Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. 133 perpetuálását, érvényében való meghosszabbítá­sát tárgyalja. Ezen törvények alapján befolyó adóknak, amelyeket bátor voltam megemlíteni — és ezek mellé sorozható a bortermelési adó­ról szóló törvény alapján várható jövedelem is — egyenesen meg volt jelölve rendeltetése, meg volt jelölve mint czéladó, amelynek jövedelme az államnak a háborúval kapcsolatos kiadásai kö­rül felmerült, előállott tartozásainak kamatait lesz hivatva fedezni. Néhány szóval óhajtom közbevetőleg meg­említeni, hogy, ha van is argumentum, amely indokolttá tenné, hogy e ezéladók, mint ilyenek kijelöltessenek, ennek az ilykép való kijelölése azonban viszont egy bizonyos bizalmatlansági momentumot tartalmaz az államhatalommal szemben, a mindenkori kormánynak azon gon­doskodásával szemben, amely őt terheli minden rendű és rangú állami kötelezettség tekinteté­ben, tekintet nélkül arra, hogy honi vagy ide­gen területen felvett kölcsön kamatairól, vagy állami alkalmazottak ellátásáról, hadi rokkan­taknak, hadi árváknak ellátásáról, vagy a szo­cziális alkotások terén előforduló bármi néven nevezendő kiadások fedezéséről van szó. Ezt te­hát konkretizálni lehet egy szempontból, mint népszerűségi momentumot, mondom, hogy egy adattal több a népszerűsítésére a hadikölcsön­nek, de nem fedi az állami pénzügyek vezetésé­nél megkívánandó abszolút tárgyilagosságot ós részrehajlatlanságot az állam minden kötelezett­ségeivel szemben. E most tárgyalás alatt levő javaslatban szabályozott adóknak rendeltetése nagyon termé­szetesen szintén a hadi kiadások körül felmerült terhekből az államra nehezedő kamattartozások lerovására vonatkozik. Magára az anyagra vo­natkozólag, arra vonatkozólag t. i., hogy vájjon az adóknak és e jövedelmeknek beszerzése szem­pontjából alkotandó törvény alkotási módja ugy, amint itt kontemplálva van és előttünk fekszik, a legtökéletesebb mű-e vagy sem, arra, azt hiszem, minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy nem. A javaslatnak struktúrája, az adók behozá­sának módja, az adókat tárgyazó törvények szerkezete és ez uj szerkezetnek a régi szerke­zetbe való beillesztése mindmegannyi aggodalmat keltő nehézség abból a szempontból, hogy az állampolgárok könnyen ós áttekinthető módon hozzáférhetőknek találják maguk számára az anyagot, amelyből meg kell állapítaniuk, hogy a terhek, amelyek rájuk nehezednek, miként kezelendők, miként vetendők ki, állnak-e elő tehernagyobbodások és hol tartalmaznak a ki­vetések igazságtalanságokat. De, t. képviselőház, aki figyelemmel olvasta a pénzügyi bizottság jelentését megelőző minis­teri javaslat indokolását, viszont vizsgálja a pénzügyi bizottság jelentését, az ebben a kér­désben nem skrupulizálhat. Maga a minister ur, aki a javaslatot a ház elé terjesztette és aki nem azonos a jelenlegi pénzügyminister úrral, aki képviseli a javaslatot, hanem a volt pénz­ügyminister ur, a jelenlegi ministerelnök ur. mint akkor a pénzügyi tárczát kezelő minister, kiemelte lojálisán, hogy nem tartja a struktú­rát ideálisnak, szükségesnek tartja, mint ahogy szükségesnek tartotta már a pénzügyi bizottság az 1916-iki törvényekre vonatkozó jelentésben, hogy végre egy egységes, egy egészet képező szerves adótörvény létesíttessék és ezek az adók egy ilyen egész műbe illesztessenek be. De egyúttal rámutat a minister ur az indokolás­ban — és ezt a pénzügyi bizottság is hono­rálja jelentésében — arra, hogy ez a mai körül­mények közt azzal a megcsappant személyzet­tel és azzal a munkaerővel, amely a ministe­riumban és a pénzügyi igazgatásnál rendelke­zésre áll, fizikailag lehetetlenség. Jelemző adat e tekintetben és erre bátorkodom utalni a következő: (Halljuk! Halljuk!) Addig, amíg a jövedelmi adó és a vagyon­adó mértékénél a magasabb határt alkalmaz­ták, amig a végső határ- magasabb volt, a jöve­delmi adó első esztendei kivetésénél 19.292 adó­alanyról volt szó. Mihelyt a jövedelemadónak alsóbb jövedelmű régiókra való kiterjedése kö­vetkezett be, akkor a kivetési eljárás már 150.000 adóalanyra vonatkozott, ennyire gyara­podott és ha, amint kívánatos az állami érdek, sőt az állampolgárok igen jelentékeny részének, sőt összességének érdekében is, hogy a minimális tétellel lejebb menjünk, hogy az lejebb szállít­tassák és hogy elmenjünk odáig, ahol egyúttal a létminimum végleges megállapításáról is szük­ségszerül eg szó lesz : ha eddig a határig elme­gyünk, akkor egymillió adóalany adójának ki­vetéséről és kimunkálásáról lesz szó, ennyi vár arra a személyzetre, amely a 150.000' re fel­szaporodott adóalany adóanyagának kimunkálá­sával is óriási erőfeszítése daczára talán ma sincs egészen készen. (Ugy van!) Ez oly lehetetlenséget róna a pénzügyi kormányzatra, a pénzügyi ministeriumra és az alárendelt hatóságokra, amelylyel megküzdeni előreláthatólag nem bírnának, ez nem lett volna okszerű és ezért választotta a pénzügy­minister ur azt a módot, hogy az adók egy bizonyos kategóriája mellé, amely már megvolt, amilyen a jövedelmi adó és a vagyonadó, a hadinyereségadóra vonatkozó törvény hatályá­nak meghosszabbításával kapcsolatosan egészen uj adónemet, a hadipótlékot hozza be, amely hadipótlék alkalmazásának és az ebből eredő jövedelem biztosításának útjában semmiféle na­gyobb technikai akadályok nem állanak. Amint méltóztatik tudni, eszerint ez a javas­lat foglalkozik a jövedelemadóról, a vagyonadó­ról szóló törvény módosításával ós kiegészítésé­vel, a hadinyereségadóra vonatkozó törvény hatályának meghosszabbításával és a hadipótlék behozatalával. A részletes vita során bizonyára alkalom fog adódni arra, hogy az ezeket a kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom