Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. 25 teljesülése a*mi meggyőződésünk szerint — és azt hiszem, itt nagyon kevés szakember lesz, aki ezt a nézetemet nem osztja — elementáris szükségessége annak, hogy a béketárgyalásokon a mi közgazdasági érdekeink kellő nyomatékkal és megfelelően legyenek képviselve és megfelelő eredményeket érhessünk el, e három feltétel egyike sem teljesült. En nem vagyok hivatva annak elbírálására, hogy mennyiben okozta e feltételeknek nem teljesülését az a bizonyos fentartása a gróf Apponyi Albert t. minister ur vezetése alatt álló pártnak, amelyre. előbb hivatkoztam de azt hiszem, a parlamenti illendőség megköveteli tőlem, hogy feltételezzem azt, hogy ennek a fentartásnak olyan komoly volt a természete, hogy, igenis, ez a fentartás volt főleg az oka annak, hogy ezek az előfeltételek megvalósíthatók nem voltak. Mert megsérteném a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat és a vezetése alatt álló pártot, ha azt hinném, hogy ez a fentartás egy oly quantité negligeable-nak tekintetett a kormány részéről, hogy ugyanúgy intézte az ügyeket ezen fentartás mellett, mint a hogy intézte volna, ha ez a fentartás be nem következett volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl-) Ezért rá kell mutatnom, hogy ez a fentartás, bármilyen tiszteletreméltók voltak is az indokai, az ország érdekében igen káros volt. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Méltóztassanak megengedni, hogy vizsgáljam röviden azt, vájjon ez a fentartás használt-e valamit annak az eszmének, amelynek szolgálatában állt? Mert ugyebár kétségtelen, hogy ez a fentartás csakis annak az eszmének szolgálatában állhat, hogy az ország közgazdasági ügyeit jövőre az önálló vámterület alapján rendezzük be. Mert ha nem ennek a czélnak szolgál, akkor a fentartásnak semmi tárgyi alapja nem volna és az tisztán és kizárólag — amit nem akarok feltételezni — egy taktikai fentartás volt. Tehát azt kell vizsgálnunk, hogy vájjon ennek az ügynek, az önálló vámterület ügyének szolgálatában áll-e ez a fentartás, előmozditja-e az önálló vámterület felállításának lehetőségét, igen, vagy nem. Hogy nem, erre az első és legegyszerűbb válasz az a tény, hogy a mai kormány magáévá tette a Tisza-Clam-féle kiegyezést, melynek részleteit ugyan a nyilvánosság nem ismeri, de azt hiszem, nem gyanúsít minket, hogy az önálló vámterület alapján áll, (Mozgás balfelöl.) magáévá tette az osztrák kormány is és e kiegyezés alapján tárgyalnak a német kormánynyal. A német kormány azonban nem tárgyalna olyan magyar kormánynyal, melyről nem tételezi fel, hogy azokat a tárgyalási szubstrátumokat, melyeket a tanácskozások eredményezni fognak, képviselni is képes lesz a magyar törvényhozásban és hogy teljes súlyát latba fogja vetni, hogy a megállapodásokat a magyar törvényhozás el is fogadja. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem is lehet másképen, mint hogy azok KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. xxxvin. KÖTET. a tárgyalások, amelyeket a kormány a német kormánynyal a Tisza-Clam-féle kiegyezés alapján folytat, a közös vámterület alapján folynak és azok olyan megállapodásokat vannak hivatva létesíteni egyrészt Magyarország és Ausztria, másrészt a német birodalom között, melyek a mai kormány felelős tényezői szerint a magyar állam közgazdasági érdekeinek a közös vámterület alapján megfelelnek, azokat biztosítják és oly eredményeket vannak hivatva előidézni, melyeknek törvényerőre emelkedését a kormány teljes súlyával támogatni lesz kénytelen. Nem látok tehát semmit, ami ebben a fentartásban az önálló vámterület biztosítását előmozdítaná, nem látok semmi különbséget a kormány eljárásában, az előbb emiitett halogatást kivéve, ha ez a fentartás megvan, vagy nincs. Még jobban komplikálja a kérdést a béketárgyalás. A béketárgyalásokon a közgazdasági kérdések fognak domináló szerepet játszani. Akármilyen nagy handicappal megy bele a magyar kormány a béketárgyalásokba, ma amikor nincs tisztázva a magyar törvényhozás állásfoglalása, nincsen tisztázva az Ausztria és Magyarország közti viszony, nincs tisztázva a monarchia és Németország közötti viszony, kétségtelen, hogy a tárgyalásokba csakis a közös vámterület alapján mehet bele. Mert kétféle alapon nem tárgyalhat. Azok, akik a magyar kormány képviseletében a béketárgyalásokon a magyar közgazdasági érdekeket lesznek hivatva képviselni, bizonyos instrukcziókat fognak kapni, amelyek vagy az önálló vámterület, vagy pedig a közös vámterület feltételezésén nyugosznak, mert olyan közgazdasági zsenit, ki olyan instrukcziókat tudna adni, melyek egyformán megvédik érdekeinket az egyik és a másik esetben, nem ismerek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ha tehát nem az önálló vámterület alapján fogják ezek az urak az instrukcziókat megkapni, amit az előzmények után nem hiszek, akkor csakis a közös vámterület alapján fogják megkapni. Fognak tehát ott olyan stipulácziókat létesíteni nagy munkával, véres verejtékkel, nagy nehézségek leküzdése után, amelyek — feltételezem az illető tárgyaló uraknak ügyességéről — teljesen megvédik érdekeinket a közös vámterület alapján, de minél teljesebben megvédik érdekeinÉet a közös vámterület alapján, annál kevésbbé lesznek alkalmasak arra, hogy egy önálló vámterület alapján nyugvó berendezkedés esetében nekünk használhatókká legyenek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hát kérdem, már magával ezzel a tény nyel nincsen-e prejudikálva a közös vámterületnek? Nem lesznek-e kénytelenek okvetlenül és szükségképen még azok is, akik ma azt hiszik, hogy önálló vámterületi berendezkedés alapján az ország közgazdasági érdekeit jobban fog lehetni megóvni, mint közös vámterületi alapon, ha az elé a helyzet elé fognak állíttatni, hogy vá4