Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 191% február 21-én, csütörtökön. 367 Én láttam a háború kezdetén egy tervezetet, t. ház, melyben a hadvezetőség a haderő átszervezését tervezte, kifejtvén egyben azt is, hogy az átszervezésre a legkedvezőbb alkalom a leszerelés. Bocsánatot kérek, most, amikor az átszervezéssel kapcsolatban a magyar nemzet évszázados vágyainak teljesüléséről van szó, akkor ezt a tapasztalati tényt, hogy t. i. a leszerelés a legkedvezőbb alkalom az átszervezésre, el homály ositani nem engedhetem. Ép ezért nem osztom a nézetét gróf Apponyi Albert t. minister urnak, aki mindent a háború utánra szándékozik halasztani, hanem szerintem legkésőbb a leszerelés idejében kell ezeket a tervezett reformokat keresztülvinni. [Elénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) De mindettől eltekintve is tudtul kell adni a nemzetnek, tudtul kell adni mindenkinek, akit illet, a megmásíthatatlan királyi elhatározást, királyi akaratot. Hadd tudja meg a nemzet minden fia, hadd tudja meg a front minden katonája, hogy a magyar nemzet évszázados vágyainak tömegéből melyik milyen mértékben valósul most meg. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldahn.) Ez a mostani bizonytalan helyzet csak kétséget támaszt és jóelőre megjósolom, hogy túlvérmes reményeket kelt. Kiszámíthatatlan ennek a következménye és a következményekért természetszerűleg a teljes felelősség a Wekerle-kormányt terheli. Az indemnitást általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyzi: Farkas Pál. Farkas Pál : T. ház ! Amióta nyolcz hónappal ezelőtt a Tisza-kormány helyéről eltávozott; a négy hónaponként mindig megismétlődő Índemnitási viták bizonyos jelzőköveket mutatnak a nemzeti fejlődésnek egy korszakáról, amelyet a jövő kor történetírói hitem szerint sem az esztétika, sem az etika szempontjából túlságosan szerencsésnek nem fognak tartani. (Vgy van! jobb felől.) Mi, akik ezekben az índemnitási vitákban az objektív kritikának, a helyzet pontos megállapításának, a minden szenvedélytől ment, de egyben az igazságot feltétlenül kimondó állásponton vagyunk, kötelességünknek tartjuk, hogy minden egyes ilyen alkalmat megragadjunk arra, hogy mintegy mérleget készítsünk arról, ami a lefolyt négy hónapban történt, hogy megnézzük, minő változások történtek a magyar politikai élet utolsó négy hónapjában, milyen alapon történtek ezek a változások, mi ezeknek a változásoknak belső indító oka és milyen kihatással lesznek ezek a változások a nemzet jövendő életére és fejlődésére. Amikor tehát most az índemnitási vitánál felszólalok, ebből a szempontból leszek bátor mondanivalóimat elmondani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Amióta négy hónap előtt az utolsó Índemnitási viták lefolytak, azóta a magyar belső politikában egy igen lényeges változás történt. Az eddig különálló kormánytámogató pártoknak egy része uj önálló párttá alakult át : a 48-as alkotmánypárttá. Az Apponyi-párt egy része, mint különálló töredék uj párt ke reteket keres, viszont a Károlyipárt, megtartván az uj alakulással szemben pártprogrammjának függetlenségét, továbbfolytatja azt a politikát, amelyet eddig folytatott. Épen ezért elsősorban az igen t. Károlyi-párttal kell foglalkoznom, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mert ugyebár elsősorban érdekel bennünket az a kérdés, hogy milyen prpgrammot vall, milyen tendencziákat követ az a párt, amely daczára a még rövid idővel ezelőtt meglevő eszmei szolidaritásnak, most mint külön párt a nemzet közvéleményét a maga számára meg nyerni akarja. Ezt tennem kell elsősorban azért is, mert az igen t. Károlyi-párt propagandájában — hogy egészen enyhe kifejezést használjak — némileg agreszsziv módon szokta az ellenkező véleményüeket kapaczitálni és azoknak, akik nincsenek vele egy nézeten, nemcsak jóhiszeműségét, de egyenesen politikai tisztességét is kétségbe szokta vonni. (Vgy van ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Kúti Béla: Mindenkinek a független Magyarország programmját kell vallania. (Zaj.) Farkas Pál: Lovászy Márton t. képviselőtársam tagadólag int a fejével. Arra kérem tehát őt, szíveskedjék egy esténként megjelenő politikai lapot, a Magyarországot, néha elolvasni. (Ugy van ! ügy van ! Derültség jobbfelől.) Ha ennek vezérczikkeit el fogja olvasni és azokat a kifejezéseket, amelyekben az ellenkező politikai nézetüekről van szó, azt hiszem, hogy mint objektív ember alá fogja irni ezt a megállapításomat. (Ugy van! ügy van ! jobbfelől.) Lovászy Márton : Tessék idézni! Farkas Pál." T. képviselőtársam azt kívánja, hogy idézzek. Én a Magyarországból hosszabb idézetek felolvasásával igazán nem szeretném a háznak sem idejét, sem — ne vegye rossz néven — jóizlését igénybevenni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Lovászy Márton : Károlyi Imrétől nem tanulunk stílust. Az igaz! Farkas Pál: Miután ezt a kis személyi kitérést így elvégeztük, talán térjünk át a Károlyipárt elvi alapjaira, amelyek engem mindenekfelett érdekelnek, tekintetbe véve, hogy hónapok, sőt majdnem esztendők óta állandóan egy rendkívüli konzekvens agitácziót Iátok abban az irányban, hogy itt egy, az ország sorsát kizárólag szivén viselő pártnak dolgairól van szó, amelynek kétségkívül ugy külpolitikai, mint belpolitikai programmja teljes egészében ezeket az eszméket megvalósítani akarja és ezért szeretnék egyszer foglalkozni az igen t. Károlyi-pártnak ugy kül-, mint belpolitikai programmjával, . . . Juhász-Nagy Sándor: Függetlenségi és 48-as párt ! Farkas Pál." - . . mely kérdés a magyar nemzeti politikának-azon nehéz problémái közé tartozik, amelyekben mi a politikai véleményekben eligazodni tudók néha váratlan meglepetésünkre