Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

212 767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. árulnak és azzal kereskednek, azokon nem lehet segíteni. (Tetszés és taps bal felöl.) Fényes László: Ön csak gyakorolja! (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: T. ház! Személyes dolgokat nem szeretek érinteni. De a t. képviselő ur ezen érzésekkel a király elfogatásának terve után, amiről komolyan egyáltalában nem szándékozom beszélni . . . Fényes László: Legjobb lesz viccznek beállítani ! ' Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Ha nem viccznek állítom be, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon szépen kiszőtt mese, amely beállít egyfelől árulónak a nép irányában, másfelől kedvesen denuncziálni akar felfelé, tehát aljas indoku mindkét szempontból. (Zaj a jobbés a baloldalon.) • Elnök (csenget): Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Akárhogy erőlködik is a képviselő ur, ezen kedves témájába — nem tudom, ki gyömöszölte bele — én nem fogok belemenni. Már most, mondom, ugy tüntetik fel, mintha nálunk a sajtószabadság békóban nyögne. Ezzel szemben a valóság az, hogy azok a nyugateurópai államok, amelyeket mindenkor mint a szabadság országait tisztelnek: Anglia és Francziaország a mienkénél sokkal súlyosabb czenzurarendelkezést hoztak a háború alatt. Francziaországnak nem is kellett ilyent hoznia, mert régi törvényes rendelkezései vannak, csak Angliának, ahol valósággal katonai uralom alá helyezték a sajtót. S ott a czenzura nem kedélyesen abból áll, hogy egyes czikkeknek halála következik be, hanem egyes esetekben sokkal súlyosabb büntető megtorlás következik. Enyhe esetben a polgári bíróság előtt, súlyos esetben a katonai bíróság előtt, nemcsak a czikk megjelenésének megakadályozása, hanem szétdobása, szétszedése mindennek, ami a czikkre vonatkozik, szóval a legridegebb és legszigorúbb czenzura, ami csak elképzelhető. Ott azokat az ablakokat sem méltóztatnak felfedezni, melyek nem mindig szükségből, hanem gyakran tüntetésből jelennek meg a lapokban. Ily körülmények között, mikor ezekben az országokban, melyek régi szabadságszerető országok, mint Anglia, mely az egyéni szabadságot és a sajtószabadságot mindenek fölé helyezi, a háború alatt mégis megvan a czenzura intézménye, lehet-e akkor kifogást tenni magának a czenzurának, intézménye ellen ? És ha Angliában, melynek fővárosát gyakran izgatja fel az, hogy Zeppelinek bombázzák és szenved a fővárosnak népe, gyermekek és asszonyok hullanak el ártatlanul, ha Angliában, mely annyit szenved a tengeralattjáróktól, mégsem látjuk a belső forrongásnak jeleit s ha Francziaországban sem látjuk ezeket a jeleket, melynek földjén ellenséges hadsereg áll, ha nem látjuk Olaszországban, mely a hóditónak vágyával lépett fel és melynek földjéből most az ellenséges győztes hadsereg tart egyes területrészeket elfoglalva, akkor én azt kérdem, hogy nyugtalanító híreknek közlésére és azon szellemnek terjesztésére, hogy tovább nem kell nekünk feltétlenül és mindenáron kitartanunk. Yan-e ok és van-e jog ebben az országban, melynek területén nincs egyetlen ellenséges katona, jjmely győztes volt ellenségeivel szemben és amely, ha azt az egyetlen egyszerű kötelességét teljesiti, hogy most a végső órákban kitart, akkor a béke áldásait és gyümölcseit feltétlenül élvezni fogja. (Élénk helyeslés.) Sztranyavszky Sándor: Tiszának ezt nem hitték el! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Mikor szikratávírókkal hívták fel Európa népeit arra, hogy legyenek kegyesek mindenütt Troczkij és Lenin urak parancsára népmozgalmakat, sztrájkokat rendezni és legyenek szívesek a bolseviki testvéreket megsegíteni; ily körülmények közt igenis azon rörid idő alatt, mióta igazságügyminister vagyok — mert nem tudom, hogy honnan az a kötelezettség, hogy én ezen rövid néhány nap alatt is feleljek mindenért, bár kijelentem, hogy egyetértettem az azelőtt tett intézkedésekkel is teljes mértékben — az volt a felfogásom, hogy a bolsevikizmusnak minden, akár lappangó, akár alattomos, akár nyilt gloriflkálását meg nem engedem és elfojtom. (Általános élénk helyeslés és taps.) Az a felfogásom, t. ház, hogy mi polgári kormány vagyunk és a polgári társadalmat megvédeni készek és kötelesek vagyunk a végletekig. (Élénk helyeslés.) Fényes László: Ez a népkormány? (Zaj.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Aki tisztában van a fogalmakkal, hogy a »polgári« mit jelent, az megérti, aki azonban nincs tisztában, annak azt mondom, hogy felnőttek oktatásával nem foglalkozhatom. Az a felfogásom, hogy mikor azt látjuk, hogy milyen szívtelenek ós könyörtelenek azok, kik a bolsevikizmust győzelemre vitték Oroszországban (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) és, a mint nem szállongó hírekből, hanem kiküldött ministeri megbizottainknak jelentéséből tudjuk, hogyan rendeznek ott az utczán ártatlan embe^ rekre hajtó vadászatot, hogyan tartanak felettük rögtönitélő bíróságot, mint rendeznek olyan mulatságokat, hogy a befagyott Néván lékeket vágnak és a népfenség által halálraítélteket beledobják a kivágott léken és ha a szerencsétlen kikapaszkodik és elmenekülni igyekszik, akkor »ártatlan rajongók«, — ezt a szót másoktól kölcsönzőm •— ifjak és leányok és öregek üldözőbe veszik és nem nyugosznak addig, amíg le nem ütik, mikor saját hivatalos közegeink jelentéseiből tudjuk, hogy Oroszországot gyilkos és rablóbandák járják keresztül-kasul, hogy nem