Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-760
760. országos ülés 1917 deczember 12-én, szerdán. 75 tam, hogy tönkreteszi magát, akárki intézi az ügyeket. Én tudom legjobban, hogy hibák nélkül háborút vezetni nem lehet. De ilyen nagy hibákat elkövetni mégsem lett volna szabad. Az is fantázia volt, amit a kivitelről mondtam ? Számtalanszor figyelmeztettük a kormányt, mondtuk, hogy képtelenek vagyunk azokat az árukat, amelyekre nálunk nincs szükség s amelyek kivitelre szorulnak, a hadügyministertől megkapni, ugyanakkor pedig az osztrák konkurrens megkapta. (TJgy van! balfelöl.) Bocsánatot,kérek, ez valóság, nem fantázia. Ép igy nem fantázia az, amit a reláczióról mondtam. Nyugodt időkben a reláczió természetes módon fejlődik, fejlődött volna is, ha az Osztrák-Magyar Banknak meg lettek volna a rendes képviseletei. Vagy fantázia volt az, hogy az OsztrákMagyar Bank a berlini tárgyalásokon nem volt jelen, vagy legfeljebb a statiszta szerepét játszotta ? Bocsánatot kérek, ezek mind igaz dolgok. Ha nem igazak, méltóztassék megczáfolni. Abból, amit én mondtam, még nem czáfoltak meg egy jottát sem, kivéve ezt a közbeszólást, amely Madarassy-Beck t. képviselőtársamtól eredt. Ezzel is szívesen szembeszállók. Avagy fantázia volt az, hogy a hadipénztárra szükség volt? Igaz, hogy szeptemberben már nem volt jelentősége, de augusztusban, az első szükség idején, amikor még nem volt moratórium sem, amikor az emberek nem vehették ki betétjeiket a bankokból, ha nem fizettek több kamatot, — nagy szükség volt rá. Az is fantázia, hogy a moratóriumot maguk a bankok kérték, mert nem volt aprópénzük, nem volt 10 és 20 koronás bankjegy? (Ellenmondások a jobboldalon.) Én ezeket igy tudom. Ez mind igaz dolog. Méltóztassék megczáfolni, ha talán önök szerint nem igy" volna. Mondhatom, számtalan beadványom volt a ministeriumban, sürgettem, hogy az aprópénz és a bankjegyek dolgában csináljon rendet, de nem volt papir. Az előrelátás hiánya volt az, amit én kifogásoltam. Ami pedig a relácziót illeti, nem szégyen-e az, hogy Szerbiával, Romániával és Törökországgal olyan reláczióban vagyunk, hogy 50%-ig többet kell fizetnünk, mint békeidőben? Ne szégyenitsen meg engemet az, hogy a lei-vei ós a dinárral szemben az osztrák-magyar valutának a legszégyenteljesebb szerepet kell játszania ? Ez fantázia, t. képviselőtársam ? . Az a nagy befolyás és érték, melyet joggal tulajdonítanak gróf Tisza Istvánnak és "Wekerle Sándornak, Magyarország e két korifeusának, az ő tudásuk és rutinjuk más színben tudja feltüntetni ezeket a dolgokat nem abban a nem népszerűtlen színben, ahogy az igazság jegyében festenek. Nagyon jól érzem, hogy ki tudnak venni egyes dolgokat és a többiről nem beszélni; nagyon jól meg tudják ezt csinálni. Nagyon könnyű pl. erről az utolsó kérdésről, amelyet én legfontosabbnak tartok, azt mondani, hogy nekünk nincs kötelezettségünk arra, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvényeseinek aranyban fizessünk, hanem csak bankóban. Itt van kezemben a törvény, megmutatom. Erről nincs szó, hanem azt mondják, hogy elfelejtették. Ez az én fantáziám ? Én ideállok az igazság jegyében. Meglehet, hogy tévedek, hogy nem látom a dolgokat ugy, ahogy vannak; de akkor bizonyítsák ezt be nekem. Elvártam volna, hogy ebben a dologban pl, Polónyi Géza t. képviselőtársam, aki az ilyen kérdéseknél fel szokott szólalni, szintén beszélni fog. Polónyi Géza: ügy is sokat beszélek. (Derültség.) Sándor Pál; . .. Elvártam volna, hogy többen fognak hozzászólni. Nem hittem, hogy egyedül maradok. De miután egyedül maradtam, azt az erőt, amit érzek magamban, ki kell íejtenem, (Helyeslés balfelöl.) hogy bebizonyítsam, hogy óriási mulasztások történtek, hogy az osztrák czopf a legnagyobb dőzsölést viszi véghez, hogy ez nem járja, hogy ezt nem szabad alkalmazni Magyarországra. (Helyeslés balfelöl.) Az én meggyőződésem szerint — ez már csak meggyőződés kérdése — nagyon téved az én igen t. előkelő két képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy most a legrosszabb idő van arra, hogy az önálló bankot felállítsuk. Azt mondja t. képviselőtársam : szükségünk van arra, hogy a kapitálissal helyrehozzuk a tönkrement eszközöket. Belátom. De miből kapja ezt a kapitálist ? Azt reméli, hogy külföldről mi olyan hamar nagy kölcsönökhöz fogunk jutni ? Ha Ausztria és Magyarország kölcsönt fog felvenni, a jövőben csak két vagy három államban vehet fel: Németországban, Svájczban, vagy Németalföldön. Hát azt hiszi t. képviselőtársam, hogy ma, amikor — amint bátor voltam említeni — az osztrák 6°/ 0-kal magasabbra értékeli a magyar rentét mint az osztrákot, mig az előbbi időben a magyar rente mindig 2°/o-kal olcsóbb volt, mint az osztrák, Magyarország az ő kevesebb hadi kiadásával nem fogja megtalálni az ő viszonyaihoz képest külföldön azt a hitelt, amelyet megtalál Ausztria vagy mi Ausztriával egyetemben ? Hiszen Ausztriának sokkal több hitelre lesz szüksége a bekövetkező időkben, mint Magyarországnak. Össze nem lehet hasonlítani pl. azokat a károkat, amelyeket gyáraiban szenvedett, amelyek a hadiipar révén jóformán teljesen megsemmisültek, & mi kárainkkal. En itt azt vitatom, hogy nekem van igazam és még ha közös vámterületben maradunk is, még akkor is lehet külön bankunk. Láttuk azt nagyon jól Amerikában. Hiába mosolyog t. képviselőtársam, én ezt a kérdést ismerem ugy. mint ő. Amerikában egymás mellett volt egynéhány jegybank fedezet nélkül. 10*
