Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

142 783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. előkészítendő, voltam bátor, habár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, ezt a kérdést már felvetni és jelzem, hogy valahányszor ezzel a kérdéssel csak némileg kapcsolatban álló kérdésben a házban fel fogok szólalni, mindig fel fogom vetni, mindaddig, amig csak ez az álláspontom érvényesülni nem fog. Nagyon kérem a t. kormányt, tegye ezt a kérdést mielőbb tanulmány tárgyává, foglaljon benne mielőbb állást; ha szükségesnek tartja, provokálja a törvényhozás állásfoglalását és akkor ebben az ügyben az előkészitő intézkedéseket tegye meg. Tegye meg mielőbb, sürgős lévén a dolog, mert nézetem szerint a kérdés gyökeres rendezése csak a háború utáni időben lehetséges ugyan, de másrészt igenis szükségesnek tartom egy vagyonkataszter mielőbb való felvételét, illetve egy vagyonkataszter felvételének mielőbbi megkezdését. Ehhez részben a mostani vagyoni adó is alapot szolgáltat, de igen gyenge alapot, mert igenis ma, midőn itt vannak az újonnan keletkezett nagy vagyonok, ezeknek a régi vagyonukkal szemben való differencziális megadóztatását kívánom (Helyeslés.) és ezért is tartom az egyszeri vagyonadót szükségesnek. (Helyeslés.) Ezek a háború folytán keletkezett nagy vagyonok ma könnyebben eruálhatók, de minden perczczel nehezebben lesznek eruálhatók. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl.) Amint a háború után határaink megnyílnak, ezeknek eltűnése lényegesen meg lesz könnyítve, ugy hogy én azt tartom: igenis, már az utolsó óráját éljük annak, hogy ha egy nagy vagyonadót akarunk behozni, az ennek érvényesítésére szükséges törvényhozási intézkedéseket már most megtegyük, (Helyeslés.) és bizonyos vagyonoknak kibúvása ellen már most védekezzünk (Altalános helyeslés.) esetleg ugy, hogy azoknak részben zároltan hadikölcsönökbe való befektetését már most elrendeljük, tudniillik ugy, hogy ha nagy vagyonadó be fog hozatni, az erre a czélra fog igénybe vétetni, ha nem, akkor a tulajdonosnak rendelkezésére áll. Szükségesnek tartom ezzel a kérdéssel végül azért is foglalkozni, mert nézetem szerint a nagy vagyonadót épen a kivetésben rejlő igazságtalanságok lehetősége folytán nem lehet tisztán a személyes vagyonadó rendszerén felépíteni, azaz nem lehet tisztán bevallások alapján és a vagyonnak az illető személynél való eruálása alapján kivetni, hanem szükséges a vagyonforrásoknak részben való megadóztatása. Talán a legegyszerűbb volna tisztán a vagyonforrások megadóztatása, itt azonban az a lehetőség forog fenn, hogy akkor a progresszió nem érvényesülhet, ugy hogy én azt hiszem: olyan ut lesz található, hogy részben a vagyonforrások adóztassanak meg, ami biztosabb és igazságosabb alapját képezi a megadóztatásnak, részben a személyeknél adóztassák meg a vagyon, ami a jirogresszivitás érvényesülését teszi lehetővé. De ha nem lehetséges ez a két ut és ha a közt kell választanom: érvényesüljön-e a progresszivitás vagy inkább egy igazságos, az adó alóli kibúvást lehetőleg megakadályozó kivetés, akkor nehéz szívvel bár, de minél tovább gondolkozom rajta, annál inkább meggyőződöm, hogy az utóbbit kell követni és inkább a progresszivitást kell feláldozni, mintsem azt lehetővé tenni, hogy egyes lelkiismeretlen emberek helytelen bevallás révén egy ilyen nagy adó alól teljesen kibújjanak és a progresszivitás követelményeit a többi adóban — mert hiszen adóban lesz még részünk bőven — kell fokozatosan érvényesíteni. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ilyen hosszan vettem igénybe türelmét. Most már áttérek röviden a törvényjavaslatra, (Halljuk! Halljuk!) Röviden jelzem, hogy nagy örömömre és elégtételemre szolgált az, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok hadi nyereségadójának megállapításánál a törvényjavaslat a pénzügyi bizottság által elfogadott szövegében teljesen a rentabilitás alapján áll és ezzel szemben nagyon helyeslem azt az igen súlyos adókulcsot, mely a mostani adókulcscsal szemben a javaslatban mint nóvum szerepel, amely alacsony adókulcsot, mint akkor is kijelentettem, a magam részéről is csak azért védtem, mert Ausztriában is olyan volt. Most azonban, hogy Ausztriában is lényegesen felemelték a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok hadi nyereségadóját, nagyon helyeslem, hogy a t. kormány a javaslatban ilyen magas adókulcsot produkál. En a bizottság szövegezésében a törvényjavaslattal nagyban és egészben egyetértek, kivéve azt az egy intézkedést, hogy a vagyonadóból a jövedelemadó levonását nem engedi meg. Ez egy leplezett emelése a vagyonadónak, még pedig kösülbelül 100%-al való emelése, amit igazságosnak nem tarthatok, ami ellen kötelességemnek tartom épen én, hogy a saját személyemben szót emeljek, mert hiszen én voltam az, aki a t. túloldal egy részének meglehetős ellenzése mellett, ezt a kiegészítő vagyonadót adórendszerünkbe bevezettem, főleg, hogy a nagy vagyonadót ezzel is előkészítsük, tehát bizonyos fokig személyes obligóban érzem magamat a tekintetben, hogy ezen adónak adórendszerünkbe való behozatala által azon társadalmi rétegek, melyek ezzel az adóval terhelve vannak, túlságos megterhelésben ne részesüljenek. Már pedig, hogyan áll a helyzet? A vagyonadó tulajdonképen semmi egyéb, mint a fundált, tehát vagyonból eredő jövedelmeknek fokozottabb megadóztatása. Az elv nagyon helyes és mindig vállalom érte büszkén a felelősséget, hogy én honosítottam meg a magyar törvényhozásban; de másrészt túllőni a czélon nem szabad. Elismerem, hogy a fundált jövedelem bizonyos fokig annak, aki élvezi, nagyobb vagyoni függetlenséget ad, mint a személyes keresetből eredő