Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-769

769. országos ülés 1918 február 9-én 'szombaton. 289 egyik az osztrák teória, mely szerint a királynak a hadseregben gyakorolt felségjogai abszolúte rezervált felségjogok, melyekhez a parlamenti tényezőknek semmi beleszólása nincs. Ezt a teóriát tudtommal Magyarországon — legalább azok közül, akik a közpályán működnek — nem vallja senki magáénak, mert e háznak minden oldalán vallják a magyar közjognak azt az ősi tételét, hogy minden jog, tehát a felségjogok is a nemzettől deriválódnak és olyan fejedelmi jogok nincsenek, amelyek máskép, mint alkotmányosan, tehát a ministeri felelősség fedezete alatt és ezen a réven az országgyűlés befolyásával gyakorolhatók. Ezt vallja, gondolom, ebben a légkörben és az országban minden számbavehető tényező. Ahol differenczia van azon álláspont közt, melyben t. barátaimnak is egy része osztozik s a közt, melyet én Polónyi Géza t. képviselőtársammal együtt vallok . . . Polónyi Géza: Helyes! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: ... ez az, hogy mig állíttatott és mig némelyeknek és a volt szabadelvüpártnak ez volt az álláspontja, de az akkori ellenzéken is többeknek, azt állítván, hogy a vezérlet, vezénylet és belszervezet fejedelmi jogai közé értendő a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvének megállapítása is, t. i. más, mint magyar nyelvnek: addig én mindig azt vallottam és vallom ma is, hogy ez nem áll. (Helyeslés balfelöl.) Az 1790—91. évi egyik törvényczikk — nem tudom, pontosan melyik — megállapítja, hogy O felsége a király a végrehajtó hatalmat csak in sensu legum, a törvények szerint gyakorolhatja. Ugyanazon országgyűlésnek XVI. t.-czikke — »securos reddit Status et Ordines, de lingua aliena in quibuscunque negotiis publicis non introducenda«, tehát biztosítja a rendeket több szempontból, hogy semmiféle közintézményben, közügyben idegen nyelv nem használtatik. Minthogy pedig nehéz volna a katonaságot nem negotium publicum-nak nevezni, ennek folytán ez áll a katonaságra nézve is. Azért azon állapotot, hogy nem a magyar, hanem más nyelv hozatott be a fejedelem által a hadsereg szolgálati és vezérleti nyelve gyanánt, csak azért nem bélyegeztem meg törvénytelennek, mert a törvényhozás többi faktorai részint hallgatag, részint akkor, amikor erre figyelmük felhivatott, néha kifejezetten is ezen állapottal szemben a tolerari posse-nak álláspontjára helyezkedtek. Ha mi bejelentjük, hogy 0 felsége ezen törvények értelmében fogja gyakorolni az ő fejedelmi jogát; ha mi bejelentjük, hogy egyetért velünk a tekintetben, hogy tényleg magyarrá legyen téve az egész magyar hadsereg; (Helyeslés a baloldalon.) ha mi bejelentjük az összes alkotmányos tényezők összhangját e tekintetben: akkor igazán nem értem, hogy igen t. képviselőtársam ezen közjogi szempontból mi kifogásolni valót talál. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. Polónyi Géza: Ez ellen semmi kifogásom, örömmel hozzájárulok. De amit a ministerelnök ur mondott, az más. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Mi bejelentjük, hogy e téren megszűnt az összeütközés az alkotmányos faktorok között s ez, gondolom, a legnagyobb biztositéka annak, hogy ez a nagy nemzeti reform, ez a nemzeti óhaj teljesülni fog. (Élénk helyeslés és taps q baloldalon.) És most mélyen t. képviselőház, arra kérem azon t. barátaimat is, akiknek még vannak aggodalmaik, skrupulusaik, amelyeket én a legnagyobb mértékben tiszteletben tartok, hogy ha különállásukat fentartják, amely elhatározásuk előtt tisztelettel meghajlok, hogy ne méltóztassanak az elért eredmények iránt a közvéleményben az indokolatlan bizalmatlanságnak hangulatát terjeszteni, mert ezzel nem tesznek jó szolgálatot az ügynek, hanem méltóztassanak fentartani a közhangulatnak azt a melegségét, amelyből ennek a nagy reformnak harmonikus kiépítése egyedül fejlődhetik. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivan szólni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. ház! TJrmánczy Nándor képviselő ur beszédjére reflektálva, bátor vagyok a t. ház türelmét egynéhány pillanatra igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur felszólalásának politikai részére, azt hiszem felesleges kiterjeszkednem, hiszen erre Apponyi Albert kultuszminister ur •már megadta a feleletet. De igenis van két dolog, amelyet szó nélkül hagynom nem lehet. Az egyik az, hogy a képviselő ur méltányosnak, igazságosnak, jónak találta azt, hogy a tábornoki kart oly jelzővel aposztrofálja, amely mélyen sértheti és tényleg sérti ezt a testületet. (Ügy van! a jobbóldalon.) Teszi pedig a t. képviselő ur ezt oly formában, mintha vesztett hadjárat volna mögöttünk. De még akkor sem volna sem igazságos, sem méltányos, mert vesztett hadjárat után is a tábornoki kar nagy része bizonyára ugy állana, hogy megtette kötelességét és bizonyára kivüle álló okokból veszett volna el talán a hadjárat. De teszi a t. képviselő ur ezt most, a nagy világháború negyedik évében, amidőn seregeink ' minden fronton ellenséges földön állanak, (Igaz l Ugy van! a jobboldalon.) amidőn tehát mindenki a tábornoktól kezdve az utolsó emberig megtette kötelességét. (Igaz! Ugy van! a jobbés baloldalon.) Ugy hogy az egész világ csodálatát vivták ki. Hiszen oly helyzetben vagyunk a harcztereken, amiről a t. képviselő ur sem mert álmodozni a hadjárat kezdetén. (Igaz! Ugy van!) Hát, t. képviselőház, én ezt a sértést a legnagyobb határozottsággal visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) 37