Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

80- 760. országos ülés 1917 irányban kifogásolták a bank'eljárását. Én ezzel szemben egyet kivánok konstatálni, azt, hogy a mi bankunknak vezetősége igen magas színvonalon áll, ami Európaszerte el van ismerve, s azért ki van zárva, hogy közös tanácskozásoknál egyszerű statiszta szerepét játssza. Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a bank, ugy a technikai vezetés, mint szoliditás tekintetében, elsőrangú hirnévnek örvend egész Európában, azon kivül is igen sok helyen. Igen előkelő helyeken kívánják, hogy a hasonló intézetek szoliditás, bonitás és technikai vezetés tökéletessége tekintetében azt érjék el, amit a mi bankunk. Nem tudom, hogy a vezértitkár ur a háború kitörésekor hol volt, ez.közömbös is reám nézve, mert azt tudom, hogy a bank élén álló jeles férfiú, aki pedig közvetlen összeköttetésben van minden ahhoz értő szakemberrel, összeköttetésben van azokkal a bankárokkal is, akikről említést tett a képviselő ur, az ott volt a maga helyén és mindent elkövetett arra, hogy a bank kötelességét teljesítse. Ezt tartottam szükségesnek erre vonatkozólag felemlíteni. Ami az aranyvásárlásokat illeti, azt, hogy a bankot nyerészkedési szempontok tartották volna vissza az aranyvásárlástól, kizártnak tartom. Kizártnak tartom először is azért, mert ismerem azon egyéneket, akik a bank vezetésére befolyást gyakorolnak ; másodszor, mert vegyen magának a t. képviselő ur fáradságét és nézze meg a bank nyereségét s azt fogja látni, hogy más jegybankok viszonyaihoz képest a mi bankunk nyeresége mindig igen szerény színvonalon állott. Csak annyit mondhatok, t. ház, hogy itt most nem uj bank alapításáról, vagy a bankszabadalomnak hosszú időre való meghosszabbításáról van szó. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a provizórium tartamára a bankhoz való viszonyunkat is meghosszabbitsuk. Azt hiszem ezt másként lehetetlen is lenne rendezni a mi viszonyaink közt. Azt akarom konstatálni, hogy a bank velünk szemben mindig becsületesen megfelelt kötelességének. (Ugy van! a jobboldalon.) Hitelünket kielégítette, ugy hogy üzleti tevékenységének nagyobb része a magyar korona országaira esett; normális viszonyok közt 56'64 perczentje a bank tevékenységének Magyarországra esik, ugy, hogy e nagyhitelü, európai tiszteletnek örvendő bankra nézve, amelyet közös intézménynek mondunk ugyan, de amely elsősorban és főként a magyar érdekeket elégíti ki, ezeket kell konstatálnom, s ezért vagyok bátor a javaslatot elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Sándor Pál képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén kár szót. Azt hiszem, a t. ház megadja az engedélyt. (Helyeslés.) Sándor Pál: T. ház! Pillanatig sem akarok polemizálni bármely más felfogással, amely itt elhangzott, csak egyetlen egyről leszek bátor deczember 12-én, szerdán. beszélni, csak azért, mert t. képviselőtársam, Teleszky János, nem volt itt akkor, amikor a részvények megváltásáról beszéltem. Legyen szabad egyszerűen ismételnem, amit mondtam. Felolvastam a Pester Lloyd egy czikkét, amely a bankra vonatkozott. Nem óhajtom mégegyszer felolvasni, bizonyára ismeri t. képviselőtársam. Eszerint a két kormány kötelezi magát, hogy a részvényeket és á rezervákat aranynyal váltja be. Ezzel szemben én arra utaltam, hogy törvényünk, amelyben az Osztrák-Magyar Bank alapszabályai be vannak iktatva, egyszerűen a következőt tartalmazza és ez a lényeg, hogy ugyanis jogunk van papírban beváltani, mondom, a következőleg hangzik: Ezzel szemben az üzletet átvevő két kormány az Osztrák-Magyar Bank részvényeseinek részvényenként azonnal 1520 koronát fizet ki, még pedig az 1892. törvény alajrján, amely a papirkoronát tartalmazza. Itt tehát már megvan az az eset, hogy amennyiben előfordul az a helyzet, amely miatt ezt az egyezséget meghozták, hogy akkor nekünk a törvény értelmében jogunk van 1520 papirkoronával megváltani a részvényeket. (Mozgás a jobboldalon.) Kérem, az 1892-iki törvény értelmében nem aranyban, hanem papírban, expressis verbis. (Mozgás.) Hogy mi az oka annak, hogy most, bár megvan az a jogunk, hogy papírba megválthatjuk, mégis garancziát vállalunk, hogy aranyban vagy arany értékben akarjuk megváltani, ezt nem értem. (Derültség a jobboldalon.) Gr. Tisza István: Megmagyaráztuk mind a ketten. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Nem akarok disputálni, csak konstatálom, hogy jogunkban van koronákban beváltani. (Mozgás a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon): A végeredményben ugyanaz. Polónyi Géza: Nem egészen. Sándor Pál: A végeredményben nem ugyanaz. Nagy különbség, ezt csak nem fogják, kétségbevonni. Bocsánatot kérek, a képviselőház határoz efelett. Itt olyasmi kívántatik, ami abszolút a mi törvényeink ellenére e két kormány közt létrejött. (Mozgás.) Teleszky János: Félreértett szavaim valódi értelmének helyreállítására kérek szót. Csak egészen röviden. Elnök: Teleszky János képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén kér szót. Gondolom, méltóztatnak az engedélyt megadni. (Helyeslés.) Teleszky János: A t. képviselő urnak teljesen igaza volna, hogy ha ahhoz is jogunk volna, hogy az Osztrák-Magyar Banktól kívánhatjuk, hogy az államoknak annyi kölcsönt oly feltételek mellett adjon, mint ahogy azt az államok kívánják. Minthogy azonban ehhez jogunk nincs, (Ugy van! a jobboldalon.) ez külön megállapo-