Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 fe, egy novelláját, amely, azt hiszem, a »Póruljárt rakéta« czimet viseli. Ez a rakéta felszaladt, azonban bizonyos szerencsétlen körülmények folytán nem funkczionált és leesett a sárba épen a békák közé. S akkor azt kérdezték tőle a szembenülő békák : Hát uraságod igy született, vagy később járt szerencsétlenül ? Önök, a munkapárt, az a politikai rakéta, amely nagy fénynyel, nagy elánnal indult felfelé, felvette programjába a választójogi reformot és amikor leesett a programokkal, ő lett az a szerencsétlenül járt béka, amely fényes körülmények között született, de nagyon szomorú halállal múlt ki. A t. képviselő ur szellemeskedett a mi rovásunkra. Dumasnak egy szindarabja jut eszembe, amelyben azt mondja a nő az udvarlójának: Kérem, ön egy héten csak egyszer szokott szellemes lenni, az pedig már tegnap volt. (Derültség.) Méltóztassék csak Hegedüs Lóránt képviselő urnak átengedni, a szellemeskedést. A munkapártnak sem sikerülnek a mindennapi szellemeskedések, pláne akkor nem, ha a mi rovásunkra történnek, mert teljesen igazságtalanok, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A képviselő ur ji béke főbizományosának jelentett ki minket. En csak egy tényt akarok itt leszögezni. Azt kérdezem a t. képviselő úrtól, hogy a mostani béketárgyalások és fejlemények során a Rewetnlowok és Tirpitzek álláspontja érvényesült-e, vagy pedig a gróf Czerniné 1 önök ki akarják sajátítani a magyar nemzet és a magyar katonák vitézségét munkapárti czélokra. Ez nem fog sikerülni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem akarom hű szövetségesünk, nagy szövetségesünk ügyét — el kell ismernünk Németország nagy érdemeit — semmi tekintetben sem érinteni, azonban ha a mi népfelkelőink, akiknek mi nagyobb kontingensét szolgáltattuk a hadsereg számára, mint Ausztria — mint ezt Szilányi képviselő ur ma kimutatta — nem tartják fel az orosz rohamokat, vájjon ezek hullámai nem értek volna-e el Berlinbe ? Erdély .megmentését hozta szóba a képviselő ur. Hálával kell itt is megemlékeznem nagy szövetségesünkről. Azonban hol volt ebben a kérdésben az a nagy politikai előrelátás és bölcsesség, amelyet Hegedüs Lóránt ajkairól, ma pedig a t. képviselő ur ajkáról hallottunk, amikor gróf Tisza Istvánt dicsőitették ? (TJgy van! a baloldalon.) Herczeg Ferencz: Előrelátás volt, hadsereg nem volt! Ábrahám Dezső ." Vájjon az az akáczfa, amelyet gróf Tisza István emiitett,... (ügy van ! ügy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Ábrahám Dezső: Vájjon az akáczfa érintetlenül maradt-e abban a kis epizódban, amelyet a volt ministerelnök ur emiitett ? Huszár Károly (sárvári) : Ott több honvéd esett el, mint német Erdélyben ! bruár 2í-én, csütörtökön. 375 Ábrahám Dezső: Azt hiszem, Farkas Pál képviselő úrral végeztém és elbúcsúzhatom tőle. Nagyobb rokonszenvvel kell megemlékeznem Szilágyi Lajos képviselő ur felszólalásáról. Azonban sajnálatos, hogy ezek a felszólalások mindig későn érkeznek, ezek az u. n. politikai eső utáni köpenyegek. Teljes mértékben honorálom — osztozom is bennök — azokat az aggályokat, amelyeket felhozott, csak azt szerettem volna, ha nem a háború negyedik évében — bár bizonyos tapasztalatokon alapszanak — de mindjárt a háború első évében ha nem is ő, mint aki nem volt akkor képviselő, hanem mások felhozták volna azokat „ a tapasztalatokat. Szilágyi Lajos: Figyelmeztettem az arra illetékes tényezőket, de most hoztam ide. Haller István ." De a hátuk mögött maradt i Támogatta őket ! Nem vonta le a konzekvencziát! Ábrahám Dezső : Sajnálom, hogy az illetékes tényezők nem figyeltek a figyelmeztetésre. (Derültség a szélsöbaloldalon.) A kormány programmjában benne van a katonai kérdések megoldása. A függetlenségi pártnak egy nagymultu tagja, ki azonban most nem párttag, Polónyi Géza, akinek függetlenségi meggyőződését sohasem lett volna szabad és nem is szabad kétségbevonni, aki mindig szolgálatokat tett a függetlenségi eszmének, azt mondja, hogy igenis, a hadsereg kérdésének megoldására fősúlyt helyez és talán konczessziókat tenne gazdasági kérdésekben is. Ezt bizonyos tekintetben honorálni kell. Azonban őszintén megvallom, én az ellenkező megállapodásra jutottam. Azt mondom ugyanis, hogy a hadszervezet kérdése máról-holnapra megváltozhatik teljesen tőlünk függő körülmények között ; a gazdasági berendezkedés azonban j ereszben külső és tőlünk nem függő tényezőkön múlik ; ezt máról-holnapra meg-változtatni, máról-holnapra más gazdasági berendezkedés alapjára helyezkedni, abszolúte nem lehet. Mikor ezeket a kérdéseket tárgyaljuk, igazán el lehet mondani, hogy a jam proximus ardet Ucalegon jut az ember eszébe. Nevezetesen Wekerle Sándor igen tisztelt ministerelnök urat akartam ebben a kérdésben meginterpellálni, azonban azt hiszem, elégséges lesz, ha most, az indemnitás során vetem fel ezeket a kérdéseket. Nevezetesen az igen tisztelt ministerelnök ur már 1918 elején, illetőleg az 1917. év végén Berlinben a gazdasági tárgyalásokra vonatkozólag bizonyos szorosabb konnekszióba jutott az ottani illetékes faktorokkal, természetesen mint hivatalos tényező. Nevezetesen a Lokalanzeigernek leadott egy intcrvjujában azt mondta : Igenis tanácskoztunk Bécsben, folytatni fogjuk a tárgyalásokat egyelőre Bécsben, azután Berlinben. Tehát már akkor megindultak ezek a tárgyalások Berlinben. 1918 január 17-én Sándor Pál interpellácziójára adott válaszában pedig azt mondja, hogy mindezek a dolgok azonban még igen kezdetleges stádiumban vannak, sokkal kezdetlege-