nézve, hogy az egyes vállalatok alaptőkéjük felemelésével ne játszhassak ki a megfelelő mértékben való megadóztatást. Kívánatosnak tartom ezt mezőgazdasági szempontból is. S itt méltóztassanak megengedni, hogy a mezőgazdasági helyzettel foglalkozzam. (Halljuk !Halljuk!) Mindenki azt hangoztatja, hogy a gazdák milyen jól jártak, milyen nagy árakon adják el nyersterményeiket, jószágaikat stb., mindegyik kifizette az adósságát. Ez utóbbit, fájdalom, nem tapasztalom az adóssági statisztikában. Azt mondják, hogy a háború valóságos eldorádója volt a gazdáknak. Ez egyszerűen falsum, (TJgy van!) mert történtek eladások, melyek azonban kényszereladások voltak és jórészben rekvirálások. Már most a gazdának ezen tőle elrekvirált, kényszereladott ingóságokat a háború után újra meg kell szereznie. Én nem vagyok abban a véleményben, hogy a háború után sok pénzünk lesz. Háború után nem lesz annyi pénz, mert annak óriási mértékű elhelyezkedése lesz. Szerencsétlen dolognak tartanám, ha pl. a gazdákat megadóztatnák oly 21