Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

765. országos ülés 1918 január 31-én, csütörtökön. 199 Igaz, t. ház, hogy ez a nemzet törvényhozása szempontjából semmit sem jelent többet, de kevesebbet sem, mint azt, hogy a kormány által vállalt lekötöttség a nemzetet ugyan nem köti még, de majd előáll az a helyzet, hogy kötni fogja. (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Mert én szeretném ismerni azt a nemzetet és azokat a választókerületeket, amelyek akkor, mikor éveken át, vagy mondjuk csak egy féléven át, képviselőjük a közös vámteriilet elve alapján támogatta a kormányt, valamikor is az önálló vámterület alapján keresse a nemzet gazdasági érdekeinek megoldását. Ez a politikai erkölcsök szempontjából majdnem kizárt, majdnem lehetetlen. (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) T. uraim! Nekünk egy dologban nem szabad kétségben lennünk. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. képviselőház a mai napon nem távozhatik más meggyőződéssel, mint azzal, hogy a kormány kétségtelenül, teljesen félreérthetetlen világossággal a közös vámterület alaj> ján áll és hosszúlejáratú kereskedelmi szerződéseket akar kötni a közös vámterület ahvpján. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Teljesen igaz! Polónyi Géza: Szabad tehát azzal a konkluzummal ezt a dolgot befejeznem, hogy ennek folytán a függetlenségi és 48-as párt tiszta helyzetet talál maga előtt a tekintetben, hogy a gazdasági önállóságra való törekvés kardinális programmpontja tekintetében programmját nem valósította meg, abból egy mákszemnyit sem érvényesített . . . Ábrahám Dezső: Sőt feladta! Polónyi Géza: . . . mielőtt ebbe a feloszlatásba beleegyezett volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ertem ezt a dolgot, t. képviselőház, sőt lehetnek körülmények, amikor én magam azt mondanám a nemzetnek: ha ezzel a lemondással szemben tudunk a nemzet számára olyan megbecsülhetetlen vívmányokat kieszközölni, amelyek mentesitik a mi lelkiismeretünket a nemzet előtt; ha mi megtettük azt, amit tőlünk a nemzet várhatott és megalapoztuk a nemzet jövendőjét a tekintetben, hogy majd később gazdasági önállóságát is kivívhassa, — értvén ezen: ha az önálló magyar hadsereg kérdésében tud a kormány olyan kézzelfogható vívmányokat felmutatni, amelyek ezen irányzatot biztosítják — igenis, akkor én is azok között leszek, akik arra fogjuk kérni a nemzetet, támogassa ezt a kormányt, hozza meg ezt az áldozatot és haladjunk ezen az utón karöltve, igyekezzünk kivívni a nemzet számára azt, ami kivívható. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert annak a va banquepolitikának sohasem voltam és nem is lehetnék hive, hogy ugyanakkor, amikor nem tudom kieszközölni jnártom r>rogrammjának egy jelentékeny részét, ugyanakkor lemondjak a másik rész érvényesítéséről, amelyet esetleg érvényesíthetek. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház; előttünk áll mórlegbeli ellentétele az önálló vámterületről való lemondásnak: előttünk áll a hadsereg kérdése. (Ralijuk! Halljuk! balfelöl.) Nagyon sok jóakarattal aljarom a dolgot kezelni. (Derültség jobbfelöl.) És ne haragudjanak a t. képviselő urak, ha én bizonyos reminiszczencziákkal is foglalkozom. Én kivételes helyzetben vagyok itt. a képviselőházban, mert egy egész életet ezeknek a kérdéseknek küzdelmeiben töltöttem el, engem tehát máskép érintenek itt ezek a dolgok, mint azokat a t. képviselőtársaimat, akik kívül állva nézték azt, hogy mi történik idebenn. Már most rá kell térnünk a katonai kérdésre a maga meztelenségében, ugy, amint az áll. Ha a függetlenségi és 48-as párt megkapná a programmjának megfelelő önálló külön magyar hadsereget, ha ezt valósítja meg a kormány, akkor itt vagyok katonának, hogy a kormányt tőlem telhető lelkesedéssel támogassam. En érintetlenül hagyom — mindig a függetlenségi és 48-as párt szempontjából beszélek — a t. 67-es pártoknak meggyőződését. De nem erről van szó, hanem tisztán csak arról, hogy megteheti-e a függetlenségi és 4S-as párt azt, hogy kövesse azon felhívást, mely hozzá intéztetett. Azt önök előtt nem szabad itt bővebb bizonyítás tárgyává tennem, hogy az önálló magyar hadseregről abban a programmban, amely itt előadatott, szó nincsen. (Derültség.) A szó maga előfordul ugyan, mert azt már mondtam, hogy a stílus nagyon ügyes. (Derültség.) Majd ha otthon elolvassák t. képviselőtársaim a programmot, látni fogják, — én legalább így hallottam — hogy a programmban azt a hadsereget ígérik, amely az 1867: XII. t.-cz. szerint az egész hadseregnek kiegészítő része. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Közbeszólások jobbról.) Az alól mentsen fel t. képviselőtársam, hogy magyarázzam, hogy ez nem magyar hadsereg. Sokkal többre tartom, semhogy arra, ily magyarázatra provokálva érezném magamat. Azt tehát fix pontként kell megállapítani, hogy az esetben, ha a függetlenségi és 48-as párt ennek a felhívásnak eleget tenne, az ő második kardinális programmpontja sem teljesül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hock János: Teljesen igy van. Polónyi Géza: Az a kérdés, hogy az 1867. évi XII. t.-czikk alapján létező hadsereg, mint az egésznek része tekintetében azok a dolgok, amelyeket a t. ministerelnök ur elmondott, nyujtják-e ekvivalensét annak, hogy a függetlenségi párt, elbúcsúzván múltjától, elveitől, programnijától, beolvadjon a 67-es kormányba, bármily tiszteletreméltó egyéni vezetés alatt, de 67-es vezetés alatt. Ennek a kérdésnek históriai múltja van. Önök nem veszik észre, csak azok az emberek.