Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
380 773. országos ülés 1918 február 2l-én, csütörtökön. nem csináljuk meg vele a gazdasági egységet, akkor meg fogja azt csinálni Oroszországgal. E fenyegetést már be is váltották, csakhogy — hogy magamat ilyen triviálisan fejezzem ki, — egy légy helyett kettőt ütöttek agyon, mert megcsinálták már ez egységet velünk is, Oroszországgal is. Hiszen már e háború alatt is, amikor a legvéresebben folytak az orosz-német harczok, orosznémet gazdasági egyesülés fungált Berlinben s egész Németországban, amely előkészítette az orosz gazdasági szerződést. Mennyire előrelátók ezek az urak ! A tervezet, amint a ministerelnök úrtól értesültem, az, hogy bizonyos Freiliste-k lesznek egységes vámsémákkal együtt. A közbeeső vámok mindenesetre alacsonyabbak lennének, mint az autonóm vámtarifa köztünk és Németország között. Sajnálom, hogy nem hallottam azt, hogy ez a közbeeső vámvonal Magyarország határán fog-e felállíttatni, vagy a közös monarchia határán. Azt hiszem, hogy itt is csak a közös monarchia fog mint egységes vámvonal tekintetbe jönni. Juhász-Nagy Sándor: Ez nagy kérdés! Ábrahám Dezső: Egységes vámsémák ott, ahol különböző gazdasági fejlettségű államokkal állunk szemben, a leghatározottabban veszedelmes természetűek. Azok az urak törekszenek a vámtarifáknak és vámsémáknak egységesítésére, akik a régi ortodoksz alapon állottak? Hát nem számítottak a háború okozta gazdasági fejlődéssel és változással, azon gazdasági eltolódásokkal, amik Magyarországon az ipar tekintetében a háború alatt történtek ? Azt kérdezem, hogy megkérdezték-e, mielőtt a gazdasági szerződéseket megkötötték, az illetékes és irányadó tényezőket? Nem tudom, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur megkérdezte-e, de ahogy az én hivatalos értesüléseim szólnak, igen előkelő faktorok, maga Chorin Ferencz, a Gyáriparosok Országos Szövetségének egyik vezetője, továbbá Biró Pál keservesen panaszkodnak, hogy semmiféle faktort abban a mértékben, amint szükséges lett volna, ezen kérdések tárgyalásánál nem kérdeztek meg. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Meg fognak kérdeztetni ! Ábrahám Dezső : Hogy a jövőben hogy lesz, azt nem tudom. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Be foenak folyni minden érdemleges tárgyalásba. Ábrahám Dezső : Annyit tudok, hogy Ukrajnával a békekötés formailag már be van fejezve ; hogy gazdaságilag teljesen fait accompli-e már, nem tudom. Azt azonban tudom, hogy mikor 1871-ben Poroszország megkötötte a békét Francziaországgal, Bismarcknak és Moltkenak nem volt sürgősebb teendője, mint hogy német gazdasági faktorokat és szakértőket hallgattak meg és hívtak meg a béketárgyalásokra. Remélem, a t. minister ur is így fog tenni. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Ugyanezt teszem most is. Ábrahám Dezső : Ezt mindenesetre megnyugvással veszem tudomásul, de eddig még ezen intencziókat nem láttam. Maga Chorin Ferencz, mint főrendiházi tag, meginterpellálta ebben a tekintetben a ministerelnök urat s a ministerelnök ur csak azt mondta, hogy neki elég tájékozást nyújt az a hat kötetes munka, amelyet a vámpolitikai központ rendelkezésére bocsátott. Ez szép és\fényes elaborátum, csakhogy ez a hat kötetes munka is a Meistbegünstigung álláspontján áll és nem a preferencziális vámok álláspontján. Méltóztassanak ugyanezen embereket megkérdezni, hogy az igen t. minister urak által ezen az alapon folytatott tárgyalásokat is helyeselni fogják-e vagy nem. Hogy nálunk ezen faktorok informácziókat sürgetnek az illetékes tényezőktől, ez nem újság ; ezt megcsinálták már a németek a német birodalmi gyűlésen. Kämpf, a német birodalmi gyűlés elnöke, aki egyúttal a Handelstag elnöke is, magát Helfferíchet kérte meg, hogy az illetékes bizottságnak adja meg a szükséges felvilágosításokat. És Helfferich megadta a felvilágosításokat a velünk folytatott tárgyalásokat illetőleg. Amint politikailag nem szabad a titkos diplomácziának működnie, olyan módon nem szabad ez gazdasági téren sem. Ezek már idejüket multák. Ezeket a tárgyaláso,kat, ha nem is egészen »offenbar«, ahogy a német mondja, de legalább az illetékes tényezők szoros bekapcsolásával kell lefolytatni. A ministerelnök ur a preferencziák álláspontján áll, legalább ahogy én megállapíthattam, Wekerle Sándor ministerelnök: Igen ! Ábrahám Dezső: Én nem tartom magam e tekintetben szakértőnek, nem is akarom magam annak feltolni, de igen illetékes tényezők a preferen cziáknak álláspontját a leghatározottabban elitélik. Azt mondják ugj T anis. — aminthogy igaz is — hogy ha mi preferencziákat adunk Németországnak, ez nem rejt egyebet magában, mint egy jövő gazdasági háború csiráit. A preferencziális vámok kizárják azt, hogy ha az egyik államnak megtettem a kon czessziókat, a másiknak is megtegyem, mert az már nem preferencziális vám volna, hanem a legtöbb kedvezmény álláspontja. Ez aztán teljesen kizárja azt, hogy bármely más állammal hasonló gazdasági összeköttetésbe lépjünk. Ez retorzióval fog járni. Matlekovics Sándor által felhozott egy példára mutatok reá, aki felemlítette, hogy midőn mi Szerbiával talán a 80-as években ilyen preferencziális vámokon alapuló szerződést kötöttünk, vagyis félvámra vonatkozó bevitelt erőszakoltunk mintegy ki, ez milyen általános felzúdulást idézett elő és a külföldön csak azért nyugodtak bele, mert Bécsben megígérték, hogy az osztrák-magyar monarchia nem fog többé ilyen bevitelt kierőszakolni. így volt ez — amint Matlekovics emliti — a tuniszi kérdésben is Francziaországgal; az is nagy felháborodást keltett. Ha mi preferencziális vámokat hozunk be, ez azt jelenti, hogy nyerstermékeinkre nézve ezeket a preferencziákat akarjuk alkalmazni, igy a fára, gabonaterményekre, állatokra, lisztre. Akkor mi
