Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 Az általános választójog, bár alapvető, bár létfeltétel, azonban nem minden. Sőt tovább megyek : behozni az általános választójogot és azután nem adni meg a felszabaduló tömegeknek kellő mértékben a létfeltételeket, egyáltalában nem is kívánatos, örök igazság marad az, amit George Henry irt : »Nevelni olyan embereket, akik szegénységre vannak kárhoztatva, annyi, mint megbokrositani őket. Politikai intézményeket, amelyek szerint az emberek elméletileg egyenlők, a legrikitóbb társadalmi egyenlőtlenségekre alapitani : annyi, mint gúlát csúcsára állítani.« (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A demokráczia alapeszméjéből le kell tehát vonni a további következtetéseket, egy teljes, széleskörű, messzemenő radikális programmot kell felállítani, mert nincs most tépelődésnek és habozásnak idej e, mert a megkezdett utón nem lehet és nem szabad megállani. Mielőtt tovább mennék, azonnal meg kívánok állapítani egy körülményt. Az a radikalizmus, amelyről én beszélek, nem nemzetellenes, hanem szerves kapcsolatban van a nemzeti eszmével és a függetlenségi törekvésekkel. (Helyeslés a szélsőb&loldalon.) A demokráczia lényegéből következik a nemzetek szabadsága és az államok függet ensége. Miért volna tehát ellentét a demokratikus és a függetlenségi eszmék között ? A magam részéről nem habozom kijelenteni, hogy meggyőződéssel vallom — ez az én hitvallásom — a radikális függetlenségi programmot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből a nézőpontból vizsgálva a jelenlegi kormány programmját, kétségtelen, hogy a t. ministerelnök urnak itt legközelebb elmondott programmbeszéde nem elégíthet ki bennünket. Ugy tűnik az fel nekem, mint olyan, igen nagy művésznek hegedüjátéka, aki állandóan hangfogóval hegedül és amellett nagyon indiszponálva van. Az a válasz, amelyet a bírálatokra mondott, olyan, mint a damaszkuszi aczél: fényes, de hideg. Töob melegséget szeretnénk látni ebben a demokratikusnak mondott programmban. Nem túlzott ígéretekre, nem surenchére-ekre gondolok, hanem konczepcziót várok, valamit, ami kiemel a bizonytalanságból, valamit, amitől fellélegzünk, valamit, ami szárnyat ad. Mert az államoknak fentartó tényezői elsősorban a közszellem és csak másodsorban az intézmények. Ha ez a közszellem a fagypontra száll, hiába akkor a vámunió, meg a t. munkapárt által annyira sürgetett uj adók stb. Az állam nem mechanizmus, hanem élő organizmus. Eszmények nélkül elvész a nemzet. A tömegeket egyesítő eszmék nélkül széthull az állam. Hát ha még az az állam gyenge, szegény és hatalmas ellenségektől környezett ! (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ilyen tömegeket egyesítő, felemelő, nemzeti közszellemet teremtő programm a radikális függetlenségi programm. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi ennek a lényege ? A legújabb pártalakulás kétségtelenül elhomályosítani látszik a függetlenségi gondolatot. Én tehát ugy vélem, hogy kell itt akadKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. február 20-án, szerdán. 31 > nunk néhányunknak, épen most a forduló kritikus időben, akik ha talán unalmasakká válunk is, kifejtsük és részletezzük itt az érintetlen teljes függetlenségi programmot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt a függetlenségi eszmével kezdem. Meg lehetne csillogtatni a függetlenségi eszmét a költői képzelet minden csodálatos színében, mint fenséges ideált. Lehetne beszélni a függetlenségi eszméről rideg gazdasági számitások alapján, mint a világ legreálisabb pohtikájáról. De én csak arra kívánok rámutatni, hogy ott künn a nemzeti közszellem osztatlanul követeli a független Magyarország felállítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A független Magyarország felállítására irányuló ezt a közvéleményt, ezt a közszellemet talán nem lehet egykönnyen megállapítani. Hiszen egy szervezett társadalom lelki, érzelmi világát, a benne kialakuló közszellemet megállapítani nem mindig könnyű feladat. Mindenekelőtt azokat az erőket kell megállapítanunk, amelyek ebben a társadalomban működnek. A társadalmi viszonyok mélyén lappangó és működő erők minden egyesre ugyanazt a hatást gyakorolják és ennek az egységes oknak egységes okozataként ez a hatás kiváltja a sok fejből, a sok agyból az egy értelmet, a közvéleményt, a közszellemet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mintegy több millió ember idegrendszerén átzúgó delejesáramoknak csodás találkozása ez a közszellem. A magyar társadalmat egy roppant erő mozgatja, nem engedi pihenni. Ez az erő egy az életösztönnel, egy az életakarattal, ez az erő a függetlenségi törekvés. Egész lényegünket átható nemzeti érzületünk nagyfontosságú gazdasági érdekekkel összefonódva, létrehozza és folytonosan fejleszti ezt a függetlenségi közszellemet,- az eléje tornyosuló mesterséges, erőszakos, óriási akadályok ellenére. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Áttörik a gátat ! Juhász-Nagy Sándor: ügy vélem tehát, hogy hiábavaló beszéd az, amit gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur mondott, hogy le kellene törni a fölfelé annyira kényelmetlen és bizalmatlanságot keltő függetlenségi törekvést. Hiába állnak félre a sorból politikai pártok és vezérei; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a függetlenségi eszmét nem lehet elnémítani. Ma beszélek én pusztába kiáltó szóval, de holnap talán meg fog jelenni az uj Kossuth Lajos. Megmozdul a magyar föld és rövidlátó politikusoknak művészi intrikával felépített kártyavárai egyszerűen összeomolnak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Teljesen tarthatatlan az az államjogi kapcsolat, amely Magyarország és Ausztria között fennáll. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kapcsolat u. n. államszövetség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Rabság!) Amint tudjuk, az államkapcsolatok két csoportba oszthatók : vagy államszövetségek, vagy szövetséges államok. Államszövetség áll elő akkor, midőn az egymással szövetkező államok megtartják teljes szuverenitásukat és nem egyesülnek egy közös uj államban. 40