Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-759
22 759. országos ülés 1917 szerződés megújítása iránt. Az ezen tárgyalások során keletkezett megállapodásokat azonban a jelenlegi kormány nem terjeszti a törvényhozás elé azon, hivatalának elfoglalása alkalmával az öt közvetlenül megelőző kormány álláspontjával megegyező felfogásából, hogy ezen kérdések szabályozása a jövő országgyűlésnek tartandó fenn. Hogy azonban az összeköttetés rendjében megszakítás ne álljon be, a törvényjavaslat gondoskodni kíván a jelenleg érvényben álló szerződésnek két évre terjedő meghosszabbításáról, valamint a szerződés mellékleteit képező szerződéses vámtarifának, a választott bíróság ügykörének és a szerződésekre vonatkozó zárjegyzőkönyvnek, ugyszintén az ipari tulajdon nemzetközi védelméhez való csatlakozást tárgyazó és az 1908 : LV. t.-czikkben beczikkelyezett pótszerződés ideiglenes, — mint már mondottam — két évi, vagyis 1919 deczember 31-ig terjedő meghosszabbításához. E felfogás megfelel annak a helyes álláspontnak, melyét a jelenlegi kormány magáévá tett, hogy tudniillik ezen kérdésekben a jövő országgyűlés szabad elhatározásának útját állani nem szabad. A törvényjavaslatnak ezen általános álláspontjától eltekintve, különösen figyelmet érdemel a benne foglalt szerződés második czikke, amely, eltérőleg a jelenleg érvényben levő szerződés negyedik czikkétől, sokkal hatályosabb eszközt áid kezünkbe érdekeink megvédésére. Ez a változtatás, illetve eltérés vonatkozik az idegen államokkal fennálló szerződések felmondásának határidejére. Mig t. i. a jelenleg érvényben levő szerződés negyedik czikke egy hathónapi előzetes akaratkijeleutés megtételéhez köti a felmondás hatályát, addig jelen törvényjavaslat e kérdést akként kívánja szabályozni, hogy 1918 deczember 31-én túl az addig is bármikor eszközölhető felmondás nem köttetik többé ilyen hathónapi vagy bármily közbeeső határidőhöz, hanem az 1918 deczember 31-ében meghatározott időponton túl a bármely ország kormánya által bármikor kijelentett felmondás haladéktalanul foganatosítandó lesz. Figyelmébe . kell továbbá ajánlanom a törvényhozásnak a közgazdasági bizottság által az eredeti javaslaton tett s a pénzügyi bizottság által is elfogadott azon módosítást, amelynek értelme és lényege az, hogy amennyiben ezen meghosszabbítás mellett is nyitva hagyatik a törvényjavaslatban annak lehetősége, hogy ha ezen időkben végleges r megállapodások jönnek létre, azok hatályba lépese csak mindkét állam törvényhozásának hozzájárulásával lehetségesek. Azért vagyok bátor erre a t. ház figyelmét felhívni, mert ez az álláspont a két bizottság egyező felfogásához képest is teljesen megfelel azon itt a magyar törvényhozásban kialakult általános felfogásnak, amely különösen az 1897-iki és későbbi kiegyezési tárgyalások során jutott kifejezésre, mely szerint mi is mindig deczember 11-én, kedden. ugy értelmeztük Ausztriával fennálló gazdasági viszonyunknak rendezését, hogy az csak teljesen alkotmányos utón történhetik meg. Mert eltekintve az 1867: XII. t.-cz. 25. §-ától, amely szerint egyáltalában bármely közös ügyre vonatkozólag csak a két ország képviselete érintkezhetik egymással, ezenkívül az 1867 : XII. t.-cz. 61. §-a a gazdasági kiegyezés kérdéseire vonatkozólag egyenesen és szabatosan megjelöli a követendő utat akként, hogy az alkotmányozó eljárást értelmezi, még pedig olyformán, hogy az csak a két országgyűlés megállapodásaira vonatkozik. Hozzájárul még ehhez az a körülmény is, amely reánk nézve természetesen nem elsősorban irányadó, de amelyet mégis tekintetbe kell vennünk, hogy t. i., amenynyiben a bizottsági szövegnek ezen módosítása az osztrák alkotmány 14. §-ának, az 1867 deczember 21-iki tötvény 14. §-ának kizárására vonatkozik. Ez a 14. §. a maga szövegében tulajdonképen szintén az osztrák törvényhozás kifejezett hozzájárulásához köti az ilyen szükségrendeleteknek, amilyeneket a 14. §. tart szem előtt, érvényben maradását. Ilyen helyzetben ez a módosítás teljesen indokolt és biztosítja a régi magyar alkotmányjogi és szerintem egyedül helyes álláspontnak a megóvását. Ezeknek előrebocsátása után nincs más hátra, mint hogy az előadott indokokból, amelyek között a legnevezetesebb a szabad elhatározás fentartása, ajánljam a törvényjavaslatnak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Hoványi Géza jegyző: Teleszky János! Teleszky János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán semmi sem bizonyítja jobban a jelenlegi parlamenti helyzet visszásságát, mint a szóban forgó törvényjavaslat és annak tárgyalása. Egy ellenzéki többség áll a kormánynyal szemben, amely ellenzéki többségnek, amint kifejteni szerencsém lesz, a legsúlyosabb aggályai vannak ezzel a törvényjavaslattal szemben és az általam szintén előadandó indokokból mégsem tehet egyebet, mint hogy aggályainak előadása mellett és felhiva a kormány figyelmét arra, hogy a bennünket fenyegető veszélyek ellen wlekezzék, a törvényjavaslat megszavazásához hozzájárul. A kormányt támogatja egy olyan párt, amely az önálló vámterület alapján áll, (TJgy van! balfelöl.) holott a kormánynak többsége a közös vámterület alapján áll, akkor, amikor olyan fontos kérdéseknek eldöntése előtt állunk, amely fontos kérdések annak a princzipiális kérdésnek eldöntése nélkül, hogy az ország ügyeit a jövőben a közös vagy az önálló vámterület alapján akarjuk-e rendezni, helyesen meg nem oldhatók. En teljes mértékben elismerem azokat a tiszteletreméltó szándékokat, amelyek a vallásés közoktatásügyi minister ur vezetése alatt álló
