Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 311 eszeket csorbítani, nem szabad a gazdát megakadályozni abban, hogy termelje azon élelmiczikkeket, mint tojás, vaj, sajt, aprómarha satöbbi, amelyek végeredményben a közélelmezés szempontjából époly nélkülözhetetlenek, mint a kenyér. Itt egy aggasztó jelenséggel állunk szemben. A mi produkcziónk aggasztó módon visszafelé megy és félek attól, hogy még a béke bekövetkezte esetén is jövő élelmezésünk ezen produkcziócsökkenés folytán nagymértékben veszélyeztetve lesz. Azért kérve kérem a t. kormányt, hogy ha sikerül most az ukrán, vagy a román béke révén gabona- vagy tengerikészletre szert tenni, első kötelessége az legyen, hogy tágítson azon a szűk kereten, amelyekben most a gazdasági szükségletet fedezni lehet, ha biztosítani akarja a termelés fokozását és stabilitását. (Helyeslés a jobboldalon.) Ép ennek a termelésnek aggasztó csökkenése, szükségessé teszi, hogy egy kérdésre hívjam fel a t. ház figyelmét, s ez az, hogy a hadifoglyok elvonása megfelelő pótlás nélkül egyenesen katasztrofális hatású volna. (Igaz! ügy van t jobbfelől.) Azokat a hadifoglyokat a gazdaságokból — a kisés nagygazdaságokat értem egyaránt — csak olyan tempóban szabad elvonnunk, amint helyettük egyszerre ugyanakkor megfelelő munkaerők lesznek biztosítva. (Helyeslés jobbfelől.) S ezt a katonai munkaerőt mindaddig rendelkezésére kell bocsátani az ország gazdaságának, ameddig a normális viszonyok helyre nem állanak, ugy hogy minden gazda fedezheti a kínálat és a kereslet alapján az ő munkaszükségletét. Ezen intézkedés nélkül legyünk tisztában azzal, hogy a háború megszűnte, esetén sem fog élelmezésünk javulni és mert csak nagyobb termeléssel lehet a mai drágaságon segíteni. Ugyancsak a leszerelésnél épen a többtermelés szempontjából figyelemmel kell lennünk arra, hogy a lovak, szekerek, szerszámok s mindazon gazdasági eszközök, amelyekre a gazdáknak szükségük van, ne a kvóta, de az igénybevétel alapján osztassanak el. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ez Ausztria érdeke is, mert hiszen Ausztriának is éléstára mi vagyunk. S azt hiszem, ha teljes, becsértékben veszik át a kormányok ezen felszabadult gazdasági állatokat és czikkeket. akkor nem lesz semmi akadálya annak, hogy tényleg az igénybevétel vétessék az elosztás alapjául és az elosztás ne a kvóta arányában történjék. így az a kifogás, hogy előnyben részesül a másik állam, teljesen elesik, mert ha a hadvezetőség teljes reális értékét kapja meg annak az anyagnak, akkor Ausztria pénzügyileg nem károsul. Lehetetlennek tartom, hogy ezek szétosztását más valaki végezze, mint a polgári kormány. A magam részéről a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám, ha a hadsereg vezető köreiben felmerült az a terv megvalósulna, hogy maga a hadsereg oszsza ki a felesleges lóanyágot, mert csak a polgári kormány tudhatja, hogy hol van arra a lóanyagra a legnagyobb szükség, csak az eszközölheti az elosztást helyesen. De meg ez a kísérlet felforgatná egész lótenyésztésünket is, mert megeshetik, hogy olyan vidékekre, ahol kizártuk a hidegvért, hidegvérű lovak jönnének ,s fordítva. Ez a kérdés tehát feltétlenül a polgári kormány hatáskörébe tartozik és én igen kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy e tekintetben ne engedjen a katonai kívánságoknak. Bármily tetszetősek legyenek is azok, álljon meg amellett a régi követelés mellett, hogy a lovak és más gazdasági eszközök szétosztása kizárólag és egyedül a polgári kormány kötelessége és csak az által végezhető. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De más nagy veszedelem is van itt. Tudjuk nagyon jól, hogy a mindenféle ragályos nyavalyákat ezen lovak hozzák haza a harcztérről. A felelősséget csak a polgári kormány vállalhatja, azért hogy ezen lovakat csak abban az időpontban fogja a gazda kezébe juttatni, amikor azok állattenyésztésünkre veszélyt már nem jelentenek. És ha már az állategészségügyről szólok, én a magam részéről e kérdést másként nem tartom megoldhatónak, mintha az általunk benyújtott és a mostani kormány által is elfogadott állategészségügyi törvényjavaslatot, amely a teljes kártérítés alapján épül fel, mielőbb törvénybe iktatjuk. Felemelem óva intő szavamat az ellen, hogy nekimenjünk a leszerelésnek, még mielőtt ezen törvényt életbe léptettük volna. Állategészségügyi adminisztrácziónk a háború alatt egészen megbomlott, a személyzet nagyrésze eltávozott és Isten csudája, hogy nagyobb katasztrófák még nem érték állatállományunkat. E katasztrófának útját csak ugy állhatjuk el, ha életbe léptetjük azon törvényt, mely a teljes kártérítés alapján az állategészségügyi közegeknek módot ad arra, hogy 14 napon belül minden ragályos nyavalyával gyökeresen végezhessenek. Azt hiszem, hogy ezen javaslatnak törvénybe iktatása igen jó segédeszköz lesz a tisztelt kormánynak arra, hogy egy jó állategészségügyi konvencziót köthessünk Németországgal. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) E két szempontból igen kérem a tisztelt földmivelésügyi minister urat, kövessen el mindent, hogy e törvényjavaslatot mielőbb törvényerőre emeljük. Az indemnitást elfogadom. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Elnök : Ki a következő szónok ? Huszár Károly (sárvári) jegyző: Juhász-Nagy Sándor ! Juhász-Nagy Sándor : T. képviselőház ! Nincs szándékomban az előttem szólott tisztelt képviselő ur beszédére reflektálni, mivel egészen mas téma az, amelyet érinteni akarok. Különben is az általa felhozottakra a kormány és a kormánypárt részéről kell felelni. A tekintetben azonban, azt hiszem, hogy a t. előttem szólott képviselő ur. valamint a háznak minden tagja egyetérthet, hogy ennek a kormánynak nehéz a helyzete, súlyos a felelőssége és nagyok a feladatai. Hivatása az, hogy egy uj történelmi korszakba vezesse a nemzetet. A világháborúval ugyanis — ugy látszi k — be -