Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784. országos ülés 1918 május l<t-én, kedden. 15] hogy ennek emelése nemcsak nálunk, de világszerte szükségessé vált. Itt már elértük a progreszszivitást, hiszen 45%-tól felmentünk a 60%-ig, amennyiben az első kivetésnél két 10.000-es, négy 20.000-es és két 200.000-es tételt állapítottunk meg s ehhez most még két 200.000-es tételt vettünk, ami által elértük a 60%-ot. De hisz a mai világban, amikor nagy vagyonok igen könnyen és nagy számban keletkeznek, a progresszivitásnak ez a mértékesem bénitja meg a nagy vagyonok szerzésére irányuló vágyat, nem csökkenti a vállalkozási kedvet, (Igaz ! TJgy van! jobbfélől.) ellenkezőleg egészen bizonyos, hogy bármilyen nagy legyen e jövedelmek megadóztatása, a konjunkturális haszonnak a lehetőség szerint való kiaknázását ezután is mindenki meg fogja kísérelni. Ezért a hadi nyereségeknek erős megadóztatása indokolt, feltéve természetesen, hogy a kivetésnél méltányosan, igazságosan és elfogulatlanul járunk el. Az elfogultságtól ment eljárást itt különösen is hangsúlyoznom kell. (Igaz ! TJgy van! Helyeslés jobbfélől.) Szintúgy örülök, hogy a pénzügyi bizottságnak sikerült a pénzintézeteknél biztosítani az eredeti, a nyers jövedelem utáni kivetési mód helyett a rentabilitási kulcsot, ami egyedül helyes. Az a megoldás, amely az első foknál az 5%-os nyereséget 30%-al terheli meg és a többi fokozatos emelkedést implicite 60%-ig növekvő megterhelésben részesiti, helyes abból a szempontból, hogy a kormány biztosítani akarja magának ezektől az intézetektől a lehető legnagyobb jövedelmet. Hogy ez az intézetekre nagy terhet jelent, az kétségtelen; azt hiszem azonban, hogy még igy is szivesebben fogadják el a pénzintézetek a rentabilitáson alapuló kulcsot, mint fogadták volna azt, amely attól függetlenül terhelné meg őket, hogy milyen tőke produkálta a hasznot. Mert más az, ha egy kis tőke ugyanazt produkálja, mint egy nagytőke. A jövő vagyonosedás és tőkegyűjtés szempontjából méltánytalan, ha a tényleges nagy nyereséget csak magában véve mérem meg s ennek alapján redukálom a jövedelmet. Ez a nagyobb intézetek nagy károsodását jelentette volna. Általában nagyon kérem a t. házat, tekintsünk el attól, amire szintén megvan a nizus, hogy minden nagyobb pénzgruppirozást bizonyos ellenszenvvel, vagy féltékenységgel rezünk. Ilyen nehéz időkben a tőkegyűjtés és a tőkeerő is egyik alapja a jövőnek (Igaz! TJgy van! jobbfélől.) és én nagyon gyarló dolognak tartom, ha nem tudom, milyen kicsinyes vagy irigykedési szempontokból az egészséges produktív munkának eredményét, ha mindjárt nagy tőkéről van is szó, támadjuk. Mindig a bankok uralmáról beszélünk, pedig az a bank nem önálló alany, abban kis emberek is érdekelve, vannak ; (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon és balfélől.) az a bank nem egy majorátus, amelynek birtokát egy ember születési előjogainál fogva élvezi, hanem az az ország gazdasági életének tulajdona, a gazdasági élet egyik mozgatója, amely majd lehetővé teszi, hogy Magyarország gazdasági életét uj alapokra fektessük. Ha ezt évrőlévre, talán csak divatból vagy nem tudom micsoda számításokból jogosulatlanul támadjuk, a nagy tőke ellen intézett ilyen támadásokkal kárt okozhatunk az ország gazdasági életének. B. Madarassy-Beck Gyula: Nagyon helyes. Návay Lajos: A nagy tőkének megvan a jogosultsága. Aminek nincs jogosultsága, — ez áll a nagy tőkére épugy, mint a kis tőkére, a nagybirtokra és a kisbirtokra egyaránt — az a nem becsületes módon való gazdálkodás ; de ahol becsületes utón szerzett vagyonról van szó, ott annak jogosultságát kétségbe vonni nem lehet. (Igaz ! TJgy van ! Helyeslés jobbfélől.) Ha visszaélés van, az nem kisebb bűn a földbirtoknál, mint a nagytőkénél. E tekintetben én semmi különbséget nem látok. Visszaélések előfordulhatnak itt is, ott is, azonban Magyarország gazdasági életének jövője csak ugy lesz megalapozható, ha a harmónia a gazdasági élet egyes faktorai között fenmarad és lehetőleg megerősbödik, ha e téren is kéz kezet mos. (Igaz! TJgy van !) A tőke és a kereskedelem megerősbödése nélkül gazdasági élet nem tartható fenn, különösen egy olyan országban, amilyen Magyarország, amelynek eminens agrár jellegét nem kell kongresszusok n hirdetni, hanem amely önmagában adva van. (Igaz! TJgy van! jobbfélől.) A tőkeszegénység elsősorban éreztetné káros hatását a földbirtokos osztályra és általában a földbirtok érdekeire nézve is. Egymásra vagyunk utalva ; ne nézzünk tehát egymás zsebébe, ne kutassuk, hogy mi van ott, hanem mindnyájan arra törekedjünk, hogy a magunk munkájával, szorgalmával a közös nemzeti vagyont gyarapitsuk, melynek erejétől és teherviselő kéj^ességétői függ ennek az országnak jövő megerősödése. (Igaz ! TJgy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon és balfélől.) Ezeket akartam, tisztelt ház, a hadi nyereségadóval kapcsolatban elmondani, örömmel veszem tudomásul azt is, hogy a pénzügyi bizottság elejtette azt a tervet, amely szerint a hadi nyereségadó állandósittatott, perermáltatott volna az

T által, hogy a mostani javaslatok a békében is érvényben maradtak volna. Akkor uj rendszerre lesz szükség ; ha változik a helyzet, uj adózással kell a helyzetet megoldani, mert az mégsem volna lehetséges, hogy ha a háborús konjunktúrák — adja Isten, hogy mielőbb — elmúlnak, a háború után sub titulo hadi nyereségadó, ezek továbbra is érvényben tartassanak. Ez ellenkeznék a többtermelésre irányuló jelszóval és azzal a kötelezettséggel, amely a többtermelés előidézése tekintetében mindnyájunkra hárul. Mert ha mindent elveszek attól a termelőtől, ha a termelés szuperplusszát elveszem, akkor ez előbb-utóbb arra fog vezetni, hogy a többtermelésre való kedv alábbszáll. Ezért örömmel üdvözlöm a pénzügyminist er urat, aki azzal is megmutatta bölcseségét, hogy engedve a pénzügyi bizottság óhajának, ezt a pontot megváltoztatja. Nagy örömmel fogadom a javaslatnak a köz-