Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

240 767. országos ülés 1918 tal a harcztéri készség vagy a háború továbbvitelében való kitartás csökken. A 25. pont a, büntetendő cselekmények elkövetését tilalmazza. Ezeket jelöltem ki Julius 8-án mint tilos közleményeket. Egyúttal megvontam a határt a másik rendeletben, hogy mily közlemények azok. amelyeknek bemutatása kívánatos. Méltóztassék a két tárgyat megkülönböztetni. Itt abszolút tilalmakról van szó az egyik rendeletben ; a másik relatív módon, azaz esetről-esetre tilalmaz., hogy egy bizonyos tárgykörben megjelenhetik-e egy czikk, igen vagy nem, beleütközik-e a hadviselés érdekébe, igen, vagy nem. Az a közkeletű szólam tehát, hogy én azt ígértem, hogy a háború alatt egyáltalán nem lesz czenzura, szóval: hogy a czenzura eltörlését Ígértem, ebben a rendeletben nyeri czáfolatát, amely megjelent, ez a szólam tehát a tényekkel homlokegyenest ellenkezik. Nemcsak nem ígértem, hogy nem lesz czenzura, hanem annak ellenkezője foglaltatik ebben a rendeletben. Már most a t. képviselő ur egy merész ugrással a béke viszonyait és a háború viszonyait egymással parifikálva, merészen hidat épit és a sajtószabadság kérdésében a normális viszonyokra s a békére vonatkozó álláspontomat kegyeskedik áttenni, transzponálni a háborúba és ma, midőn a háborús viszonyok nem javultak, hanem rosszabbodtak, amidőn a háborúnak negyedik esztendejében vagyunk és nemcsak külső ellenséggel kell mérkőznünk, hanem kétségtelen jeleível annak, hogy a bolsevikizmus mindenütt belső forrongást kivan támasztani, (Igaz! Ugy van!) ma követeli tőlem, hogy én azokat az elveket érvényesítsem a sajtószabadságra vonatkozólag, amelyeket bókében hirdettem. Fényes László: Amiket a háború alatt hirdetett! (Zaj. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Azokat az elveket, miket a háború alatt hirdettem, a rendeletbe foglaltam. És a rendeletet számtalan, ezer meg ezer esetben szegték meg megtorlatlanul. Fényes László ; És ön hányszor szegte meg? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Egyáltalán nem fogok ebbe a feleselő válaszolgatásba belemenni és nem engedem gondolatmenetemet megzavartatni. (Mozgás.) Fényes László: Önök hányszor . . . (Nagy zaj. Élénk felkiáltások a baloldalon: Rendre! Rendre! Hallgasson!) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kérem Fényes László képviselő urat, vegye figyelembe, hogy most az igazságügyminister ur állott fel szólásra. Méltóztassék tehát őt nyugodtan, közbeszólások nélkül meghallgatni. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelöl: Ő is meghallgatta!) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: T. ház! február 6-án, szerdán. Akár tetszik a képviselő urnak, akár nem, igenis, a kormány programmjába is fel van véve az, amit hirdettem a múltban, hogy a normális viszonyok helyreálltával mindazokat a sérelmeket, amelyeket a sajtó felpanaszolt, orvosolni kívánjuk. És akár tetszik a képviselő urnak, akár nem, igenis, első rendelkezésem az volt, midőn a törvényelőkészitőosztály mélyen tisztelt elnökével találkoztam, hogy felkértem őt: legyen szives megindítani az erre vonatkozó munkálatokat, hogy azon esetre, ha békében leszünk és normális viszonyok lesznek, akár mi magunk beválthassuk ezt az ígéretet, akár pedig egy más kormány kész anyagot találjon. (Helyeslés.) Hogy azonban a háborúban és a bolsevikizmus fenyegető rémei mellett a czenzuráról le lehessen mondani, — amiről különben sem mondottam le soha, mert hiszen rendeletem ennék épen az ellenkezőjét mondja, — és hogy a sajtószabadság azon fordulna meg, hogy rendkívüli viszonyok és rendkívüli körülmények között, midőn a salus rei publicae a legfőbb elv, miként kezeltetik a sajtó ügye, — erre vonatkozólag klasszikusabbat nem tudok felhozni, t. ház, mint az 1848—49-iki időket, amidőn az 1848-iki sajtótörvény keletkezése után igen rövid idővel az ország akkori állapotait mérlegelve, mérlegelve a nemzeti ellentállás nagy érdekeit és a, nemzet szorongatott helyzetét, azok voltak kénytelenek a legszigorúbb czenzurarendelétet kiadni, akik az 1848-iki sajtótörvényt megalkották. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások: Ez állt a Tisza-kormány idején is!) Ha állt, senki magát a czenzura intézményét a Tisza-kormány* idején sem támadta meg. (Felkiáltások jobbfelöl: Ohót Ohó! Dehogy nem!) És nem volt ós nem lehet senki, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) aki magának az intézménynek egy háborúban lévő országban való szükségességét kétségbe merné vonni. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Fényes László: Nehéz a mosakodás! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Igenis, a czenzura kezelése ellen fordultak elő panaszok, de nem az intézmény ellen. (Felkiáltások jobbfelöl: Most is erről van szó!) Igen, t. ház, de én azt hiszem, a mindenkori kormány az, amely az ország belső viszonyait ismeri s amely felelőssége tudatában kénytelen mérlegelni a helyzetet. (Ügy van! jobbfelöl.) Es én objektíve állithatom, hogy mi rendezettebb viszonyonyokat vettünk át, (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) — ezt egész objektíve meg kell állapitanom — mint amilyen viszonyokban él jelenleg Magyarország. (Mozgás.) Ma nagyobb a veszedelem a bolsevikizmus következtében, ezen kívülről jövő áramlatok következtében, mint volt a Tisza-kormány idejében. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobb- és balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Pál Alfréd (közbeszól).