Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

96 782, országos ülés 1918 május ll-én, szombaton. fogja elégíteni (Igaz ! ügy van ! jobbfelől. Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Majd ók fogják megmondani!) s ezeknek a tömegeknek magatartása nagyon is bizonyítja azt, hogy bármint igyekeznek bizonyos oldalról az ő szenvedélyeiket felizgatni (Zaj a szélsőbaloldalon. Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon és a közéfen.) semmi hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy magukat nagyravágyó politikusok, ágyutöltelékéiil felhasználtassák. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon és a középen.) Ami pedig a többi tömegeket, a magyar nép széles Tétegeit illeti, (Halljuk! Halljuk!) ennek a magyar népnek számszerű többsége is, de erkölcsi és szellemi erőkben mindenesetre túlnyomó többsége, e törvény alapján is bir választói joggal és nemcsak, hogy annak további kiteresztését nem kívánja, de a mostani kiterjesztést is határozottan sokallja. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások a jobboldalon : Ez az igazság ! Zaj baljelől.) És társadalmi különbség nélkül, azt hiszem, széles ez országban, a magyar nemzet minden komolyan gondolkozó tagja mindenekelőtt azt kívánja, hogy térjen vissza a magyar közélet a háború első időszakának tisztultabb, emelkedettebb, magasabb légkörébe (Igaz l ügy van ! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) és összpontosítsa teljes figyelmét, szentelje egész erejét a háborúval kapcsolatos nagy nemzeti érdekek szolgálatára. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Mert így fogom fel a helyzetet, tartózkodni kívánok minden olyan kérdés fejtegetésétől, amely bármi tekintetben is komplikálná a helyzetet, vagy nehezítené a békés kibontakozást. Ezért nem kívánok behatóbban foglalkozni az igen tisztelt ministerelnök urnak azzal a tényével sem, hogy az őhozzá intézett legkegyelmesebb királyi kéziratban általános felhatalmazást kért és eszközölt ki az országgyűlés feloszlatására. (Halljuk ! Halljuk!) B kérdés kapcsán csak két rövid megjegyzésre szorítkozom. Laehne Hugó : Nem kell azt komolyan venni! Gr. Tisza István: Egyik megjegyzésem az, hogy az a teória, mintha egy kisebbségi kormány csak akkor lenne parlamentáris kormány, ha a feloszlatásra vonatkozó ilyen általános felhatalmazás birtokában van, magyar speczialitás, amit soha sehol nem hallottam és ami azt hiszem, nagyon is ad usum delphini készült, egy konkrét eset számára. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mert számtalan példa volt régi parlamentáris múlttal biró országokban arra, hogy kisebbségek kormányoztak és soha eszükbe sem jutott, hogy a feloszlatás kérdését előzetesen tisztázzák. Hogy egy kormány birja-e a ház kellő támogatását vagy sem, nem attól függ, hogy a pártviszonyok szerint van-e mögötte egy többségi párt, amelyre támaszkodhatik, — hiszen az alkotmány nem ismer pártokat •— hanem attól függ, hogy egyes konkrét esetekben a ház magatartása megadja-e a lehetőséget a kormányzásra (Ugy van .' Ugy van ! jobbfelől.) vagy a háznak egy konkrét szavazása olyan konfliktust teremt a kormány és a ház között, amelynek nincs más megöl1 dása mint vagy a lemondás, vagy a feloszlatás. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nézetem szerint a t. kormány parlamentáris jellegének teljessége egyáltalán nem tette szükségessé ennek a felhatalmazásnak megszerzését. Másik megjegyzésem pedig egyszerűen abból áll, hogy ez a feloszlatási felhatalmazás — ugy gondolom — bennünket, t. barátaimat és elvtársaimat és engem egyáltalán nem érinthet. Hiszen a t. kormány programmja és a mienk között egy nagy kardinális ütközőpont volt: a választójog kérdése. Hála Istennek, azon a ponton vagyunk, hogy ezt a zátonyt elhárítsuk a magyar közélet útjából. Ami a többi kérdéseket illeti, nem hiszem, hogy olyan nézeteltérés merülhetne fel — semmi esetre sem látom ma azt a kérdést, amelyben felmerülhetne — amely a t. kormányt a feloszlatás kérdésének aktuálissá tételére kényszerithetné. En tehát azt hiszem, hogy az egész feloszlatási felhatalmazás inkább a háziszer jellegével bir... . . (Hosszantartó élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István: ... és legfeljebb azt a tiszteletteljes megjegyzést csatolom hozzá, hogy talán kissé drága árat fizetett ezért a háziszerért a t. kormány akkor, amidőn a feloszlatás és a háborús választások kérdésében a koronát szükség nélkül exponálta. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezután még egy másik kérdést kell röviden érintenem és ez a mi közélelmezési viszonyaink kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) Súlyos mulasztások és hibák következtében a közélelmezés terén igen nagy bajok állottak elő. Ma az első és legfontosabb része ennek a szomorú helyzetnek az, hogy ezek a bajok meg^ vannak és hogy ezeknek a bajoknak lehető elhárítására pártkülönbség nélkül minden becsületes magyar embernek kezet kell fognia. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Pető Sándor: Választójogot adjanak! (Nagy zaj és mozgás jobbfelől.) Jakabffy Elemér: Egyen Pető három napig választójogot, akkor rendben van ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István: Előttem ma mindenekelőtt az a kérdés áll, hogy miként lehet a bajokat mitigálni. Nem mintha attól félnék,; hogy ezek miatt a bajok miatt az uj aratás előtt összeroskadunk! Ez semmi esetre sem fog bekövetkezni. Hiszen a magyar nemzet már megmutatta az élelmezés terén is, hogy mennyi szenvedést képes elviselni, ha ez a haza érdekében feltétlenül szükséges. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Fényes László: De többet már nem tud ! Gr. Tisza István : De azért nem közönyös az, hogy mennyiben sikerül mitigálni a bajokat, mert ettől függ, hogy mennyiben sikerül a nemzet százezreire mért súlyos szenvedéseknek könnyítése. Ezt a szempontot nem szabad szem elől tévesz-