Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
február 7-én, csütörtökön. 262 768. országos ülés 1918 valósággal gúnyt üz. Hiszen ő egy remetéről beszél, aki kenyéren és vizén, eltzárkózottan kell hogy éljen. A ministerelnök ur valósággal plaidoyer-t mondott a közös vámterület és a gazdasági egység mellett. És akkor, amidőn ő ezen plaídoyer-t itt elmondja, amidőn bizonyítja, hogy sem most, a jövőben pedig még kevésbbé volna értelme annak, hogy ez az ország áttérjen az önálló gazdasági berendezkedésre, akkor a függetlenségi és 48-as párt ezt az időpontot tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy azt mondja, hogy most már belépek a ministerelnök pártjába. Hiszen ma, amikor az események a legtöbb embert meggyőztek arról, hogy az önálló gazdasági berendezkedésnek milyen óriási előnyei vannak ránk nézve, amidőn a közgazdaságnak különböző tényezői, olyan tényezői, amelyek eddig nem voltak annak hivei, most sorra mind hiveinek vallják magukat... (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Hock János: Hegedüs Lóránt beszéde! Gr. Károlyi Mihály." • • • amikor a munkapárt tagjaitól hallunk olyan beszédeket, sőt szemrehányásokat, hogy mi nem elég erélylyel követeljük az önálló gazdasági berendezkedést, akkor nem tudom megérteni, hogy most lehessen elhagyni ezt a zászlót és most lehessen tartani az időpontot a legalkalmasabbnak arra, hogy csatlakozzanak a ministerelnök ur pártjához. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Egy olyan beszéd keretében, amelyet a ministerelnök ur mondott, mit ér és mit használ nekünk az a kijelentése, hogy ő elvileg és jogilag fentartja a nemzet önrendelkezési jogát, amikor azok a tárgyalások, amelyeket Berlinben folytatnak, a Tisza és Clam-Martinitz volt ministerelnökök tárgyalásainak az alapján történnek. Hogy gróf Tisza István és Clam-Martinitz volt minister elnökök között milyen volt a megállapodás, azt nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy azok nem az önálló gazdasági berendezkedés jegyében születtek meg és azt is tudjuk, jobban mondva, sejtjük, hogy ezek a megállapodások húsz évre szójának. Hock János: Húsz éves lekötöttség ! Holló Lajos: Még sohasem volt ilyen lekötöttség ! Gr. Károlyi Mihály: A minimum, amit mondhatunk az, hogy a czél, az irány az, amit a mi nisterelnök ur akar, az tulajdonképen egy fait accompli teremtése, amelyre nézve- talán jogilag, — elismerem, — megvan az a lehetőség, hogy a nemzet azt mondja, hogy nem egyezik bele, nem fogadja el ezeket a megállapodásokat, amelyről azonban, mikor tényleg meglesz, a legkevesebb, amit mondhatunk, az, hogy óriási módon megnehezíti a nemzet elhatározását, hogy ezzel óriási módon fogják nehezíteni azon párt elveinek az érvényesülését, amely a függetlenségi elveknek, az önálló berendezkedésnek a hive. Én, t. ház, egyet nem hiszek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Gróf Apponyi Albert kifejtette, hogy Í°gil a g megvan az a lehetőség, hogy a nemzetnek biztosítva van az a joga, hogy hozzá ne járulhasson, ha mindezt nem tartja helyesnek. De azt kérdem gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister úrtól, vájjon ő maga odaállhat-e a nemzet elé és mondhatja-e, agitálhat-e amellett, hogy »most ne fogadjátok el a közös berendezkedést« ? Hiszen azzal a ténynyel, hogy a t. minister ur és t. képviselőtársaim belépnek abba a pártba, a ministerelnök urnak mintegy jóváhagyólag megbízást adnak, hogy igenis folytassa ezeket a tárgyalásokat és pedig »a Clam-Tisza-féle alapon folytassátok ezeket a 20 évre szóló tárgyalásaitokat.« És ha aztán megtörténik az, amire a meghatalmazást hallgatólag, vagy e tény által megadják, akkor maj d két év múlva odaállani, és azt mondani : »De én bizony most visszatérek az önálló vámterülethez és nem helyeslem azt, amit a ministerelnök ur proponált* : ez olyan álláspont, amelyet én nem tudok helyeselni. (Mozgás. Halljuk I balfelől.) Hiszen a németek, akik most tárgyalásokat folytatnak, szintén bizonyos garancziát kell, hogy kapjanak, (ügy van ! TJgy van ! balfelől.) Azt mondják : ha most folytatjuk ezeket a tárgyalásokat a Tisza-ClamMartinitz-féle megállapodások alapján, akkor a legkevesebb, amit elvárunk ezektől az uraktól, hogy ők állják a szavukat, (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) és hogy ők maguk ne csináljanak itt propagandát ez ellen, mert különben tényleg nem lehetne szerződéseket kötni, (ügy van! a szélsőbalóldalon.) nem lehetne egymásban megbizni. (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, beszél a ministerelnök ur iparfejlesztésről. De az iparfejlesztésnek is a külön berendezkedés az ábécéje. Ha az egész világ a szabad kereskedelem terére lépne át, akkor lehetne arról szó és akkor magam is azt mondanám, hogy mi sem akármik külön berendezkedni, de ameddig az államok a védvám rendszerére vannak felépítve ameddig arra van bazirozva az összes államoknak iparfejlesztése, hogy megvédjék saját iparukat, addig épen az iparilag leggyengébb állam nem mondhatja ki, hogy nem akarunk ezzel a joggal, ezzel a védelemmel élni, mert ez lehetetlenség. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Áttérek még a ministerelnök ur programmjának azon részére, amely a németországi szövetségről szól. A ministerelnök ur itten a szövetség mélyítésének óhaját és szükséges voltát fejezte ki, s természetesen ezzel kapcsolatban folynak azok a tárgyalások, amelyek hivatva vannak minket gazdaságilag összekovácsolni, összeforrasztani Németországgal. Ennek a szövetségnek én igenis hive vagyok, de a szövetség mélyítésének nem vagyok és nem is leszek hive. (Élénk helyeslés a szélsőbalóldalon:) Nem vagyok hive azért, mert először gazdaságilag mireánk nézve a dolgot előnytelennek tartom ; nem vagyok azonban hive politikailag sem, mert politikailag függő helyzetet teremtene a mi függő viszonyba kerülnénk Németországtól. Még egy másik ok — s ez talán az, ami mo-
