Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
360 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. ez a fürdőélet és az ottani hotel fellendítésének, ezt a legjobban a következő, rendelkezésemre álló adatok bizonyítják. Tátralomniczon a Palotaszállodában összesen 108 szoba áll rendelkezésre, az alsó telepen 99 szoba. Január 4-től január 20-ig ezen telepeknek és szállodáknak úgyszólván a fele üresen állott. Január 4-én a Palota-szállodában 41 szoba állott üresen, a telepen 67 szoba, összesen 108 szoba, ötödikén 44 a Palota-szállodában, 64 az alsó telepen, az egész telepen 108 üres szoba. És igy megy ez tovább. Szóval a kategorizálásnak az volt az eredménye, hogy amikor Budapesten az emberek üdülésre szorulva, ott elhelyezést kerestek, nem kaptak elhelyezést, pedig az állam fürdője félig üresen állott. így volt ez a főszezonban, a januári idénynek legnagyobb részében, amikor pedig ott előzőleg oly nagy volt a kereslet, hogy üres szoba mióta háború van, ott nem volt. Ez tehát az eredménye a kormánybiztos ur működésének. Megtörtént, hogy egy főrendiházi tag, akinek előzetesen volt rendelt szobája, szerződésileg biztosítva . . . (Egy hang a jobboldalon : Zsidó ?) — zsidó volt az illető — annak, mivel január 6-a után akart ott üdülni, a szobát egyszerűen lesürgönyözték. (Derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári) : Szegény zsidó bárók már nem is fürödhetnek ! (Zaj.) Egy hang (jobbjelől) : Vázsonyi is oda akart menni ! Laehne Hugó: Meg kell jegyeznem, hogy igen természetesen nem kértek ott anyakönyvi bizonyityányt, vagy egyéb bizoindtékokat, (Derültség. Elnök csenget.) hanem vagy köztudomás, vagy pedig a név szerint ítélték meg, hogy az illető rendezett vallási viszonyok között él-e vagy sem. így megtörtént, hogy egy tekintélyes dunántúli nyugalmazott állami tisztviselőnek, akinek véletlenül német neve van és aki soha zsidó nem volt, daczára annak, hogy volt üres szoba és magától a kormánybiztostól volt az számára biztosítva, az utolsó perezben lesürgönyöztek. Ha tetszik, szolgálhatok a névvel is a mínister urnak. Ezek a különböző basáskodások és önkénykedések természetesen felhívták a sajtónak figyelmét, mely nagyon jogosan kritika tárgyává is tette, hogy most, háború idején, a Tátrában, amint az jelezve volt, nagy jelmezbált akarnak rendezni. Joggal kifogásolták ezt. Nem vagyok hipokrita. A fiatalságnak jogában áll mulatni és nem lehet azt kivánni tőle, hogy négy éven át hamut szórjon a fejére. Pláne nem lehet ezt kivánni azon fiataloktól, akik a háborúban részt vettek és akik joggal igényelhetik, hogy ha itthon vannak, szórakozhassanak. De itt is meg kell tartani a kellő határokat, különösen, ha látjuk azt, hogjf Ausztriában a kormánynak állandó nehézségei támadnák azért, mert nem akarják elhinni, hogy nekünk feleslegeink nincsenek. Ne méltóztassék azt gondobii, hogy csak én hivom fel ez interpellácziómmal az osztr k körök figyelmét erre a mulatozásra. Előttem fekszik a bécsi »Zeit« tegnapi száma, amelyben erről a Tátrában rendezett bálról már részletesen irnak. Tekintettel az idő előrehaladottságára, megkímélem a t. házat attól, hogy elolvassam ezt a tudósítást s csak azt említem fel, hogy igen jogosan kifogásolják, hogy a mai nehéz élelmezési viszonyok mellett akkor, amikor a bálozó közönség előzőleg már élvezte ott a penziót, amennyiben este 7 órakor szolgálták fel az első vacsorát, éjfélkor még egy második nagy vacsorát adtak 200 vendégnek. Amikor ilyen komoly időket élünk, amikor csak nem is régen szereltek le egy sztrájkot, amelynek részben élelmezési nehézségek voltak az okai, akkor egy állami fürdőben ilyet rendezni, pláne kormánybiztosi vezetés mellett, nem lehet és nem szabad, (ügy van I) Azt hiszem, igen helyes, ha felhívom erre a kormány figyelmét. (Helyeslés.) Egyebeket is hozhatnék fel, kivált azt, hogy a tátrai kormánybiztosi intézmény a kormány tekintélyét teljesen lejáratja, mert a kormánybiztos ott más szerepet sem visz, minthogy a Grand Hotelben tánezot és vacsorát rendez, sőt — dicséretére legyen mondva—nagyon szereti a fiatalságot, mert a fiatalsággal »hogy tetszik«-et játszik. Egy képviselőtársam kereste őt egyszer és akart vele fontos ügyben beszélni, de a kormánybiztos ur nagyon el volt foglalva, mert »hogy tetszik«-ct játszott. (Elénk derültség. Elnök csenget.) Azt hiszem, hogy mindazokkal, amiket itt előadtam, beigazoltam azt, hogy ezen a helyen egy antitalentum van, aki nem áll hivatása magaslatán. A kormánybiztosságot a tátrai fürdőkben egyáltalában be kellene szüntetni. Mindezek után a következő interpellácziót vagyok bátor intézni a földmivelésügyi mínister úrhoz (olvassa) : 1. Mit szándékozik a mínister ur a tátrai és egyéb tárczája keretébe tartozó állami fürdők fellendítése érdekében tenni ? 2. Szándékozik-e a minister ur a tátrai állami fürdők és turisztika kormánybiztosságát, mint czélra nem vezetőt, beszüntetni í (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan az interpelláczióra válaszolni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy az interpelláczióra azonnal felelhessek. Hálás vagyok a. képviselő urnak, mint mindenkinek, aki olyan kérdést hoz fel, mely tisztázva nincs, ha azt a ház nyilt színe előtt tudom tisztázni. Ugyanazt azt álláspontot foglalom cl e kérdésben ma is, mint amelyet 1911-ben elfoglaltam és amelyet a ház minden oldalának pártkülönbség nélkül való helyeslése mellett voltam szerencsés kifejteni 1911-iki elég terjedelmes budget-beszédemben, amikor azt voltam bátor mondani, hogy a fürdők kezelése nem állami feladat. Ezt a nézetemet abszolúte nem változtatta meg semmi és amit a t. képviselő -ur a kormánybiztosságról és az ottani állapotokról elmondani
