Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
amiár 3l-én, csütörtökön. 191 765. országos ülés 1918 j az alkalmas ember és a legfontosabb állások másodrendű képességű egyénekkel töltetnek be; nem oldja meg közigazgatásunknak azt a nagy érdekét, hogy egészséges vérkeringés létesüljön a központi kormányzat és a középhatóságok között. Mert egyik nagy baja és fogyatékossága a mi közigazgatásunknak az, hogy, különösen a belügymimsteriumban — mert hiszen a többi ministeriumok még ugy, ahogy inkább segíthetnek magukon — de épen ott, ahol ez a legfontosabb volna, a belügyministeriumban, a magas állások kevés kivétellel rendszerint olyan férfiakkal vannak betöltve, akik kinn az életben soha nem működtek. (Helyeslés a jobboldalon.) Én magam tudom, hogy milyen kiváló férfiak vannak ezek között, én magam tehetek tanúbizonyságot az ő odaadó, kötelességtudó működésükről ; nem az ő hibájuk, hanem ennek a szervezetnek a hibája az, (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) hogy ez a működés nem ütheti meg azt a magas mértéket, amelyet megütne, ha ugyanezen férfiak közigazgatási pályájukat kinn a községekben és a középhatóságoknál kezdenék meg. (Elénk helyeslés jobbról.) És végül nem védi meg azt az óriási nagy államérdeket, hogy a magyar állam a maga közigazgatási és rendőri apparátusát, ugy szervezhesse meg, hogy az kellő vértezetet nyújtson a magyar nemzeti ég állami érdekek számára, hogy az biztosítsa a magyar nemzeti és állami érdekek feltétlen érvényesülését még akkor is, ha alkotmányunk demokratizálása meg fogja teremni a maga hátrányos következményeit a vármegyei életben és hogy biztositson egy olyan egységes állami rendőri szervezetet, amelyről évek óta ugy tartom — szüksége van reá ennek az országnak. Aki pedig most a háború alatt felelős állásban volt, — és ebben talán igazat fognak nekem adni azok az igen tisztelt képviselőtársaim, akik most vannak felelős állásban, — lehetetlen, hogy ne érezze óriási hátrányait annak a körülménynek, hogy a magyar állam — és ebben egyedül áll az egész világon — egységes rendőri szervezettel nem bir. Mindezen nagy érdekeknél fogva nagyon reményiem, hogy a t. kormány akkor, amikor ennek a kérdésnek megvalósítására sor kerül, tovább fog menni egy lépéssel, nem áll meg ennél a félmunkánál, amely talán a félmunkánál is kevesebb és rosszabb és nem fog elzárkózni annak a megoldásnak keresztülvitelétől, amelyet épen azok a nemzeti szempontok, épen azok a nemzeti érdekek, a magyar nemzeti államnak azok a létérdekei követelnek meg, amelyeket próbálnak a t. kormány tagjai is megóvni és szolgálni, kerülő utón, palliativ rendszabályokkal, nem tudom miféle kivételes rendszabályokkal, bizonyos zónákra vonatkozólag, amelyeknek azonban valódi védelme és valódi megoldása csak a közigazgatás államosítása által lehetséges. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Nem kívánok azokkal foglalkozni, amiket — eltekintve az Ausztriával és a külfölddel való viszonytól, amire visszatérek — a t. ministerelnök ur gazdasági téren mondott. Hisz ezeknek túlnyomó nagy részével egyetértek. Külön hangsúlyozni kívánom, hogy egyetértek azzal is, hogy nekünk a birtokpolitika terén meglehetősen messzemenő intézkedéseket kell tennünk. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) ugy a magyar faj birtokállományának megóvása, mint a liberális birtokpolitikai haladás szempontjából. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen ezekkel a kérdésekkel még felelős állásunkban foglalkoztunk, hivatalban létünk utolsó napjai alatt és természetesen ugyanazokat az elveket készséggel fogom támogatni és megvalósítani segíteni, ha egy más kormány lép azokkal elő. . Ebben a tekintetben a magam részéről is azt hiszem, hogy kell bizonyos kivételes intézkedéseket tennünk arra, hogy olyan vidékeken, ahol a földmegoszlási viszonyok különösen kedvezőtlenek, ahol vannak erős, földrevágyó néprétegek, amelyek előtt az ut el van zárva, ezen a helyzeten segítsünk. És ebben a tekintetben én nem akarom ma már azt mondani, hogy mereven elzárkózom a kisajátítás fogalmától, de nagyon kérem a t. kormányt, hogy igyekezzék más megfelelő eszközökkel lehetővé tenni ennek a végső eszköznek eliminálását. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt van mindenekelőtt például bizonyos parczellázásra alkalmas hitbizományi vagy más nagybirtokoknak kicserélése erdőbirtokokkal. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy e tekintetben nagyon messzemenő tere nyilik a birtokpolitikai reformtevékenységnek. Itt van másfelől a nagy vagyonadó kérdése, amelyre nézve hivatkozhatom arra, amit Teleszky János t. barátom egy alkalommal a házban kifejtett és amire nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én olyan messze el nem mennék, mint ő, amennyiben a kisajátítási, vagyis a kényszerelvételi momentumtól lehetőleg tartózkodni kívánok. De azt hiszem, hogy ha fakultative csináljuk is a dolgot és ha ugy állítjuk is be a kérdést, hogy a földbirtokosra bizonyos előnyökkel jár, hogyha nem pénzben rója le a maga rendkívüli vagyonadóját, hanem egy bizonyos földterület átengedésével : ezen a téren is nagyon sokat tehetünk a ezé] elérésére és ennek a gondolatnak megvan az a nagy előnye, hogy érvényesülhet kisebb mennyiségekben, érvényesülhet jóformán az ország majd minden községében, ugy hogy annak a nagy gyakorlati szempontnak tehetünk vele eleget, hogy épen ott, azon a helyen s olyan mennyiségben bocsássunk földet a kisbirtokos rendelkezésére, ahol földet venni akaró és földet venni biró kisbirtokosok vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket csak mellékesen megjegyezve, most már röviden áttérek a t. ministerelnök ur nyilatkozatának gyakorlatilag legaktuálisabb és legfontosabb részére. Magától értetődik, hogy teljesen azonosítom magamat azokkal, amiket az igen tisztelt ministerelnök ur a monarchia külpolitikai czéljai, irányelvei, az előttünk lebegő békefeltételek és a német birodalommal való szövetség folytatása szempontjából elmondott. Na-