Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. 377 a hivatalos érdekelt köröknek sem, különben nagyon érthető okokból — 1911-ben Németországból, amelylyel a legszorosabb vámközösségbe akarunk lépni, búzában 115.000, rozsban majdnem 500.000, pontosan 4-89.000 métermázsa volt. El lehet mondani egy régi mondással : »Habent sua fata libelli.« A Wekerle-kormánynak is meg volt a maga fátuma. így volt az 1906-ban, amikor a koaliczióval átvette az ország ügyeinek intézését. Akkor is bizonyos befejezett tények előtt állott, ma is befejezett tényekkel kell számolnia.. Sajnos, hogy meg kell állapitanom, hogy Németország nem helyezett oly nagy súlyt politikai és közjogi érzékenységünkre. Pl. az 1905-ös Fehér váry-kormánynak kisebbségi állapotát felhasználta arra, hogy megkösse a nemzetet és a később bekövetkezett kormány változásnál a kormány kezét is megkösse a kereskedelmi szerződések tárgyalásánál. Ennek az 1906-iki szerződésünknek, amelyet Németországgal kötöttünk, konzekvencziáit látjuk. Ha a statisztikát csak erről a négy évről veszszük elő, 1907-től 1911-ig, akkor is látjuk, hogy pl. 1907-ben kereskedelmi mérlegünk plusz kilenczvenkét millió koronát mutat fel a közös vámterület javára. Már 1914-ben ez a plusz minuszszá változik át és lesz 425 millió korona minusz. Ha pedig az 1912-es ..mérleget nézzük, akkor, ha j ól emlékszem, 742 millió korona helyett 28 millióval kell számolnunk a kereskedelmi bilánszban, ugy hogj^ fizetési mérlegünk nem egészen négy év alatt mintegy 422 millió minuszszá fejlődött. Mikor ezeket felhozom, igazán nem a politikai ellentét, nem a külpolitikában általánosan firtatott ellentét kényszerit felszólalásra, hanem a nemzet gazdasági élete iránt való aggodalom. Nem szeretném, ha azt kellene mondanom : timeo Danaos et dona ferentes, mikor a sok politikai brosúrával foglalkozom, amelyek nem hangoztatnak egyebet, mint hogy milyen jó lesz a vámközösség Magyarországra nézve, ez Magyarország és Ausztria gazdasági életének megmentését fogja eredményezni. Ezek azok a danái, azok a görögök, akik a trójai falovat akarják becsempészni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! A legexponáltabb közgazdasági Írónak, Naumann Frigyesnek Mittel-Europa czinü könyvének 350 oldalán keresztül sikerült bebizonyítania, hogy mért nem szabad nekünk MittelEuropába belemenni. Ő ugyan az ellenkező álláspontra helyezkedik, de nekünk egy dokumentum, hogy miért oly veszedelmes MittelEuropa Ausztriára és Magyarországra nézve, ö ugyanis arra az álláspontra helyezkedik, hogy »Wer unverbühdet ist, ist isoliert und wer isoliert ist, ist gefährdet«. Ez egy nagyon szép politikai kiszólás, de gazdasági szempontból nem állja meg a helyét. Ö azt mondja, hogy Mittel-Europának Bismarck volt a politikai dédapja. Ha ilyen politikai faktorra hivatkozik gazdasági kérdésben, akkor ez nagyon szerencsétlen hivatkozás, mert épen ő mondta, hoey a politikai közösség nem KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. jelenti a gazdasági közösséget. Politikában mehetünk együtt, de gazdaságilag lehetnek teljesen ellentétes érdekeink. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Nem akarok részletesen foglalkozni Naumann könyvével, csak egy pár tipikus dolgát említem meg. Amint látjuk, Naumann nem is közgazdász, hanem egyenesen hadsegéde Ludendorffnak, Hofímannak és Hindenburgnak. Egy nagy tábornok, aki nem akar egyebet, mint a további fegyverkezés fentartását. A 6. lapon pl. azt mondja : >>Alle Kriegsministerien.Generalstäbe und Admiralitäten werden über die Lehren des vergangenen Krieges naehdenken ; die Technik wird doch wieder neue Waffen erfinden, die Grenzbefestigungen werden nochbrei ter und vor Allém länger angelegt werden.« Ez nem közgazdasági könyv, ez politikai könyv, ezt egy katona irta. — Azt mondja a 16. lapon, hogy Németország nem várhat addig, amig AusztriaMagyarország elintézi a maga gazdasági kérdéseit; bár konczedálja, hogy nem akar ebben a kérdésben diktátorként felállani Németország, hanem Németországnak meg kell csinálni a legszorosabb gazdasági összeköttetést. Hogy fest pl. szerinte a közeljövő. Azt mondja a 27. lapon. (Olvassa) : »Gleiches Rekrutierungsgesetz, gemeinsame Militär-Inspektionen, gemeinsamer Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten, gleiches Bahn- und Handelswesen, Gleichheit des Zolltarifs, gleiches Vereinsrecht, Syndikatsrecht« etc. Ez belenyúlik már az államélet minden ágazatába, a legbelsőbb politikai kérdésekbe is. Ez nem jelent egyebet, mint nem gazdasági, hanem teljes politikai beolvadást. Azt mondja Naumann, hogy amint egyetlen hannoveri sem kivánkozik ki a porosz-német vámegyesülés bő], ugy egyetlen egy tag sem fog kikívánkozni a monarchiából sem. De mondja meg azt, hogyha kikívánkozik is, próbálja meg. ki fog-e jutni ebből az egyesülésből ? ! Ö természetesen a nyelv kérdésével is foglalkozik ebben a könyvben. Ez előre vetette már árnyékát a különböző német lapokban. Pl. a Berliner Tagblatt és a Vossische Zeitung mindig akkor foglalkoztak vele, amikor a hadsereg kérdésének megoldása merült fel. Azt mondja : bizonyos Spracheinheit szükséges a vasúti tarifák kezelésében és egyéb közgazdasági dolgokban. Ettől a Spracheinheittől sohase fogunk tudni megszabadulni. Azt mondja ugyancsak ebben a könyvében, hogy ha megcsináljuk velük a vámuniót, akkor a Balkánt a kezünkre engedik közgazdasági szempontból. A Balkánról tudnék egyet-mást mesélni. Amikor 1906-ban gazdasági háborúnk megkezdődött, — amelyből, merem állítani, fejlődött ki később a politikai háborúnk — egy régi ismerősöm egy igen előkelő vaggongyár képviseletében lement Belgrádba és ott igen olcsó és jó gyártmányokat akart elhelyezni. De mire lement, Németország már, kihasználva gazdasági feszültségünket, magának biztosította az összes vasúti és egyéb 48
