Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

358 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. mániából keletkeztek, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most is, mikor a világháború kitört, a Lukaciu Lászlók, a Goga Oktáviánok rögtön átszöktek Romániába és ott, még mielőtt a románok megüzenték nekünk a háborút, mikor Románia még tulaj donképen szövetségesünk volt, minden neutrálitás megcsúfolásával tűrte Románia ezeknek az izgatását a monarchia ellen, (ügy van ! ügy van ! a szelsőbaloldahn.) És ami nem legutolsó : — azt hiszem, a t. ház minden tagja emlékszik erre — a román kormány azzal indokolta meg a hadüzenetet, hogy itt Magyarországon egy idegen kisebbség elnyomja a románajku lakosokat, a románajku állampolgárokat. Égy idegen kisebbség ! Mi, magyarok vagyunk az idegen kisebbség ! Én vagyok az idegen az erdélyi hegyek között ! Ha mi mindezt valami könnyű felületességgel vagy — nem is tudora — talán ostoba nemtörődéssel tűrtük a háború előtt, azt hiszem, a háború befejezése után lehetetlen ezt tovább tűrni, (ügy van ! ügy van ! a bal- és szelsőbaloldahn.) Ha mi ezt tovább is eltűrjük, akkor igazán ok nélkül folyt legalább is az erdélyi magyarság, a székelység vére, ha újra lábra kaphat az agitáezió és ha tűrjük, hogy ennek tápot adjanak Romániából, akkor hiába vivtuk véres csatáinkat; akkor hiába épitjük fel elpusztított otthonunkat. (Felkiáltások jobbfelől: Ezért szavazza meg a választójogot!) Épen ebben a pillanatban akarok erre reflektálni. Én azt hiszem, a választójog a legrövidebb idő alatt a ház asztalára fog kerülni. Mi nagyon sokan erdélyiek Erdélynek liberális tradiczióiban nőttünk fel, felnőttünk ott abban a vallási tolerancziában, amely nekünk igazi kedves és becses százados tradicziónk ; mi ezt a javaslatot meg fogjuk szavazni. (Zaj és közbeszólások a ház mindkét oldalán. Elnök csenget.) Én, őszintén bevallva, azt hiszem, hogy igenis, mindnyájunk szive mélyén van azért valami rejtett aggodalom, hogy vájjon ily körülmények között az erdélyi magyarságnak nem lesz-e súlyosabb a helyzete. És ezt a félelmet csak az oszlatja el, hogy egyúttal az a meggyőződésünk, hegy ezentúl Magyarországon nem lesz kormány, amely ne adná az ő hatalmának minden erejét a magyarság kezébe minden alkalommal, amikor mi a nemzetiségi agitáezió, a román irredentizmus ellen küzdünk és azt eltiporni akarjuk. (Helyeslés balfelől.) Itt van az első alkalom, hogy a kormány ebben a támogatásban részesítsen minket, mikor arra kérjük, hogy a bukaresti béketárgyalások alkalmával kövessen el mindent, hogy az ottan esetleg majd újra felbukkanó irredentista törekvéseket lehetetlenné tegyük. (Helyeslés balfelől.) A monarchiának az a jegyzéke, amelyet 1914 Julius 23-ikán Szerbiához intézett, azt hiszem, a világtörténelemnek talán egyik legszomorúbb és legtragikusabb dokumentuma lesz. Abban a dokumentumban azok között a követelések között, amelyeket a monarchia Szerbiával szemben felállított, az első három arra vonatkozik, hogy Szerbiában lehetetlenné tegye a monarchia területén felbukkanó szerb irredentizmus támogatását. Én részemről és azt hiszem, mi erdélyiek valamennyien, nem kívánunk mást: azt kívánjuk, hogy ilyen garancziákat nyerjünk Romániával szemben is ! (Helyeslés.) T. ház ! Ezzel összefüggően egy kérésem volna a kormányhoz és ez a következő : Én, amint emiitettem, teljes bizalommal vagyok azok iránt, akik a külügyi kormány nevében Bukarestben, a béketárgyaláson részt fognak venni, de viszont azt képzelem, hogyha ez a kérdés, amelyet én itt felvetettem, a béketárgyaláson előfordul, talán azok az urak nem fognak ott az erdélyi viszonyoknak olyan ismeretével rendelkezni, amilyennel nekünk teljes garancziát nyújthatnának arra nézve, hogy érdekeink ott minden körülmények között teljesen meg fognak védelmeztetni. Azt kérdem a ministerelnök úrtól: nem volna-e abban a helyzetben, hogy kieszközölje, hogy ezeken a béketárgyalásokon valaki közülünk, erdélyi emberek közül, akik az erdélyi viszonyokat teljesen jól ismerik, talán mint az ottan résztvevő diplomaták tanácsadója részt vehessen. (Helyeslés balfelől.) Én ezek után a következő interpellácziót intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) : 1. »Kész-e a ministerelnök ur odahatni, hogy Magyarország a Romániával kötendő békeszerződésben teljes garancziát nyerjen aziránt, hogy Románia a jövőben komolyan és hathatósan megakadályoz minden szellemi és anyagi, minden hivatalos és magánjellegű támogatást, amely a hazánk területén esetleg felbukkanó államellenes propaganda támogatására szolgálna ?« 2. »Hajlandó-e a ministerelnök ur kieszközölni, hogy a Romániával való béketárgyalásokon e specziális magyar érdekek szempontjából egy erdélyi magyar kiküldött vegyen részt ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök ; A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök : T. képviselőház ! (Haäjuk! Halljuk!) A t. képviselő ur a Romániával való béketárgyalásokról emlékezett meg. Erre vonatkozólag vagyok bátor azzal a felvilágosítással szolgálni, hogy mi egyáltalában csak a Romániával fennálló fegyverszünet felülvizsgálása és kiegészítése iránt folytatunk tárgyalásokat, amelyek azonban, reményem szerint, nyilván legközelebb béketárgyalásokra fognak vezetni. (Helyeslés.) Álláspontunk az, hogy Rtmániával való helyzetünket, ha lehet, jóságos utón, ha nem lehet, fegyveres operácziókkal is tisztázzuk. (Elénk helyeslés.) Ezen tárgyalások során nagyon természetesen állami érdekeinket minden irányban megóvni kötelességünknek fogjuk ismerni. A béketárgyalások feltételei nincsenek ugyan még megállapítva és egyes olyan területi kérdésekre, amelyekre nem a képviselő ur czélzott, de amelyek egy hírlapi közleményben foglaltattak, amelyre ő utalt, ki sem terjeszkedhetem, mert ezek internaczionális megállapodásoktól függenek, ez nem, csak köztünk és Románia közti kérdés,