Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. 25 teljesülése a*mi meggyőződésünk szerint — és azt hiszem, itt nagyon kevés szakember lesz, aki ezt a nézetemet nem osztja — elementáris szük­ségessége annak, hogy a béketárgyalásokon a mi közgazdasági érdekeink kellő nyomatékkal és megfelelően legyenek képviselve és megfelelő eredményeket érhessünk el, e három feltétel egyike sem teljesült. En nem vagyok hivatva annak elbírálá­sára, hogy mennyiben okozta e feltételeknek nem teljesülését az a bizonyos fentartása a gróf Apponyi Albert t. minister ur vezetése alatt álló pártnak, amelyre. előbb hivatkoztam de azt hiszem, a parlamenti illendőség meg­követeli tőlem, hogy feltételezzem azt, hogy ennek a fentartásnak olyan komoly volt a ter­mészete, hogy, igenis, ez a fentartás volt főleg az oka annak, hogy ezek az előfeltételek meg­valósíthatók nem voltak. Mert megsérteném a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat és a vezetése alatt álló pártot, ha azt hinném, hogy ez a fentartás egy oly quantité negligeable-nak tekintetett a kormány részéről, hogy ugyanúgy intézte az ügyeket ezen fentartás mellett, mint a hogy intézte volna, ha ez a fentartás be nem következett volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl-) Ezért rá kell mutatnom, hogy ez a fen­tartás, bármilyen tiszteletreméltók voltak is az indokai, az ország érdekében igen káros volt. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Méltóztassanak megengedni, hogy vizsgál­jam röviden azt, vájjon ez a fentartás használt-e valamit annak az eszmének, amelynek szolgála­tában állt? Mert ugyebár kétségtelen, hogy ez a fentartás csakis annak az eszmének szolgála­tában állhat, hogy az ország közgazdasági ügyeit jövőre az önálló vámterület alapján rendezzük be. Mert ha nem ennek a czélnak szolgál, akkor a fentartásnak semmi tárgyi alapja nem volna és az tisztán és kizárólag — amit nem akarok feltételezni — egy taktikai fentartás volt. Tehát azt kell vizsgálnunk, hogy vájjon ennek az ügy­nek, az önálló vámterület ügyének szolgálatában áll-e ez a fentartás, előmozditja-e az önálló vámterület felállításának lehetőségét, igen, vagy nem. Hogy nem, erre az első és legegyszerűbb válasz az a tény, hogy a mai kormány magáévá tette a Tisza-Clam-féle kiegyezést, melynek részleteit ugyan a nyilvánosság nem ismeri, de azt hiszem, nem gyanúsít minket, hogy az ön­álló vámterület alapján áll, (Mozgás balfelöl.) magáévá tette az osztrák kormány is és e ki­egyezés alapján tárgyalnak a német kormány­nyal. A német kormány azonban nem tárgyalna olyan magyar kormánynyal, melyről nem tételezi fel, hogy azokat a tárgyalási szubstrátumokat, melyeket a tanácskozások eredményezni fognak, képviselni is képes lesz a magyar törvényhozás­ban és hogy teljes súlyát latba fogja vetni, hogy a megállapodásokat a magyar törvény­hozás el is fogadja. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem is lehet másképen, mint hogy azok KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. xxxvin. KÖTET. a tárgyalások, amelyeket a kormány a német kormánynyal a Tisza-Clam-féle kiegyezés alapján folytat, a közös vámterület alapján folynak és azok olyan megállapodásokat vannak hivatva létesíteni egyrészt Magyarország és Ausztria, másrészt a német birodalom között, melyek a mai kormány felelős tényezői szerint a magyar állam közgazdasági érdekeinek a közös vám­terület alapján megfelelnek, azokat biztosítják és oly eredményeket vannak hivatva előidézni, melyeknek törvényerőre emelkedését a kormány teljes súlyával támogatni lesz kénytelen. Nem látok tehát semmit, ami ebben a fentartásban az önálló vámterület biztosítását előmozdítaná, nem látok semmi különbséget a kormány eljá­rásában, az előbb emiitett halogatást kivéve, ha ez a fentartás megvan, vagy nincs. Még jobban komplikálja a kérdést a béke­tárgyalás. A béketárgyalásokon a közgazdasági kérdések fognak domináló szerepet játszani. Akármilyen nagy handicappal megy bele a magyar kormány a béketárgyalásokba, ma amikor nincs tisztázva a magyar törvényhozás állásfoglalása, nincsen tisztázva az Ausztria és Magyarország közti viszony, nincs tisztázva a monarchia és Németország közötti viszony, két­ségtelen, hogy a tárgyalásokba csakis a közös vámterület alapján mehet bele. Mert kétféle alapon nem tárgyalhat. Azok, akik a magyar kormány képviseleté­ben a béketárgyalásokon a magyar közgazdasági érdekeket lesznek hivatva képviselni, bizonyos instrukcziókat fognak kapni, amelyek vagy az önálló vámterület, vagy pedig a közös vámterület feltételezésén nyugosznak, mert olyan közgazda­sági zsenit, ki olyan instrukcziókat tudna adni, melyek egyformán megvédik érdekeinket az egyik és a másik esetben, nem ismerek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ha tehát nem az önálló vámterület alap­ján fogják ezek az urak az instrukcziókat meg­kapni, amit az előzmények után nem hiszek, akkor csakis a közös vámterület alapján fogják megkapni. Fognak tehát ott olyan stipuláczió­kat létesíteni nagy munkával, véres verejtékkel, nagy nehézségek leküzdése után, amelyek — fel­tételezem az illető tárgyaló uraknak ügyességé­ről — teljesen megvédik érdekeinket a közös vámterület alapján, de minél teljesebben meg­védik érdekeinÉet a közös vámterület alapján, annál kevésbbé lesznek alkalmasak arra, hogy egy önálló vámterület alapján nyugvó berendez­kedés esetében nekünk használhatókká legyenek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hát kérdem, már magával ezzel a tény nyel nincsen-e prejudikálva a közös vámterület­nek? Nem lesznek-e kénytelenek okvetlenül és szükségképen még azok is, akik ma azt hiszik, hogy önálló vámterületi berendezkedés alapján az ország közgazdasági érdekeit jobban fog le­hetni megóvni, mint közös vámterületi alapon, ha az elé a helyzet elé fognak állíttatni, hogy vá­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom