Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

február 2l-én, csütörtökön. 402 773. országos ülés 1918 j métermázsa olajat és 800.000 métermázsa pogácsát, ugy hogy e mennyiségek levonása után Magyarországon a vámkülföldre 240.000 métermázsa olajat és 900.000 métermázsa olajpogácsát szállíthatnak. Ha most az olaj métermázsáját 300 K-val veszem, — ma ugyan lényegesen drágább, — a pogácsát pedig csak 30 K-val, akkor kereken száz millió korona értékű olajmagból nyert olajat és takarmányt lehetne a vámkülföldre ekszportálni és'ezzel valutánkat javíthatnék. (Ugy van ! a jobboldalon.) A vámkülföldről pedig egyes nemesebb vetőmagoktól eltekintve semmiféle olajmagvat behozni nem kellene, mert hiszen mióta hazai olajgyáraink már a keményitési eljárásra tértek át és berendezkedtek, bazai növényolajokból oly szilárd anyagot tudnak előállítani, amely a szappan- és a margaríniparban teljesen pótolja az addig használt cocos- és pálmamagolajat. Hogy mindezt elérhessük, nem kell mást tenni, csak a termelést szervezni és az iparral összhangba hozni, ugy hogy mindkét fél meg legyen elégedve. Hasonló módon, erre nézve már nincsenek számadataim, csak rá akarok utalni, nagy ekszportlehetőséget biztosit, nézetem szerint, a kender is. A kenderfonál a háború következtében a teksztiliparban kétségkívül nagy tért hódított és a teksztilipar kétségkívül mindazokból az indokokból kifolyólag, amelyeket emiitettem, az olajmagvak behozatala tekintetében, nevezetesen a hajótér csökkenése és a hajóbiztositás drágasága miatt ugyancsak igen hosszú időre rá lesz szorulva, hogy oly anyagot dolgozzon fel, amely a gyapotot legalább részben helyettesíti. A mezőgazdasági termények közül ipari átdolgozott formában talán még a czikóriakészitmények is volnának kivihetők és ezenkívül nagy ekszportlehetősége van köztudomás szerint a ezukornak és a szesznek is. Lennének továbbá mindenesetre más mezőgazdasági termények is, amelyek ekszportezikkekké átalakíthatók és ugyancsak nagy kivitelre számithatunk a háború után épülctfából is. Meg vagyok róla győződve, hogy a hadviselő államok közt Magyarország lesz az, amely a legelőbb fog szabadulni az adósságoktól. Ez erős meggyőződésem, valamint az is, hogy nagyon megromlott valutánk is valószínűleg leghamarább fog megjavulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ha a kivitel érdekében mindent idején megteszünk és a magyar mezőgazdaságot oly helyzetbe hozzuk, hogy a ráváró feladatoknak meg is tud felelni, elérjük ezt a czélt. Ebben a tekintetben is azonban sok fontos feladat vár ránk és ez alkalommal mindezekből csak egyre utalok és ez a mezőgazdasági hitel kérdése. (Halljuk !) Sokak előtt talán furcsának hangzik, hogy most, amikor széltében-hosszában azt beszélik és arról imák különösen a napilapok, hogy a gazdáknak soha annyi jövedelmük nem volt, mint most és hogy oly nagy a pénzbőség, én a régi nótát veszem elő, hogy hitelforrásokról kell gondoskodni a mezőgazdasági termelés számára. Igenis, nekem a mezőgazdasági hitelről kell beszélnem, egyrészt azért, mert határozottan nagyon sok túlzás van abban, amit a gazdák pénzbőségéről irnak, másrészt ami pénzbőség van különösen a középbirtokosnál és középbérlőnél, az is csak látszólagos, mert hiszen a mezőgazdaságban a felszerelés és berendezés a háborús viszonyok következtében anynyira hiányossá vált, az épületek annyira nem javíttattak és oly kevéssé emeltek uj épülteket; hogy a háború után mindezen feladatok teljesítése zuhanásszerűen fog a magyar mezőgazdaság nyakába szakadni. Különösen meg fogják ezt érezni a középbirtokosok és bérlők, akiknek létét veszélyeztetve látom. A kisbirtokost e tekintetben nem nagyon féltem, mert először felszerelése nem is olyan hiányos, másodszor sokkal könynyebben pótolható, mint a középbirtokosé és a középbérlőé. Holló Lajos : Dehogy ! Kipusztult egészen ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elvitték a lovát! Mindenét!) Krolopp Hugó : Ami azt a kérdést illeti, hogy lesz-e a háború után általános pénzbőség, fenn fog-e maradni a mai pénzbőség, mely általános jellegű, szerény nézetem szerint ez a pénzbőség nagyon rövid stagnálás után a békekötés után csakhamar teljesen meg fog szűnni és a heverő tőkék mindenféle vállalatban fognak elhelyezést keresni és találni. Mihelyt ez bekövetkezett, a hitelforrások rendkívül drágák lesznek és a pénz maga is rendkívül drága lesz. Minthogy pedig a magyar mezőgazdaság mindazon okokból kifolyólag, melyeket voltam bátor említeni, nagymértékű hitel igénybevételére lesz utalva, mert a mezőgazdaságban gyűjtött tőkeKet egy-kettőre fel fogják élni; fel fogja emészteni a berendezések és felszerelések pótlása, mindenesetre uj hitelforrásokról kell gondoskodni. Ha a hitel drága lesz és oly természetű lesz a háború után, mely nem alkalmazkodik a mezőgazdasági termelés természetéhez, vagyis nem hosszúlejáratú lesz, nem biztosított azaz felmondhatlan és ha ezenkívül a földtőkéken kivül, amelyek az egyedüli hitelforrást képezik, uj hitelforrásokról nem gondoskodunk, akkor igazán nagyon gyászos jövőnek néz elébe a magyar középbirtokos és középbérlő és a magyar mezőgazdaság nem fog abba a helyzetbe jutni, hogy az országot adósságaiból kivezesse. Azért semmiesetre sem maradhatunk meg a régi hitelforrásoknál, hanem azok mellé az üzemi beruházási hitelt, vagyis a credit agricolet kell megteremteni. B. Lévay Lajos: Régi, 30 éves kívánság í Krolopp Hugó : Igen, nagyon régi ez a kívánság, a mezőgazdaság körében nagyon régen hangoztatják. Nézetem szerint azonban és azt hiszem, méltóztatnak felfogásomban osztozni, soha aktuálisabb nem volt ez a kérdés, és soha nem birt nagyobb jelentőséggel a credit agricole megterem-