Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

264 768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. melyek kötelességemmé teszik és kötelességévé teszik ennek a pártnak, hogy ezekben a kérdésekben a legmelegebben és legkitaitóbban támogassa a kormányt és ilyen elsősorban természetesen a xálasztói jog kérdése. (Hzlyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormányt és a mostani kormánypártot biztosítani akarom arról, hogy ez a párt ebben a kérdésben intranzigens fog maradni és semmi, de semmi nem fogja útjából kitéríteni. Mert igenis mi, én is személyesen és a párt mint olyan kötelezettséget vállaltunk arra nézve, hogy ezt a ház asztalán fekvő választójogot megvalósítsuk és ennek a kötelezettségnek eleget is fogunk tenni. Azonban megjegyzem és aláhúzom háromszor is, hogy mi ennek és nem egy más választójognak, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) nem egy javított, nem a munkapárt által javított kiadású választójognak vagyunk hivei. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hanem mi igenis ezt egy minimumnak tekintettük. Gr. Batthyány Tivadar: Ebben egyeztünk meg ! Becsületbeli kötelesség ! B. Madarassy-Beck Gyula : Kötelezik a parlamentet előre ? (Zaj a szélsőbaloldalon ; felkiáltások : Önöket nem !) Gr. Károlyi Mihály : Ezt a választójogot mi minimumnak tekintjük, tehát semmi olyan változtatásba bele nem megyünk, amely ezt a választójogot in pej us módosítaná, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most még legyen szabad egy pár megjegyzést tennem az uj pártalakulásra, legyen szabad rövid visszapillantást vetnem ennek egész történetére. Tartozom önmagamnak, tartozom az országnak, hogy ebben a kérdésben a legteljesebb őszinteséggel beszéljek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hetek, hónapok óta érezte mindenki, hogy az országnak szüksége van arra, hogy bizonyos megnyugvás, bizonyos uj alakulás támadjon. Nekem is az volt a nézetem, hogy igenis az országnak érdekében való az, hogyha uj pártalakulás támad, hogyha azok, akik lelkületileg egy nézeten és egy felfogáson vannak, tömörülnek és egyesülnek. De ezt a tömörülést és egyesülést mindig ugy értelmeztem, hogy a fődolog az, hogy azok tömörüljenek, akik tényleg ugy demokratikus, mint közjogi téren egy nézeten vannak. És bár mi és én, nem vagyok azon a nézeten, mert a gyorsabb tempónak az álláspontján vagyok, elismerem azt, hogy a konzervatív felfogás, nak és megvan a maga jogosultsága és kötelességemnek ismertem az ország érdekében, hogy egy ilyen irányzatot megne gátoljak. Én előre kilátásba helyeztem, hogy nem valószínű ugyan, hogy beléphessek egy ilyen alakulatba, mert én szükségesnek tartom, hogy ha abban az irányban történik egy tömörülés, altkor tömörüljön a másik tábor is, tömörüljenek azok is, akik egy radikális, demokrata nemzeti programmot vallanak: de (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) addig, míg ez a tömörülés nem történik, egy szóval, egy tettel sem akadályozom azt meg. Azonban mit látunk most ? Történt egy tömörülés, de ez a tömörülés sem a maga struktúrájában, sem lényegében nem őszinte és nem igaz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem őszinte, mert hiszen ez a mostani kormánypárt nem egy egységes párt. Hiszen hogyan lehessen egységről beszélni, mikor a különböző pártok megtartják pártkereteiket, sőt a néppárt uj jarogrammot csinál, uj egyesülési folyamaton megy keresztül ugyanakkor, amikor belép az uj pártba ! Én valóban nem értem, nem is tudom, minek nevezzem ezt. Ez egyesülés ? Ez olyan különös proczesszus, amelyre nemcsak a magyar történelem nem mutat példát, de nem hiszem, hogy a világ összes politikai történelmié példát mutathatnának erre. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Olyan színezete van a dolognak, mintha két mértékkel mérnének. Az egyik oldalon, kifelé, a nép felé, a választók felé, akik öt évenként leadják szavazatukat, más programmot mutatnak, mint azon az oldalon, amely Ausztria és Németország felé néz. Bármilyen nagy tisztelettel viseltessem is gróf Andrássy Gyula képviselő ur személye iránt — és politikailag is csak tisztelettel adózom neki, — nem hiszem, hogy azzal, hogy ő a vezére ennek az uj pártnak, a 48-as publikumot meg fogja nyerni. Azt hiszem, ő maga sem óhajtaná, hogyha kimegy a vidékre, ott rá ugy hivatkozzanak, mint 48-as pártvezérre. (Derültség.) Az a nézetem, hogy ha a párt a jövőben sikert akar elérni, akkor szüksége van arra, hogy a 48-as programmot megtartsa. De viszont akkor az szükséges, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur menjen a vidékre, mert az ő szavát meg fogják érteni. Arról, hogy ez a politika őszinte-e vagy sem, most nem akarok bírálatot mondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Andrássy menjen Bécsbe, Apponyi vidékre ! (Derültség.) Gr. Károlyi Mihály: Az igazság az, hogy az erők nem tömörültek, hogy, amint Bizony Ákos t. barátom az imént mondotta, a parlamenti kisebbség, ami különben is nehézsége a kormányzásnak, kisebb lett, mint eddig volt; a ministerelnök ur vállalkozása tehát teljes fiaskó, teljes sikertelenség ezen a téren, mert sem azt el nem érte, hogy a pártok valóban egyesüljenek, sem azt, hogy egy numerikus gyarapodást érjen el, hisz ennek ép az ellenkezője történt. (Ugy van ! balfelől.) Mielőtt befejezném beszédemet, át kell térnem egy kérdésre, mely a házban és a házon kívül gyakran szóbakerül és ezt épen gróf Andrássy Gyula t. barátom felhozta beszédében is, midőn erős támadást intézett azok ellen, akik a minden áron való békét akarják és hirdetik. (Halljuk! Halljuk !) Én meg vagyok arról győződve, hogy olyan ember, aki minden áron akarná a háborút, vagy minden áron akarná a békét, nincs, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert ugy az egyik, mint a másik valóban abszurdum, merő lehetetlenség. Nekem, akit nagyon sokat támadnak a paczifizmusért, kötelességem itt ezekkel szemben védekezni és ha igen t. barátom gróf Andrássy Gyula talán nem is értette reám ezt a megjegyzést,