Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
340 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. létesíteni, minden szereplő nő maga akart magának külön kórházat csinálni és ezzel odajutottunk, hogy a kezdetben oly szép harmóniával megkezdett akcziók teljesen szétforgácsolódtak, az erők megoszlottak és széthúztak. ISÍem mondom, hogy ebben valami rosszhiszeműség vezette volna az embereket, hisz sok oldalról hallom azt az ellenvetést, hogy a nagyközönség szivesen áldoz kisebb összegeket különféle intézményekre és igy szükség van ezen sokféle intézményre, de merem állítani, hogy czélszerü munkát, ha nem hozunk azokba összhangot, nem fognak ezek az intézmények elérni sohasem. Mert én azt hiszem, a belügyminister ur sem tudja olyan jól, hány ilyen hadsegélyző intézményünk van, mint azok a szemérmetlen szegények, akik ezt a szervezetlenséget kihasználva, igen széfi kereseti forrást nyitnak maguknak. Hiszen napról napra alakul Budapesten egy gyors, gyorsabb és leggyorsabb segély, amely — egyik a másikra ráliczitálva — nagyon agilisén dolgozik, megengedem hogy talán a gyűjtött pénzt is igazán az arra rászorultak kapják, de a társadalomra és az államra nem lehet közömbös, hogy ezeket a gyűjtött milliókat hogyan költik el és hogy önkényesen és ötletszerűen költsék azokat el. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) A. rokkantkérdés ós a háború nyomorékjai további ellátásának kérdése olyan óriási terheket fog az országra ráróni, hogy ott a társadalom megterhelése ismét kell hogy igénybe vétessék. Éj>en azért nem szabad, hogy kifáraszszuk a nagyközönséget és épen azért szükséges, hogy ha már annyi kormánybiztost nevezett ki a jelenlegi kormány, legyen érzéke az iránt is, hogy ide is nevezzen ki egy ügyes kezet, amely meg tudja hozni az összhangot ezek között a teljesen széthúzó, divergáló jótékonysági intézmények között. Látjuk, hogy a Vörös Keresztnél, ahol olyan szétágazó és olyan sokoldalú a tevékenység, a királyi biztosi intézmény és az egyesület központi vezetősége milyen jótékony hatással van; hisz ime, tudott bizonyos összhangot és bizonyos egyöntetűséget ebbe az egyesületbe belehozni, amely összhang és egyöntetűség a többi intézményekben — sajnos — fel nem található. Mindezek a kérdések, amelyekkel talán túlságosan untattam a t. házat, (Halljuk! Ralijuk! jobbfélol.) szoros összefüggésben vannak a háborúval, de igazi jelentőségüket csak akkor fogják elérni, ha majd mindnyájunk együttes munkájára és kölcsönös megértésére lesz szükségünk, hogy a nemzetet átvezessük a háború borzalmaiból az áldásos munka révébe. Az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfélol. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Návay Lajos! Návay Lajos : T. ház! Amikor ma rövid időre igénybe veszem a t. ház figyelmét, teszem azt abban a kérdésben, amely minden politikai vonatkozástól menten, mégis elég fontos ahhoz, hogy beható tárgyalás anyagául szolgáljon, nevezetesen a közélelmezés és a közellátás nagy kérdésében. Hogy ez a kérdés mennyire nem való arra, hogy politikai diszkusszió alapjául szolgáljon, erre a közelmúlt is tanulságul szolgálhatott. Hiszen meggyőződhettünk arról, hogy azok a hosszú vitatkozások, amelyek a múlt évben a házban lefolytak, most mintegy megfordított alakban jelentkeznek, mert ahol akkor a kritika hangzott el, ott most alkotásokkal találkozunk és most ezekkel szemben kell kritikát hangoztatni. Engem az a meggyőződés vezérel, hogy ebben a kérdésben minden melléktekintettől menten, csak az igazi helyzet komolyságához mérten beszélhetünk. Nevezetesen, első kötelességünk a nehéz viszonyok között is megnyugtatólag hatni az ország közönségére és mindenekelőtt tisztába jönni azzal a kérdéssel, hogy bármely kormányzati rendszerrel vagy renddel állunk szemben, azok a nehézségek, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk, a helyzetben magában rejlenek, a háborús viszonyoknak természetes következményei és hogy tökéletes ellátásról, kielégítésről ezen a téren sohasem fogunk beszólni. Természetes továbbá az is, hogy mikor ehhez a kérdéshez szólunk, még inkább mint egyéb kérdésnél, óvakodnunk kell a társadalmi tagozástól. Végveszélynek látnám azt, ha ennél a kérdésnél a fogyasztók és termelők érdekei egymással szembe állíttatnának. E két érdekkörérdeke szorosan kiegészíti egyinást, amennyiben a rjolitika végzetes hibát követne el, ha a fogyasztás érdekeit nem tartaná szem előtt és nem követne el mindent arra nézve, hogy a fogyasztókhoz az adott viszonyokhoz képest kényelmesen és jutányosán juttassa el az élelmiszereket és viszont hiba volna a termelés nagy igényei előtt szemet hunyni és elvonni a termelőtől azokat az eszközöket, amelyek a termelés fokozásával szükségképen összefüggenek. A múlt évben volt alkalmam felszólalni és akkori felszólalásomban azt a kijelentést tettem, hogy a magam részéről aggálylyal látom az elsőrendű kenyérmagvak árának emelését, mert attól tartok, hogy a fogyasztást nagymértékben megzavarja és az alsóbb fokon a megélhetést súlyos válság elé viheti. Hozzáteszem félreértés elkerülése végett, ahogy a rendszer megalapozva van, nevezetesen, hogy a lisztkategóriákban különbség tétetik a kenyér-, főző- és finom liszt között, ez annyiban megnyugvást kelthet arra nézve, hogy a kenyérliszt ára a mai nivőn megmaradhat, amivel a drágább tipusu lisztek további áremelésével szolgálhatjuk a termelés igényeit.