Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

248 767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. sújtott székely lakosság leginkább megérdemelné a támogatást. Az ottani lakossággal az történt, menekülése alkalmával, hogy állatállománya legnagyobb részben elkallódott, a megmaradt részt pedig az állam 2—3 korona kilogrammonkínti árban átvette. Utóbb a földmivelésügyi ministerium akcziót kezdeményezett, amelynek következményeként a lakosság kilogrammonkint hét korona élősúly-árban kapott marhát. Most pedig a katonaság ezt a marhaállományt elveszi 3'80— 4'50 koronás árban. Ezekhez a számadatokhoz kétségkivül nem kell semmit hozzátenni. Még egyet azonban kiemelek. Hivatalos becslés szerint Háromszék vármegyének százezer hold bevetetlen . területe van. Ha ez az irgalmatlan rekvirálás tovább tart, akkor ott semmiféle munkát elvégeztetni nem lehet, megmunkálatlanul maradnak a földek. Ebből a szempontból is fontos a kérdés gyors megoldása, mert Háromszék vármegye Erdély kincses kamrája. Nem akarom az időt ezzel a kérdéssel tölteni, rövidesen elmondottam, hogy miről van szó és tisztelettel a következő interpellácziót intézem a közélelmezési hivatal vezetésével megbízott minister urliDZ (olvassa): Interpelláczió a közélelmezési minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy az oláh betörés által sújtott háromszéki székely községekben a katonai hatóság olyan erőszakos rekvirálásokat végez, ami a még megmentett állatállományt is teljesen tönkre teszi? 2. Tudja-e a minister ur, hogy Háromszék vármegyében a hivatalos becslés szerint is már eddig több mint százezer hold föld megmunkálatlan maradt és a jelenlegi erőszakos rekvirálások minden további gazdasági munkának elvégzését teljesen lehetetlenné fogják tenni? 3. Mit szándékozik a minister ur az erőszakos rekvirálások folytán ott fenyegető inség ellen tenni? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a közélelmezési hivatalt vezető minister urnak. Következik Nóvák János interpellácziója a pénzügyministerhez a pálinkafőzés ügyében a termelők részére az átalány rendszer alapján. Nóvák János: T. ház! Bövidesen kívánom interpellácziómat megokolni. Sajnos, az interpellácziót elkerülni nem tudtam, bár iparkodtam, azt hiszem, talán a t. ministerelnök ur nem is vonja kétségbe, hogy ezelőtt pár héttel felkerestem őt ennek a bajnak orvoslása végett és kijelentettem, hogyha a baj orvosoltatik, nem nyújtok be interpellácziót, azonban sajnos, sem választ nem kaptam, sem orvoslást nem kaptunk a gazdák érdekeinek megvédeímezésére. Azt hiszem, e parlament tagjai mind tudják, hogy amikor a volt kormány benyújtotta a szeszadó emelésére és a központi szeszfőzdék felállítására vonatkozó törvényjavaslatot, mi, kisgazdák, akik ismerjük a kisgazda közönség termelési és értékesítési viszonyait, ellensúlyozni kívántuk azt, hogy a központi szeszfőzdék létesítésével a termelők megfosztassanak jogaiktól. Hiszen ez a jog 1835-ből származik. Ha mi mások jogait tiszteletben tartjuk, azt hiszem, jogos és méltányos, hogy a mi jogainkat is tiszteletben tartsák. Amikor ez az akczió a házban megindult, a volt pénzügyminister ur oda módosította javaslatát, ami itt ki is van emelve a 7. pontban (olvassa): »A termelők jogosítva vannak szilvatermelésükből csemegeként való fogyasztásra bármily mennyiséget eladni, vagy abból bármily mennyiséget az alkoholmennyiségnek a tényleges termelés terén való megadóztatása mellett kifőzni. « Ügy látszik, hogy ez a rendelkezés csak irott malaszt marad a kedélyek megnyugtatására. Én azonban semmikép sem tudom megérteni, hogy mikor itt a házban egy minister nyilatkozatot tesz és azt irásba is foglalja, akkor ezt az irásba lefektetett törvényszakaszt a következő kormány mellőzze, mert, ha jól emlékszem, 1917 szeptember havában megjelent egy pénzügyigazgatósági rendelet az adóhivatalokhoz, amelyben megtiltják, hogy szilvát, körtét, almát és baraczkot kifőzzenek, ennek alapján az adóhivatalok megtagadták a pálinkafőzési bárczák kiadását nemcsak az emiitett gyümölcsökre vonatkozólag, hanem szőlőseprőre, törkölyre és másféle szeszre vonatkozólag is. Ebből a sérelemből kifolyólag egy nagy küldöttség járt fent Budapesten a t. ministerelnök urnái. A küldöttségnek tett igéret kapcsán a t. ministerelnök ur, mint pénzügyminister kibocsátott egy rendeletet, hogy ha a központi szeszfőzdék 1917 deczember 25-ig be nem váltják a szeszfőzésre alkalmas terméket, akkor az illető termelők kifőzhetik azt a termelési adó mellett. Ekkor feljöttek a központi szeszfőzdések, mire megjelent egy másik rendelet, még pedig a központi szeszfőzdések javára és a termelők kárára, amelyben ki van mondva, hogy az a határidő, amíg a szeszfőzdések beválthatják a termelőktől a szesz főzéséhez való terméseket, meghosszabbittatik 1918 január 31-ig. E rendelet hatályának lejártával következett egy harmadik rendelet, amely meghosszabbítja ezt a határidőt február végéig. Wekerle Sándor ministerelnök: Ez nem áll! Nóvák János: Azt hiszem, mindnyájan tudjuk és tudja határozottan a t. minister ur is, akit ugy ismerek, mint gazdát, hogy a múlt évben, hála istennek, nagyobb bortermés volt, ami valutánk javítását, azonfelül a nép anyagi helyzetének javulását is eredményezi, de ez a bormennyiség annyira lefoglalta a hordókat, hogy sem almát, sem szilvát, sem másféle gyümölcsöt nem lehetett ezekbe eltenni, hanem ezek olyan rossz' edényekben vannak elrakva, hogy ha ezentúl meg is engedik a kifőzést, ez az anyag értéktelenné válik. Wekerle Sándor ministerelnök: Dehogy!