Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-764
164 764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. egy kissé túlzottan voltak előadva, de legalább is nern kisérte ezt azzal, hogy ezek a bajok, ba csökkentették is, de nem ingatták-meg a mi nemzeti erőnket. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azonban akko r , midőn külföldi vonatkázsban beszéltük erőviszonyainkról, nem szabad csupán a gyengeség szimptomáit felsorolni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Változatlan erejében ál] itt ez a nemzet (ügy van! Ugy van!) és változatlan erejében kivánja a béke feltételeinek megállapításánál is jogait és igényeit érveli yesiteii. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezen megjegyzés után engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy ne terjeszkedjem ki bővebben az általa felsorolt bajokra. Hiszen ezeknek sikeres orvoslása képezi a mi feladatunkat. Sok irányban talán épen ugy oldjuk meg e kérdéseket, a mint azt ma a t. képviselő ur kívánta és én igen fogok örülni, ha akkor, midőn mi arra vállalkozunk, hogy nemzeti bajainkat nemzeti alapon orvosoljuk, ő is csatlakozni fog hozzánk (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) és minden internaczionáüs mellékiz nélkül velünk egy utón fog haladni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és bal felől.) Ábrahám Dezső: Előbb kívánta, mint az urak ! (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: Csak mellesleg kívánom megjegyezni, hogy a t. képuselő ur felemiitette itt bajként azt is, hogy a bresztlitovszki tárgyaié soknál a magyar nyelv nem érvényesült. Igenis ki van kötve, meg van állapitva, hogy mindennemű egyezmény és szerződés magyar nyelven is megköttessék. Ott tehát a magyar nyelv a mi nemzetközi állásunknak megfelelő érvényre fog juthatni. Magára az intcrpelláczióra áttérve (Halljuk Halljuk!) a t. képviselő ur azt kérdi, hogy to/ vábbra is a minden hadi kárpótlás és annekszió nélküli békekötés alapján állunk-e. Hát erre igennel felelhetek. Hiszen a t. képviselő ur előtt nagyon ismeretes az a programm, amelyet külügyministerünk annak idején kifejtett, s amely nemcsak a tisztességes és tartós béke elérésére irányai, hanem — miként azt ő talán először vetette fel — arra is, hogy nemzetközi megegyezések által maradandóan, tartósan biztosittassék a béke. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az első volt ő e tekintetben, és felelős állásában ma is ugyanazt az álláspontot folgalja el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi is ugyanazon az állásponton vagyunk, t. ház (Helyeslés a jobboldalon.) és, amint ez európaszeite ismeretes, a béke álláspontján áll mindenekelőtt a mi koronás királyunk. (Éljenzés balfelől.) Minden hivatalos tényező tehát ezen az állásponton van. (Mozgás balfelől.) De higyje el nekem a t. képviselő ur, hogy felszólalásával nem erősítette meg számunkra ezt az álláspontot. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István : Nagyon jól tudja is ! Wekerle Sándor ministerelnök: A t. képviselő ur először is az annekszió nélküli béke álláspontjáról beszélt, azonban ezt az álláspontot, nem tudom, miként kivánja érvényesíteni akkor, midőn felveti Elszász-Lotharingia kérdését. Holló Lajos : Nem azt, a kompromisszumot! Wekerle Sándor ministerelnök: Én nem tudtam megértemi, mit akar a t. képviselő ur ezáltal, dé maga az, hogy Elszász-Lotharingiát egy kérdés és megalkuvás tárgyává akarja tenni, már az annekszió nélküli béke álláspontjával egyáltalán meg nem egyeztethető. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Hivatkozik és hosszasabban fejtegeti (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), fontos inczidenskép említi Hoffmann tábornok urnak ott tett nyilatkozatait, mint amelyek a béke megkötésének egyik akadályát képezik. Nem vagyok &epi jogosítva, sem nem kívánok Hoffmann tábornok ur nyilatkozatainak bírálatába bocsátkozni. De ha ezeket ugy állítja oda, minden vonatkozás nélkül, önmagukban, akkor, bocsánatot kérek, nem helyesen itéli meg a dolgot. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) összes vonatkozásaiban, a felmerült körülmények, ellenkövetelések szempontjából kell ezt megítélni, s akkor, azt hiszem, nem azt a bírálatot lehet abból a nyilatkozatból levonni, amelyet a t. képviselő ur vont le. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. Mozgás balfelől.) De engedjen meg a t. képviselő ur, nem ezélom az, hogy én sok tekintetben ellenkező álláspontunkat itt bőven fejtegessem. Eléggé hangsúlyoztam ezt a főbb pontok tekintetében. Hanem ha felszólaltam és konstatálom, hogy minden hivatalos tényezője ennek az országnak és ennek a monarchiának a béke megkötésének határozott szándékával, akaratával, legkomolyabb törekvésével van eltelve, akkor ?nnek a törekvésnek erejét nagyban gyengiti, ha felelőtlen és nem hivatott tényezők (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) — ezzel nem a képviselőházi tárgyalásokra akarok hivatkozni, hanem azokra a jelenségekre, amelyek künn az országban mutatkoznak (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) — mondom, hogy felelőtlen és nem. hivatott tényezők folytonosan sürgetnek, nógatnak bennünket a béke mielőbbi megkötésére, mikor legfőbb törekvésünk úgyis e czél elérése. (Elénk helyeslés jobb- és balfelől.) Ezáltal nem a béke ügyét szolgálják, hanem csak azt az izgalmat növelik, amely ellenségeink táborában azt a hiedelmet erősiti meg, hogy nem őszinte elhatározásunk és szándékunk, hanem meggyengült erőnk kényszerit a békére. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps jobb- és bal-, felől.) Fényes László : Milliók szólanak ! (Folytonos zaj a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Wekerle Sándor ministerelnök: De tovább megyek. Gyengítik álláspontunkat és a béke érdekében kifejtett erőnket azok a nemzetközi mozgalmak, amelyek mihozzánk is átcsapnak (Igaz! Ugy van! jobbfelől.), és amelyek nem a valódi békét szolgálják, nem azt mozdítják elő, hanem