Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-769

280 769. országos ülés 1918 február 9-én, szombaton. viselő ur ebben Bécsnek diadalát látja, akkor mindenesetre az originalitásnak diját elnyerheti, de én ebben a magyar nemzeti törekvéseknek diadalát látom és gondolom, velem együtt mindenki. A t. képviselő ur kifogásolja azt is, hogy a ministerelnök szerinte ugy fejezte volna ki magát, hogy a király »hajlandósággal viseltetik* a magyar nemzet törekvései iránt és ő ebben — hogy ugy mondjam — a magyar nemzet önérzetének lealáztatását látja. Ezt ő — ha valóban igy formuláztatnék — igen helyesen nem tartja azon viszony megfelelő kifejezésének, melyben egy szabadságszerető nemzet és egy alkotmányos király egymáshoz vannak. Lehet, hogy a hajlandóság szó kimondatott, de nem igy és mi nem erre a bázisra fektetjük törekvésünket. Igenis örömmel konstatáljuk, hogy most uralkodó királyunkban nagyobb s tökéletesebb megértés van a magyar nemzet jogos követelményei, a magyar nemzeti állam kiépítésének összes postulatumai iránt, mint bármely elődjében. (Élénk éljenzés bál felől.) Ezt csak örvendetes fénykép lehet elfogadni. Én a magyar nemzet lényeges érdekeiért minden tényezővel szemben harczra kelni és a nemzetet harczra buzditani mindenkor kész vagyok, de a nemzet érdekében mégis csak az áll, ha lényeges törekvéseit nem összeütközések ós harezok árán, hanem teljes harmóniában az öszszes alkotmányos faktorokkal tudja elérni. S mi épen azt konstatáltuk, hogy ez a harmónia megvan. Ezen gáncsoskodni, ezt nem megelégedéssel fogadni, hanem nem tudom micsoda szőrszálhasogató fejtegetések tárgyává tenni, mint Polónyi Géza t. képviselőtársam, ezt én nem értem, ezt én a helyzet komolyságához, a történelmi pillanathoz méltónak nem tartom. (Ugy van! balról.) Polónyi Géza: Én a közjogban hozomot^nem ismerek! Nem játszom közjogi hozomokat! (Élénk derültség.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Különben a lényeges, érdemleges eltérés köztünk az, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam a katonai kérdés megoldását még a háború alatt kívánja, holott mi annak lényegében való megoldását csak a háború utánra helyezhetjük kilátásba. Biztosithatom t. képviselőtársamat arról, hogy minden konkrét panaszt, amelyet akár ő, akár más valaki a magyar katonák sorsát, a velük való nem helyes elbánást illetőleg felhozhat és indokolni tud, a magunk részéről a lehető legnagyobb erélylyel fogunk orvosolni, arra minden erőnket fogjuk fordítani. De hogy háború alatt, egy küzdő hadseregben szerves átalakításokat lehessen keresztülvinni, ez olyan gondolat, mely ha keresztülvitetnék, igen sok derék magyar katonának élete adná meg az árát. Egyébiránt foglalkozni kívántam azokkal a felszólalásokkal, amelyeket Bizony Ákos, Károlyi Mihály és Polónyi G-éza t. képviselőtársaimtól e vita során hallottunk. Bizony Ákos t. barátom — sajnálom, hogy nincs itt — az ő igen komoly és mélységes meggyőződésből fakadó és azért legnagyobb mértékben tiszteletreméltó felszólalásában szíves volt engem biztosítani arról, hogy az az eltérés, amely politikai állásfoglalásunkban most mutatkozik, semmiben sem változtatja nála azokat a barátságos érzelmeket, melyekkel engem évekkel ezelőtt megtisztelt. Ezt a, kijelentést olyan férfiú részéről, mint Bizony Ákos, a legnagyobb benső örömmel veszem ós biztosithatom t. barátomat, hogy a legteljesebb kölcsönösségre számithat. A dolog érdemét illetőleg, beszédének főleg azt a részét akarom kiemelni, amelyben ő a közgazdasági önállóság kérdésével foglalkozik. T. képviselőtársam beszéde ezen részében kifejtette azt, hogy gyakorlatilag nem sokat érnek a jövő országgyűlésnek fenntartott elhatározási szabadság azon biztosítékai, amelyek a kormánynak programmjában foglaltatnak; mert hiszen, ha ezek mind megvalósulnának, akkor is arra a jövő országyülésre a tényleges kényszerhelyzetek nagy sokasága fog nehezedni. Ebbe sorozta az idő rövidségét, — minthogy csak kétéves provizórius elrendezés van — sorozta azt is, hogy a kormánynak közgazdasági ministerei nem a közgazdasági önállóság, hanem a közgazdasági közösségnek álláspontján állanak és igy az előkészítés ebben az irányban fog véghez menni; és mindezekből t. képviselőtársam azt a következtetést vonja le, hogy hiába akarná a jövő országgyűlés a közgazdasági önállóság irányában gyakorolni elhatározási szabadságát, ez számára alig volna lehetséges. T. képviselőház! Az én t. képviselőtársam ezekkel a fejtegetésekkel bizonyára az ország érdekeit akarta szolgálni, hanem hogy tényleg szolgálatot tett-e az ország érdekeinek azzal, hogy ezt a helyzetet ilyen sötét színekkel ecsetelte, azt én merem kétségbevonni és tagadásba veszem, hogy a nehézségek, amelyek kétségkívül fenforognak, csakugyan olyan legyőzhetetlenek volnának, mint amilyeneknek Bizony Ákos t. barátom ecsetelte. Ámde feltéve, hogy igy volna, feltéve, hogy a jövő országgyűlés — akármennyit is halmozzuk is egymásra elhatározási szabadságának formai biztosítékait — a t. barátom által felhozott indokokból legyőzhetetlen kényszerhelyzet alatt állana, akkor is ezen a helyzeten az uj pártalakulás sem változtatott semmit, akkor is ezen a helyzeten a régi pártkereteknek változatlan fentartása sem módosíthat semmit. (Helyeslés bal felöl.) Ezen a helyzeten csak egy módon lehetne segíteni: hogyha t. barátom és a, gondolom, vele együtt érzők, kihirdetnék a kíméletlen harczot és törekvés^ a jelenlegi kormánynak megbuktatására. Ámde ezt nem teszik. Azzal a határozati javaslattal, amelyet a pártkörben t. barátom és a vele együtt érzők beadtak, kimondták,