Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

m 760. országos ülés 1917 deczember 12-in, szerdán. Zlinszky István: Tessék a függetlenségi pártba lépni! Sándor Pál: Az majd az én dolgom lesz! B. Madarassy-Beck Gyula: Most ő az egyetlen függetlenségi! Hódy Gyula: Akkor nem volt, amikor kellett volna! Sándor Pál: Nézzük Románia példáját. Romániában, Bulgáriában és Szerbiában sokkal alacsonyabb búza- és rozsárak vannak, mint nálunk és ők mégis sokkal jobban tudták megvédeni apró valutájukkal országuk érdekét, mint mi, holott mi azokhoz képest hatalmas nagy állam vagyunk. Hogy és mikép történhetett, hogy ezek az országok kevésbbé vannak eladósodva, mint mi; hogy ezek sokkal többet tudtak tenni intézményeik által az eladósodás elkerülésére ; hogy ezeknek rentéi béke idején magasabban álltak, mint a mi rentéink ? De ha ezt ezek az országok meg tudták csinálni, miért volna ez oly lehetetlenség ránk nézve s miért volna az oly irtózatos gondolát, hogy mi az osztrákoktól a bank tekintetében, pénzünk tekintetében különváljunk ? Én azt mondom, amit az a kis ügynök mondott, (Halljuk! Halljuk!) hogy Magyarország ázsióját váltsuk ugy be, hogy különválunk. Ez a tiszteletteljes véleményem s ezzel a mi az Osztrák-magyar bankot illeti, be is végeztem felszólalásomat. Yan azonban itt egy kérdés, amelyet nekem a t. ház előtt fel kell vetnem (Halljuk! Halljuk!) és amelyre felhívom a t. ház figyelmét. Erről én eddig még nem olvastam vagy csak nagyon keveset, mert ritkán szoktam törvényparagrafusokkal foglalkozni, mivel nem a mesterségem. Azonban feltűnt nekem egy czikk, amely november 28-án a Pester. Lloyd-ban jelent meg és amelynek tárgya: »Suspendirung der Bankakte«. Egy egyezményről van benne szó, amelyet a két kormány kötött az Osztrák-magyar bankkal, amelyről nekünk eddig tudomásunk nem volt. Ennek utolsó jiasszusa Magyarország szempontjából vitális érdeket képvisel s azt hiszem maga a képviselőház honorálni fogja azt, ha erről tudomást szerez. Nekem csak német szövegben van meg, tehát németül olvashatom fel. Ez a passzus igy szól (olvassa): »Dem Berichte ist auch zu entnehmen, — mondja a vége — dass die Staatsverwaltung den Aktionären der Osterreichisch-Ungarischen Bank das zugeständniss gemacht hat, dass der Staat im Ealle der Ubernahme des Bankgeschäftes die Aktién und Reservewerte ín Gold oder Goldeswert einlöst.« (Az elnöki sziket Seitovszky Béla foglalja el.) Wekerle Sándor ministerelnök: Nem én kötöttem. Sándor Pál: Nem mondtam azt, hogy a ministerelnök ur kötötte, azonban nem kötelességünk elfogadni s bűnt követünk el és az országot károsítjuk, ha elfogadjuk. Mert az Osztrák-Magyar Bank részvényeinek tulajdonosai háromnegyed részben csehek. B. Madarassy-Beck Gyula: Dehogy! Sándor Pál: Bocsánatot kérek, a magyar delegátusok, mikor Bécsben voltak, ezeknek névjegyeiket nem akarták leadni. Ezen óriási ajándékot nem vagyok hajlandó odaadni anélkül, hogy erről az ország szine előtt ne emlékezzem meg. Az alapszabály, amelyet a törvény szentesitett és amely megváltoztatva nem lett, egészen világosan beszél. Nevezetesen igy szól (Olvassa) : »Ezzel szemben az üzletet átvevő két kormány az Osztrák-Magyar Bank ! részvényeseinek részvény enkint azonnal 1320 K-t fizet ki,« (tehát papírpénzt). »Az 1892. évi XVII. t.-cz.-kel, illetőleg az 1892-ik évi augusztus hó 2-án kelt ausztriai törvénynyel«, (amely papirkoronáról szól) megállapított értékben. Az üzletet átvevő kormányok ezenkívül kifizetik a részvényeseknek a még felosztás alá nem került osztalékokat, s a mérleg szerinti tartalékalapnak egy-egy részvényre eső egyenlő részét, amennyiben az nem veendő igénybe olyan veszteségek fedezésére, amelyek a banküzletnek a két kormány által való átvételét megelőző időből származnak. A tartalékalapra s a nyugdijalapra vonatkozó leszámitolás az átvételt követő esztendőben lesz befejezendő.« Itt tehát expressis verbis meg van mondva, hogy csak koronaértékben kell az aranyat beváltani és nem vagyunk arra kötelesek, hogy aranyba adjuk vissza. Ez annyit jelent, hogy a két kormány meg van kötve az Osztrák-Magyar Bank tekintetében és más diszpozicziókat nem tehet, mint amit a törvény az OsztrákMagyar Banknak megad. Ez annyit jelent, hogy mivel a rezerva is be van foglalva, azon házakat és épületeket is, amelyeket a bank egész Magyarországon és Ausztriában építtetett, bármilyen pénzért, azokat is az ország ebben a kritikus helyzetben aranynyal köteles beváltani. (Derültség a jobboldalon.) Az én felfogásom szerint Magyarország, ha ezt tűri, megérdemli a sorsát. Méltóztassék e felett egész nyugodtan határozni. Ami pedig az Osztrák-Magyar Bankot illeti, hogy mégegyszer visszatérjek rá, nem kívánom, hogy e törvényjavaslat alkalmával történjék a döntés, kivéve a most felolvasott paragrafus elvetését, de kérek felvilágosítást a t. ministerelnök úrtól, és kérem a t. házat, egyezzék bele, hogy ankét tartassék, amelybe bevonassanak szakértők és ezek révén állapítsuk meg, hogy megalapitsuk-e a külön magyar jegybankot, igen vagy nem. Meggyőződésem az,- hogy azok a híres bankemberek, akik a múltban mindenkor az Osztrák-Magyar Banknak fentartását kívánták, ha nem lesznek befolyásoltatva, többé nem fognak a mellett megállani. Ok maguk is elérke-