Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

168 764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. mert a sovány, illetve az élő sertéseknek ára is korábban felemeltetett. Ha tehát ez a sérelem nem reparáltatnék, ennek természetes következménye az volna, hogy azok az emberek a régi alacsonyabb árt kapnák, a feldolgozók számára pedig most már meg van állapítva a felemelt árhoz viszonyhoz ár és ennélfogva illetéktelenül ezek részesülnének előnyben. Ez képezi indokát és alapját következő interpellácziómnak : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Van e tudomása a közélelmezési hivatal vezető magyar királyi minister urnak arról, hogy 93.800/VT. 1917. számú rendeletének kijelentései ellenére a es. és ki", hadügyministerium sertésátvételi bizottsága., illetve megbízottai és helyi közegei nern fizeíik ki azt az árkülönbözetet, ami a 2249/1916. számú kormányrendeletben megállapított kisebb és a 4465/1917. számú kormányrendeletben megállapított nagyobb árak között van? 2. Hajlandó-e a közélelmezési hivatalt vezető magyar királyi minister ur és a magyar királyi ministerelnök ur sürgősen és megfelelően intézkedni, hogy ez az árkülönbözet az arra jogosítottaknak kifizettessék ?« (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a közélelmezési minister ur nevében*is kijelentsem, hogy amennyiben Ígéret tétetett, az természetesen be is fog váltatni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök ." Az interpelláló képviselő urat illeti I a szó. Deák Béla : Az igen tisztelt ministerelnök ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat: tudomásul veszi-e a ministerelnök urnak Deák Béla képviselő ur inteipellácziójára a közélelmezési minister ur nevében is adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk Sándor Pál képviselő urnak a ministerelnök úrhoz intézendő sürgős interpellácziójára a német vámunió tárgyában, Sándor Pál képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az, aki a képviselőház történetének mostani időszakát valaha meg fogja írni ; az a történetíró, aki kritikát fog gyakorolni azon működés felett, amelyet kifejtettünk, egész különös jelenségekkel fog találkozni. Az egyik az, hogy a mi képviselőházunk a háború alatt a legkevesebbet foglalkozott a közgazdasági és általában a gazdasági kérdésekkel. Legkevésbbé lebegett szeme előtt az a kérdés, hogy hogyan és mikép fog alakulni a magyar közgazdaság a jövőben? Nem foglalkozott az ország legsajátosabb érdekeivel sem, azzal az érdekkel ugyanis, hogy meg védj e saját gazdaságát más államokkal szemben. Ezzel ellentétben ugyanakkor meg fogja állapítani, hogy soha a magyar társadalom gazdasági kérdésekkel oly intenzive nem foglalkozott, mint épen e háborús időben. Azt lehet nomdani, hogy közgazdasági tudósoknak egész serege áll előttünk ugy praktikus, mint teoretikus téren, akik megvitatták Magyarország legvitálisabb gazdasági kérdéseit, akik kidomborították azokat az érdekedet, amelyeket Magyarország képviselőházának okvetlenül képviselnie és védenie kell és akik nem tudták azt elérni, hogy a képviselőház ezt a számos, sok hangot meghallja. Hisz a legfurcsább jelenség, hogy amikor a múltkor voltam olyan bátor igen hosszú hallgatás után itt felszólalni a kiegyezés és az osztrákmagyar bank szerződésének meghosszabbítása ügyében, akkor azok, akik évtizedeken át vállalták ezen kérdések pertraktálását és keresztülvitelét, nemcsak távoztak a házból, amikor szavazásra került a sor, hanem a legtöbben, kivéve négy-öt urat, egyszerűen a folyosóra menekültek. (Ugy van ! a középen.) Ha nem mással, legalább azzal kellett volna dokumentálnunk ezen igen fontos érvet, hogy legalább kifelé mutassuk meg azt, hogy itt Magyarországban vannak jelentékeny számú kévpiselők, akik igenis az önálló magyar gazdasági életnek hivei. (Igaz ! Ugy van ! ballelöl.) Ha ezt az eg}^et megmutattuk volna, képviseltük volna azon politikát, amelyet annak idején Irányi Dániel és Helfy Ignácz képviselt. Legnagyobb sajnálatomra ismét egyedül maradtam és szerény indítványomat, hogy tanulmányozás tárgyává tegyük a kérdést a két évi átmeneti időben, természetesen szintén leszavazták, még pedig leszavazták a munkapártnak grácziájából, amely párt elég kegyes volt, hogy ezt a kérdést tovább nem bolygatta. (Halljuk ! Halljuk !) Azonban ha csak azt konstatálom, hogy ezen békeidő alatt a társasadalom, a fiatal generáczió által hat vaskos könyv lett kibocsátva a magyar vámtarifáról, eltekintve a többi könyvektől, amelyek megjelentek; ha konstatálom, hogy mindazok, akik becsületesen képviselték ezeket az érdekeket békeidőben is, most akarták azt felszínre hozni akkor, amikor még nem késő, hogy Magyarország érdeekeit megvédelmezzük : akkor azt hiszem, hogy csak köszönet illeti ezen férfiakat, akik mint Anonymusok óriási nagy munkát végeztek a haza érdekében. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Annál feltűnőbb a képviselőháznak ez a bizonyos távoltartása, ha magunk előtt látjuk a külföldi újságokat, a külföldi parlamenteket, ahol a gazdasági kérdések teljesen előtérben vannak, ahol jóformán nem foglalkoznak a békének más oldalával, mint a gazdasági kérdésekben való nyereséggel, azzal, hogy mit nyerhetnek. Akár franczia, akár az angol, akár az olasz, akár a német, de különösen a német, mind csak azon gazdasági előnyöket tartja szem előtt, amelyeket a jövőben elérhetnek, amelyek kompenzálnak azon nagy veszteségekért, amelyet ugy vérben, mint anyagban szenvedtek s amelyekkel ő eksz-