Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

370 773. országos ülés 19]8 február 2l-én, csütörtökön. tot, amikor a világháborúnak — hál' Istennek — végső és ennélfogva legkritikusabb mozzanatait éljük, nem látom alkalmasnak arra, hogy ilyen másodrendű kérdések felvetése által elvonjuk figyelmünket a nagy ügyről, a nagy czélról és a nagy eredményekről. (Igaz! Ugy van! a, jobboldalon.) Lovászy Márton: Húszéves kiegyezésre alkalmas az idő ? Farkas Pál: Ezt talán méltóztassék saját kormányukkal és volt elvtársaikkal elintézni. (Derültség a jobboldalon.) Mondom tehát, bármennyire próbáltam magamnak egy olyan külpolitikai konczepcziót megkonstruálni, amely tömegizgatásokra alkalmas hangulatokon túlterjed, mégsem találtam semmi pozitivet az igen tisztelt Károlyi-párt külpolitikájában. Mert azt ne méltóztassék mondani, hogy a békét akarják. Á békét mindnyájan akarjuk és ebben nem engedünk semmiféle kisajátítást. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Áttérek ezek után az igen tisztelt Károlyipárt belpolitikájára és erre nézve próbálom megkeresni azt a gondolatmenetet, amely meggyőz annak jogosultságáról, hogy az igen tisztelt Károlyi-párt egy nemzeti monopóliumot óhajt magának biztositani az elvek tisztaságának és a fejlődés helyességének szempontjából. Ez egyike a, legnehezebb kérdéseknek, mert én az igen tisztelt Károlyi-párt belpolitikájára nézve eddig egyetlenegy pozitív dolgot ismerek : az általános, egyenlő és titkos választójog követelését. Erről ma abszolúte nem óhajtok beszélni, csak megjegyzem, hogy ez egy eszköz. Az általános, egyenlő, titkos választói jog csak eszköz arra, hogy valaki megvalósítsa politikai programmját. Hogy mi a politikai programm ;.. . Juhász-Nagy Sándor: Tessék elolvasni ! Megjelent nyomtatásban ! Elnök (csenget) : Kérem Juhász-Nagy Sándor képviselő urat, méltóztassék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. Amennyiben a képviselő urnak mondanivalója van, méltóztassék a jegyző urnái feliratkozni és véleményét beszédben kifejteni. (Helyeslés jobbfelől.) Farkas Pál: Tegnap hallottam az első, mintegy programmatikus beszédet, amely az igen tisztelt Károlyi-párt belpolitikai programmját foglalta össze. Juhász-Nagy Sándor igen tisztelt képviselő ur fejtette ki ezt, aki igen nagy olvasottságra valló és a különböző tudományokban és politikai irányokban jártasságot mutató beszédében próbálta azokat az elveket dokumentálni, amelyek az igen tisztelt Károlyi-párt belpolitikai nézeteit viszszatükrözik. Beszédének a lényege az volt, hogy ők radikálisan függetlenségiek. A radikalizmust ugy defineálta, hogy a radikalizmus a demokráczia alajDelveit alkarja megvalósítani, a demokráczia alapelveinek pedig azt a definicziót adta, hogy minden jog a néptől jön. Ez körülbelül a lényege annak, amit ő számos külföldi auktoritásra hivatkozva elmondott. Ugy láttam, hogy czitált sok embert, Blancot, Főúriért, Henry Georget, de nem czitált egy embert, aki tulaj donképen az ő gondolatmenetének szellemi atyja, helyesebben nagyatyja, nem czitálta Jean Jacques Rousseaut. Tulajdonképen ez a tétel, hogy minden jog a néptől jön, tehát csak így lehet megvalósítani a teljes egyenlőséget, a franczia forradalom óta állandóan kisért. A franczia forradalomban már egyszer megpróbálta ez az elmélet a végső konzekvencziákat levonni az érvényesülésben, azóta is újból és újból felmerült. Bátor leszek majd beszédem későbbi folyamán erre a kérdésre — kapcsolatban egyéb kérdésekkel — még egyszer rátérni. Most csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ez a gondolatmenet olyan elvont, annyira nem reális, annyira jól hangzik és amikor praktikus próbának akarom alávetni, annyira nem eflektuálható, hogy t. képviselőtársam, ha ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozik, rá fog jönni, hogy mindazok, akik a Rousseau-féle teljes egyenlőségnek és népszuverenitásnak a politikai dogmáját akarták megvalósítani kudarezot vallottak. A tantétel legkiválóbb gyakorlati képviselője Robespierre volt aki a franczia forradalomban teljes hatalmat gyakorolt egy ideig. Ö egészen Rousseau alapján állt és a legnagyobb jóhiszeműséggel és tisztességgel akarta a teljes egyenlőséget megvalósítani. Mi lett a vége ? Egy vértengert idézett Francziaországra, amelybe végül ő maga is belefulladt. Amit Juhász-Nagy Sándor t. képviselőtársam elmondott, az a márcziusi idők ultraszabadelvüségének nagyon tiszteletreméltó megnyilatkozása volt, amelynek azonban a mai dolgokkal, a társadalom mai harczaival semmi köze nincs. A társadalmi harezok ma már túlmentek ezen. Beszédem későbbi folyamán bátor leszek erre a kérdésre még néhány szóval visszatérni. Azonban belátom, hogy a Rousseau-féle tételnek fejtegetése talán nem nagyon érdekli t. képviselőtársaimat. Beszéljünk hát egy másik kérdésről, amely szintén a Károlyi-párt programmjába tartozik, mely nem ilyen elvont. Február 13-án Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur »Az Est«-ben egy hosszú nyilatkozatot tett közzé, amelyben gróf Károlyi Mihálylyal — hogy ugy mondjam — enyeleg. (Derültség a jobboldalon.) Ennek az enyelgésnek részei bennünket nem érdekelnek, érdekel azonban benne egy paszszus, amely már a magyar politika legaktuálisabb oldalaiba vág bele és ez az, hogy a kormány egyik tagja, Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur múltjának és személyének teljes autoritásával betüszerint azt állítja, hogy az analfabéta Károlykeresztesek választójoga melletti agitáczió csak akkor szűnt meg, amikor ő az államtitkárságot liferálta. (Élénk derültség a jobboldalon és felkiáltások : Ki az ? Kinek liferálta ? Ez az ország érdeke ? Ez a húsosfazék !) Szó szerint igy van ! Én gyermekkoromtól fogva sohasem voltam különösen éleselméjü rejtvények megfejtéseben, ennek a rejtvénynek megfejtése azonban annyira kézenfekvő, hogy igen hamar ki tudtam találni és velem együtt a többiek is, hogy az igen tisztelt igazság-