Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

364 773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. voltát. Azt, hogy aránylag több katonára mendták ki Magyarországon az »alkalmas« szót, mint Auszt­riában, senki sem tagadja, én sem tagadom. De tovább megyek, azt is a nyilvánosság elé hozom, hogy az 1892. születési évfolyam első szemléjén, értesülésem szerint, Magyarországon 80%-ot soroz­tak be, mig Ausztriában csupán 34%-ra mondták ki az »alkaímas« szót. Ennek azonban nem a testi rátermettség volt az oka, hanem a magyar had­kötelesek lelkesült magatartása és a sorozásnál nálunk alkalmazott kérlelhetetlen szigor. Nálunk a sorozó-bizottságok elnökeit, a sorozó orvo^ sokat, tiszteket, a legnagyobb lelkiismeretes­séggel egyéniségük szerint válogatták meg és minden intézkedést megtettek, hogy a pártatlan­ság és kérlelhetetlen szigor az egész vonalon fel­tétlenül érvényesüljön. Ami pedig a magyar had­köteleseknek a sorozásnál való maguktartását illeti, könyveket lehetne irni azokról a szép jele­netekről, amikor a magyar ember a sorozó-bizott­ság elé áll. (Igaz ! ügy van !) Letagadni, vagy el­titkolni a meglévő testi hibát : ez volt az igazi magyar virtus, (ügy van ! a jobboldalon.) Le sem vetkőztek, ugy kiáltották oda, hogy alkalmas vagyok, a 43—50 éves népfölkelők. Ha erre a magyar lelkesedésre hivatkozott volna a honvé­delmi minister ur, amikor a magyar nemzet vér­áldozatának aránytalanságát fejtegette, akkor kész­séggel megnyugodtam volna én is az általa mon­dottakban. De azt hiába állítják nekem, hogy mi oly vasgyúró nemzet vagyunk. Igaz csak az, hogy mi jobban lelkesültünk, igaz, hogy jobban szeretjük hazánkat és királyunkat, magyarok va­gyunk. (Élénk helyeslés.) Hogy a sorozásnál a szigor és a hadkötelesek lelkesült magatartása mily eredménynyel járt, legjobban bizonyitja, hogy 1916 januárban a 43—50 éves emberek számára egy uj népfelkelési felülvizsgálatot kellett elrendelni ; 54 vármegyé­ben és 9 városban vizsgálták újra felül az alkal­masnak mondott népfelkelőket és e rendelkezésnek kifejezetten az volt az indoka, hogy állapittassék meg, vájjon az első sorozás alkalmával nem tit­koltak-e el egyesek meglévő testi hibákat. De tagadó állásjDonton vagyok a honvédelmi minister úrral szemben a tekintetben is, hogy a véráldozatokban mutatkozott aránytalanságot az 1915 : III. törvényezikk okozta volna. Bár nem voltam 1915-ben országgyűlési képviselő és igy ennek a törvénynek létre jöveteléért engem semmi­féle felelősség nem terhel, mégis határozottan vissza kell utasítanom azt, hogy a törvény­hozás ennek a törvénynek létesítésével, meg­hozásával, valamely ujonoztöbbletet, valami arány­talanságot szavazott volna meg. (ügy van!) Juhász-Nagy Sándor: Az lett az eredmény. Szilágyi Lajos : Felolvasom a törvényt magát. Az I. §. igy szól: (Olvassa.) »A hadviselés érdeké­ben felhatalmaztatik a ministerium, hogy az 1886. évi XX. t.-cz. 5. §-ában és az 1912 : XXX. t.-cz. 36. §-ának 3. pontjában foglalt alapelvektől elté­rőleg, a jelen háború tartama alatt, az elkerülhe­tetlen szükség mértékéhez képest és. tartamára a közös hadsereg ama seregtestei hadi állományá­nak kiegészítése végett, amely seregtestek Gali­cziából és Bukovinából egészülnek ki, fegyveres szolgálatra alkalmas népfelkelőket ezekhez be­oszszon/' Végigolvastam a törvényt, ezenkívül a kép­viselőház naplójából a törvényjavaslat előadójá­nak, Simon Elemér t. képviselőtársamnak, vala­mint az akkori ministerelnök ur és akkori honvé­delmi minister urnak beszédét, de a túlsó oldalról, az ellenzék oldaláról elhangzott szónoklatokat is. és sehol semminemű nyomát nem találtam annak, hogy itt valami ujoncztöbblétről, valamely arány­talanság utólagos jóváhagyásáról lett volna szó. Annál inkább meglepő előttem, hogy a hon­védelmi minister ur most ugy magyarázza ezt a törvényt és a törvényhozást ugy tünteti fel, mint amely valamely disparitást, aránytalanságot terem­tett volna meg. Meg vagyok róla győződve, hogy a honvédelmi minister. ur e tekintetben erősen té­vedett és a ház szine előtt lesz kénytelen e tévedé­sét helyesbíteni. Amennyire kétségtelen, t. ház, hogy a Tisza­kormányt, valamint a törvényt megszavazó nem­zeti munkapártot, alkotmánypártot és néppártot a törvény meghozatalánál a legtisztább, leghaza-/ fiasabb szándék vezette, ép oly kétségtelen az is, hogy e törvény következményeiről előre senki sem tudott magának tiszta képet alkotni. Ezért én nem is az akkori kormánynak, sem a törvényhozásnak kívánok szemrehányást tenni, de igenis kritika alá kellett hogy vonjam a hadvezetőségnek teljesen felesleges, önkényes intézkedéseit, amikor előzete­sen, a törvényhozás megkérdezése nélkül, galicziai és bukovinai ezredekbe, osztott be magyar kato­nákat. De ha sikerült a hadvezetőségnek utólagosan a magyar törvényhozás hozzájárulását megnyerni, legalább ezt a törvényt tartotta volna meg. (ügy van ! a jobboldalon.) Ehelyett azonban az történt, hogy a hadvezetőség beoszt teljesen más, tehát nem galicziai és nem bukovinai osztrák ezredekbe is magyar katonákat. (Igaz! ügy van / a bal­oldalon.) Felolvasom azoknak az ezredeknek szá­mát, amelyekbe a hadvezetőségnek az 1915. évi III. t.-cz. alapján joga van magyar katonákat beosztani: (Olvassa.) A cs. és kir. 9., 10., 13., 20., 24., 40., 41., 45., 55., 56., 57., 77., 89., 90. és 95. gyalogpótzászlóaljak ; a 4., 5., 6., 11., 13., 16. vadászpótszázadok ; a 9. és 12. dragonyos pót­századok ;az 1., 2., 3.. 4., 6., 7., 8., 11. és 13. ulánus pótszázadok, valamint a krakói. przemysli, lem­bergi katonai parancsnokságok területéről szár­mazó pótütegek által felállított hareztéri alakulá­sok azok, melyekhez a hadügyministernek joga lett volna magyar katonákat beosztatni. Ehelyett azonban más alakulásokhoz is osztattak be magya­rokat, (ügy van! balfelóí.) Ha még röviden megemlítem azt, hogy ennek az 1915. évi III. törvényezikknek hatálya voltaké­pen már meg is szűnt, mert hiszen az.oroszokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom