Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

384 773. országos ülés 1918 február 2l-en, csütörtökön. urat — ós természetesen meg is szavazom az indemnitóst, — hogy mielőtt azokat a békekötési tárgyalásokat és gazdasági szerződéseket lezárná, vessen számot azzal a különbséggel, mely a mi viszonyaink és a német gazdasági viszonyok között van és ezen alapon kössük meg a szerződést, mely olyan legyen, hogy meg ne fojtsa Magyarország gazdasági fellendülését, hanem elősegítsük vele azt, hogy ezen négyéves háborúnak óriási gazdasági nyomorúságából ez a nemzet egységesen és gazdagon kerüljön ki. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk az indemnitási javaslat általános tárgyalását. Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző : Zábráczky József! Zábráczky József: Tisztelt ház ! A tárgyalás alatt levő javaslatot a magam részéről is elfogadom, tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a t. kormány egyes rendelkezéseivel egyet nem értek, azokat szóvá, kritika tárgyává teszem. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elsősorban a tisztviselők, az állami tisztviselők, vármegyei tisztviselők és alkalmazottak sorsával, különösen anyagi kérdéseikkel óhajtok röviden foglalkozni, ezek között is különösképen szives figyelmébe ajánlva a t. kormánynak és az egész háznak a községi és körjegyzők, respektive a segédjegyzők és aljegyzők sorsát. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, nem mondok uj dolgot, ha megemlitem azt a hihetetlen drágaságot, amelyet ez a háború szült s hogy ez a drágaság különösen azokat érinti, akik kényszerítve vannak arra, hogy fixfizetésükből éljenek meg. (ügy van! jobbfelől.) Elismerem,, hogy a kormány iparkodott módot találni arra, hogy tőle telhetőleg a tisztviselők sorsán, am^agi viszonyain segitsen, azonban az adott 30—70%-os háborús segélylyel nincs szanálva helyzetük, hiszen tudjuk, hogy a legszükségesebb élelmi és ruházkodási czikkek a háború következtében száz, sőt ezer és kétezer perczenttel is emelkedtek. (Igaz ! TJgy van ! jobbfelől.) De, amint emiitettem, ez alkalommal különösen a körjegyzők és segédjegyzők sorsával kivánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor a háborús segély megállapittatott, az igen t. kormány javaslatára a jegyzők teljesen kihagyattak abból a fokozatos segélyezésből, amely figyelembe vette a tisztviselők rangját, fizetését és azzal arányban emelkedőleg állapította meg a háborús segély összegét is. A jegyzők erre való tekintet nélkül egyszerűen 1200 korona segélyt kaptak, az aljegyzők és segédjegyzők pedig 1080 koronát. Hogy minő igazságtalanság ez, azt legjobban jellemzi, ha megemlítem, hogy egy vármegyei írnok néhány esztendei szolgálat után 2000—2200 korona segélyt kap a jegyző 1200 koronás segélyével szemben, s hogy egy fiatal, kezdő, 18 éves tanitónő 1500 koronás segélyhez jut, vagy hogy egy állami fogházőr, vagy egy vármegyei hajdú szintén 1400 korona segélyt kap a jegj^ző 1200 koronás évi segélyével szemben. Pedig azt hiszem, mindannyian elismerjük, hogy ha ebben a háborús időben valaki, ugy különösképen a jegyzők érdemelték és érdemlik meg a legjobban az állam támogató segítségét. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Hiszen méltóztatnak talán tudni, hogy már a háború előtt is annyira túl voltak terhelve a képesítésüket és gyakran hatáskörüket is túlhaladó munkakörrel, hogy igazán nagyon lelkiismeretes, nagyon rátermett embernek kellett annak lennie, aki mint jegyző kötelességét pontosan akarta teljesiteni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Simon Elemér: Az egész háborús közigazgatás terhe rajtuk van ! Zábráczky József: Igen, épen ezzel fogok mindjárt foglalkozni (Halljuk ! Halljuk !) Hogy munkakörük a háború alatt mennyire megnövekedett, mennyire kitágult és mi mindenféle dolgot kellett és kell nekik végezniök, arra nézve egy pár fontosabb adatot leszek bátor megemlíteni. A mozgósítás első napjaiban a mobilizáozió legnehezebb részét a jegyzők végezték s végzik ma is az ujabb korosztályok behívásával járó munkát. Az ő feladatuk volt az eíőfogatok és fuvarok kiállitása, s hogy ez micsoda nehéz dolog, azt csak az tudja, aki közvetlen közelről, odakint a faluban nézte ezt végig. (Ugy van ! jobbfelől.) A háború első idejétől fogva az ő munkakörükbe tartozott a hadbavonultak családjainak segélyezései. Igaz, hogy az 1917. évi XIII. t.-cz. alapján alkotott 480.000. számú honvédelmi ministeri rendelet elvben ezt a munkát most már leveszi a jegyzők vállairól és egy bizottságra ruházza, azonban én merem állítani, hogy Magyarországon nem lesz öt olyan község, ahol az ennek a rendeletnek alapján kiállítandó családi fejlapokat ez a bizottság pontosan ki fogja tudni tölteni. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Ez a munka ismét feltétlenül a jegyzők nyakába fog szakadni, mert ez a nyomtatvány oly körülményes és olyan nehezen megérthető, hogy azt hiszem, még a gyakorlott jegyzők között is fejtörést fog okozni. Ezeken felül a jegyzők háborús foglalkozási köréhez tartozott a vetőmagszükséglet összeírása, biztosítása, kiosztása, árának beszedése ; azután a mindennemű terményrekvirálás, a mezőgazdasági munkások biztosítása, aratómunkások megszerzése, katonai munkások elhelyezése, élelmezése, zsoldjának kifizetése, — természetesen az ezekkel járó kellemetlenségekkel. (Ugy van! jobbfelől.) A háború alatt évenkint kétszer-háromszor, sőt talán négyszer is volt rá eset, amikor a szemle-