Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

:;« 759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. csak egyszerű taktikázás volt, mely taktikázás az ország közgazdasági érdekeire nézve ma már veszélyessé vált. Sem gróf Apponyi Albert, sem ez a párt nem tartja magához méltónak czáfolni, hogy hasonló fontos, nagy kérdést taktikai eszköznek kész felhasználni, hogy ezzel a kérdéssel képes-e taktikázni vagy sem. De bátor vagyok a t. képviselő urat emlékeztetni arra, hogy amikor ez a világháború kitört, akkor is gróf Apponyi Albert pártjával egyetemben a nemzeti egységes erő kifejtése indokából fentartás nélkül csatlakozott az egységhez és ezen háború egész folyama alatt sohasem jutott eszébe sem gróf Apponyi Albertnek, sem pártjának, hogy azon politikai elvek követelésével zavarja a nemzeti egységet, helyesebben a parlamenti egységet, (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) , aminek megzavarása a nemzeti erő kifejtése szempontjából tényleg talán végzetessé is válhatott volna. Fentartás nélkül voltunk itt a parlamentben mindannyian ós sohasem hozakodtunk elő azon kormánynyal szemben sem, amelynek a t. képviselő ur tagja volt, sem a független Magyarország, sem az önálló hadsereg, sem az önálló vámterület kérdésével. S ha ezt akkor a t. képviselő ur is mint minister s az akkori ministerelnök ur is nyilvánosan és többször mint ezen pártnak az ország érdekében tanúsított érdemét ismerte el, akkor azt hiszem nem volt méltányos részéről, hogy ma, a háború negyedik évében ugyanezt az eljárásunkat a taktikázás nevével illesse. Annál kevésbbé illett a t. képviselő ur részéről a j>ártnak és gróf Apponyi Albertnek ez az aposztrófálása, mert hiszen épen ma tett ő itt a ház előtt tanúságot, hogy" amikor egy nagy beszéd keretében fejtette ki, mily veszélyes útra lépett a kormány ezen javaslattal, hogy e javaslatból, illetőleg annak elfogadásából és a kormánynak pártunk általi támogatásából mily súlyos veszélyek származhatnak az országra nézve és amikor ő és pártja ezeket a veszélyeket szavazatával egyszerűen megakadályozhatná, azt nem teszi, hanem szintén — megengedem és helyeslem is — az ország érdekében álló opportunizmusból a javaslatot ma megszavazza. Hát szabadna nekem most azt mondanom, hogy amidőn ő a javaslatot ezen aggályai, szerinte komoly, súlyos aggályai daczára mégis megszavazza, hogy taktikázik? Eszemágában sincs. Én szavuknál fogom őket és elfogadom azt az egyedül elfogadható álláspontjukat, hogy az ország érdekében szükségesnek tartják azt, hogy daczára többségüknek a kormánynak e kérdésben nem támasztanak egyáltalában nehézségeket. Mert ha nem igy volna, t. ház, minő súlyos erkölcsi és politikai felelősség terhelné a t. képviselő urat és pártját, ha csupán opportunitási okokból az országra nézve szerintük oly veszélyes törvényjavaslat törvényerőre emelkedését nem tartanák kötelessógöknek megakadályozni! (Helyeslés balfelől.) De, t. ház, Teleszky képviselő ur logikája különben is nagyon fogyatékos. Azt hiszem, az ország szerencséje volt, hogy mint szakembernek az ő tudása nem volt ily fogyatékos. Mert, amidőn minket azon alternatíva elé állit, hogy ime: mint az önálló vámterület hivei a közös ügyek alapján álló kormányt támogatjuk és ezáltal mintegy ferde helyzetbe kivan minket az ország közvéleménye előtt is helyezni: ugyanakkor a t. képviselő ur beszéde rendjén az önálló vámterület hivének vallotta magát három izben. (Ugy van! balfelől.) Egyszer azt mondja: Kérem, ón az önálló vámterületet, noha a közös vámterület híve vagyok, nem perhorreskálom azért, mert az önálló vámterület szabadságával a kezemben tudok Ausztriával szemben jobb és jó kiegyezést csinálni. A másik beállításában az önálló vámterület a következőképen szerepel: Kérem, én a közös vámterületnek nem vagyok feltétlen híve, mert hiszen, ha a közös vámterület rosszabb helyzetet teremt, mint az önálló vámterület, akkor én az önálló vámterület híve vagyok. Ami, azt hiszem, mindenkire nézve igy áll, mert én el tudóm képzelni az önálló vámterület híveit is oly helyzetben, hogy ha látnának olyan közös vámterületet, amely sokkal jobban szolgálja az ország érdekét, mint ahogyan ez a saját önálló vámterületük alapján elképzelhető, akkor képtelennek tartom, hogy közülök bárki is ragaszkodnék az önálló vámterülethez. A harmadik beállítás pedig ez: Nekünk ma — és érdekes, hogy épen ma — kellene döntenünk — a magyar országgyűlésnek — abban a kérdésben, hogy vájjon közös vámterülettel vagy pedig önálló vámterülettel fogunk-e a béketárgyalásokba bocsátkozni. Ugy a pénzügyi bizottságban, mint itt a házban is azzal indokolta meg ezt a kívánalmát, mert hiszen nekünk tudnunk kell azt, hogy az Ausztriával való megegyezés nem fog prejudikálni az önálló vámterületnek a béketárgyalásoknál. Vagyis az önálló vámterületet Teleszky képviselő ur szintén, a béketárgyalások esetén is oly fegyvernek tartja a nemzet kezében, amelyről ő nem akar lemondani. Nos hát, t. ház, ebből a három beállításból én nem tudnám megállapítani, hogy az igen tisztelt képviselő ur tulajdonképen mire tartja az önálló vámterület kérdését, mert ha taktikáról lehet szó az önálló vámterület kérdésével kapcsolatosan, ugy az igen t. képviselő ur felszólalása nyilván magán hordja a taktikázás bélyegét, sőt ki is mondom: az ő kezében egyenesen fegyver ez, de akkor engedje meg nekünk, hogy mi meg a magunk felfogása szerint szolgáljuk az önálló vámterület ügyét. Mi t. i. meg vagyunk arról győződve, hogy az önálló vámterület, bármit mond az igen tisztelt képviselő ur, vagy akárki, az önálló vámterület be fog következni. Hogy a most majd