Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-770
302 770. országos ülés 1918 február 16-án, szombaton. Nem arról van itt szó, hogy valamennyi katonának tandíjmentességet adjanak, de amennyiben megfelelnek azoknak a feltételeknek, melyeket a tandíjmentesség engedélyezésénél általában figyelembevenni szoktak, az ő számukra ép oly módon biztosítani kellene ezt. Ehhez kapcsolódik általában az a kérés, mely már három hónappal ezelőtt nyilvánult meg a főiskolai hallgatók részéről, akik terjedelmes memorandumot nyújtottak be a vallás- ós közoktatásügyi minister úrhoz, kellően kidolgozván azt a tervezetet, amely szerint a katonai szolgálat által elvesztett tanulmányi idő pótlását lehetőnek tartják. Ez a memorandum nem néhány hevesvérű fiatalember szellemi terméke, aki talán meggondolatlanul, a különböző érdekek kellő latolása nélkül, elvetette volna a sulykot, hanem higgadt megfontolás után, az illetékes hatóságokkal történt megbeszéléssel, előzetes jóváhagyással és abban a reményben, hogy mindaz, amit kérnek, teljesíthető, terjesztették azt a vallás- és közoktatásügyi minister ur elé. Az azóta eltelt idő alatt azonban azt tapasztalták, hogy a katonaministerek a legteljesebb jóindulattal és megértéssel karolták fel ügyüket, mig a másik ministerium részéről semmit sem láttak. Volt ugyan egy ankét, melyen egy és más észrevétel hangzott el; az egyik részről azt a kifogást tették, hogy ez a megoldás a tanárokat nagyon megterhelné, a másik részről pedig azt, hogy a kulturális érdekeket veszélyezteti, de azt hiszem, hogy az elsővel talán nem kell hosszú ideig foglalkoznom, mert végtére olyanoknak, akik három és fél esztendőn át a haza érdekében életüket tették koczkára, nem lehet a szemébe mondani azt, hogy az ő érdekükben teljesítendő munka valakit megterhelne. A másikra nézve pedig ugy gondolom, igen merev álláspont volna, ha a kulturális érdekre való hivatkozással a limine elutasítanák ezeket a kéréseket. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a főiskolai tanulmányok hallgatásánál két szempont az irányadó; az egyik, hogy hivatott tudós ajkáról hallgassák az előadást, a másik pedig, hogy egy 18 éves fiatalembernél nincs meg a kellő biztosíték, hogy komolyan fogja fel élethivatását és ennélfogva bizonyos fokig még mindig az iskolai kényszer hatása alatt kell tartani. Ezek a 18 éves fiatalemberek ma már 22 évesek, ami pedig komolyságukat illeti, azt hiszem, nem négy esztendőt öregedtek, (Ugy van! bal/elöl) tehát nem olyan lényeges, hogy azt a négy évet, amelyet a főiskolai tanulmányok lekötnek, tényleg az iskola padjában töltsék el, hanem ha módjukban van, hogy hiányos tudásukat kiegészítsék, tanulmányaikat a maguk szorgalmából folytassák és jelentkezvén a vizsgálóbizottság előtt, az kihallgatja őket és megállapítja, hogy tudnak, akkor talán nem ütközik a kulturális érdekbe az, ha akár valamennyi félesztendőt elengedik nekik. Azt kérdem tehát a vallás- és közoktatásügyi minister úrtól, hajlandó-e ezt a memorandumot minél előbb tárgyalás alá venni és mihamarább megoldani azt a kérdést, hogy a katonai szolgálatot teljesítő egyetemi hallgatók elveszett tanulmányi ideje a lehető legnagyobb mértékben pótoltassák. A honvédelmi minister úrhoz pedig bátorkodom ezeket a kérdéseket intézni (olvassa): »1. Hajlandó-e az 1918/752. eln. számú körrendelet A) fejezetének első pontját ugy kiegészíteni, hogy a csapat- vagy intézet-parancsnokok tartozzanak igazolni, hogy a főiskolára beiratkozó katonai személy mióta teljesít katonai szolgálatot és szolgálati beosztása nem akadályozza az előadások hallgatásában; 2. Ugyané körrendelet B) fejezetének első pontját ugy módosítani, hogy vizsgálatra több izben is engedélyezhető a négyheti szabadság, és hogy a kétévi katonai szolgálat akkor is igényt adjon a szabadság kérésére, ha a folyamodó a harcztéren nem is töltött hat hónapot, de a kétévi szolgálat alatt tanulmányait nem folytathatta ; 3. Ugyané körrendelet B) fejezetének 6. pontját ugy megváltoztatni, hogy szabadságolt főiskolai hallgatók a készültségi pótdíjat és az élelmezési járulékot megkapják; 4. Az ügyvédjelölteknek az ügyvédi vizsgálatra való elkészüléshez és annak letevéséhez megfelelő szabadságot biztosítani? (Helyeslés a középen.) Elnök: A honvédelmi minister ur válaszolni kivan. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok az imént elhangzott interpellácziónak rám vonatkozó részére a választ megadni. A t. képviselő ur elsősorban azt kívánná, hogy bizonylat állíttassák ki azon hallgatók részére, akik az anyaországban vagyis a hátsóországban tesznek szolgálatot és akik főiskolába beiratkozni óhajtanak. Mikor ezt a rendelkezést kiadtuk, ez a kérdés nem jött szóba; bár tanügyi férfiakkal és szakértőkkel tárgyaltuk le ezt az ügyet, azok nem nyilvánították ezt az óhajt, ugy látszik, vagy mert nem gondoltak rá, vagy mert nem tartották szükségesnek. Én azonban hajlandó vagyok ebbe a kérdésbe belemenni és az illetékes tényezőkkel ezt letárgyalni. Nem kétlem, hogy semmi akadálya sem lesz annak, hogy a kivánt igazolványt kiadjuk. (Élénk helyeslés.) Legközelebb megteszem az e tekintetben szükséges lépéseket és hiszem, hogy azoknak eredménye is lesz. Ami a második kérdést illeti, t. i. hogy a megadott szabadsági kedvezmények kitágittassanak, e tekintetben bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy a közelmúltban ez a szabadság még igen szűk keretek között mozgott; mindössze csak nyolcz napi szabadságot engedélyezhetett a hadügyi vezetőség a
