Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

78 760. országos ülés 1917 azért, hogy annyit adhasson el mindig, mint amennyi deviza eladása szükséges ahhoz, hogy fizetési mérlegünk különbeni passzivitását kiegyenlítse s ezáltal paritásunkat fentartsa. Én már mint pénzügyminister többször mondottam mikor szemrehányásokkal illettek, hogy túlságosan takarékos voltam, hogy mi a háború előtt, ezt nyugodt lelkiismerettel mondhatom — és ez áll a t. ministerelnök úrra, mint pénzügymin isterre a múltban és áll Lukács László t. barátomra is — mindig annyi kölcsönt vettünk fel, amennyit felvenni tudtunk. (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Sajnos, de ez igy volt. Fölvettünk annyit, amennyit tudtunk, mert szükség volt a beruházásokra és felvettünk amennyit lehetett, külföldön, mert fizetési mérlegünk helyzete megkívánta, hogy külföldről vegyünk kölcsönt. Többet nem tudtunk fölvenni, sem ő, sem én, s az Osztrák-Magyar Banknak fizetési mérlegünk hiányait deviza eladásával kellett fedeznie. Ami Oroszországot illeti, ott forditva állott a helyzet. Most már tudjuk, hogy miért. A háború kinyitotta szemünket. Oroszország sok kölcsönt kapott Francziaországtól, azonkivül kereskedelmi mérlege is kedvezően alakult, ennélfogva fizetési mérlegében olyan plusz jelentkezett,[aminekkövetkeztében ő aranyat tudott beszerezni. Ezt az Osztrák-Magyar Bank hibájául felróni nem lehet. Azt méltóztatik mondani, hogy a moratóriumra azért volt szükség, mert a bankoknak nem volt elég aprópénzük. Hát, t. képviselő ur, a moratóriumra egészen más okokból volt szükség és én azt hiszem, feltétlen szükség volt rá és nagyon, jó volt, hogy megcsináltuk. (Igaz ! Vgy van! jobbfelől.) Ha a háború alatt valamit jól intéztünk, az épen a moratórium behozatala volt. (Igaz! Vgy van! jobbfelöl.) Van azonban egy másik dolog, amit sokan állítanak : hogy t. i. az Osztrák-Magyar Bank a, háború elején igen large Intelt nyújtott volna a nagybankoknak, a moratórium ki lett volna kerülhető. Tulaj donképen az Osztrák-Magyar Bank nem is jutott abba a helyzetbe, hogy ebben a kérdésben döntsön, mert hiszen az általános mozgósítás napján a moratórium is elhatároztatott a két kormány részéről. Épen bécsi bankárkörök azok, amelyek ezt az Osztrák-Magyar Bank hibájául rójják fel, de tévednek, mert ismétlem, az OsztrákMagyar Bank nem is jutott abba a helyzetbe, hegy itt közbelépjen. Egyébként is nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ezáltal a moratórium el lett volna kerülhető. Él lett volna kerülhető a bécsi és budapesti nagybankok részére, de a moratóriumra nem az ő kedvükért volt szükség, hanem szükség volt arra a kisemberek kedvéért, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) feltétlenül szükség volt arra a mi közgazdaságilag iskolázatlan közönségünk érdekében. Ez nem az OsztrákMagyar Bank érdekében és nem annak hibájából történt és fentartom azt az álláspontomat, hogy helyes és jó volt, hogy megtörtént, az Magyarország legnagyobb érdeke volt. deczember 12-én, szerdán. Azt, konczedálom és az összes vádakból ezt ismerem el, hogy az Osztrák-Magyar Banknak eleinte, amikor a háború kitört, nem volt elég menmáségü bankjegye és nem állott elég aprópénz rendelkezésére. Sándor Pál : De még papirja sem ! Teleszky János: Ezért az Osztrák-Magyar Bankot nézetem szerint nem éri felelősség. Itt igenis be kell ismernünk, — azt hiszem, sohasem hiba, ha valamit beismerünk, ami hiba volt, — hogy igenis a háborút megelőzőleg általában az Osztrák Magyar Bank és a mi külügyministeriumunk között nem volt meg az a kontaktus, aminek megkellett volna lennie. De ennek nem az Osztrák Magyar Bank volt az oka, hanem az egész akkori felfogás. Az Osztrák Magyar Bank tényleg csak akkor tudta meg a mozgósítást, amikor azt mások is megtudták. Ez tényleg igy van. De különben is csak egy-két nappal előbb tudhatta volna meg, annyira preczipitálódtak a dolgok és oly hirtelenül történtek. Ha ez az egy-két nap hiányzása bizonyos zavarokat okozott, ezért mindenki okolható inkább, mint az Osztrák Magyar Bank. Ami pedig az aprópénz hiányát illeti, tényleg voltak nálunk bajok, vannak részben még most is, de merem állítani, hogy nagyon kevés helyen voltak olyan kis bajok, mint épen nálunk. Csak arra hivatkozom, hog}' Franeziaországban a háború nak mindjárt a legelső idejében egyes kereskedelmi kamarák maguk adtak ki aprópénzt banl-jegyfedezet ellenében, olyan nagy zavarok voltak ott is aprópénz dolgában. E tekintetben egyáltalában nem állunk egyedül, hanem ellenkezőleg, a mi viszonyaink még mindig jobbak voltak, mint más államokéi, mint a gazdaságilag annyira fejlett és annyira pénzbő Francziaországéi. Kifogásolta a t. képviselő ur a kivitel kérdését. Erre Tisza István t. barátom már megfelelt és én a t. képviselő urnak csak kettőt mondok. Az egyik az, hogy igenis mi voltunk azok, mindig, akik a kivitelt rendkívül forszíroztuk s be kell ismernem, hogy a miatt, hogy a háború olyan sokáig tart, az események tényleg nem egy czikkre nézve a hadügyministeriumnak adtak igazat, amely nem járult hozzá bizonyos czikkek kiviteléhez akkor, amikor mi azt nagyon forszíroztuk. Az látszik ebből, hogy ilyen kérdésekben rendkívül nehéz eltalálni, hogy mi a helyes. Lehetnek itt vélemények, lehetnek érzések, lehet, hogy egyszer nekem volt igazam, egyszer a hadügymini ter urnak, de be kell ismernem, hogy az események nem egy esetben neki adtak igazat, mint mondottam, amiatt, mert a háború ily rendkívüli hosszú ideig tart. Azt a vádját a t. képviselő urnak, hogy nálunk nem kaptak kiviteli engedélyt, oly czikkre, melyre Ausztriában kaptak, igen sokszor hallottam. Biztosithatom a t. házat, hogy valahányszor e vád konkrét alakban felmerült, én mindig igyekeztem annak valódiságát megállapítani és meg lehet róla győződve a t. képviselő ur, hogyha for-