Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. 161 ségünk tejiát a háború alatt a suecrescenfia elmaradása folytán 1,172.866 lélek. Ezt, nem lehet közömbösen nézni. Az országnak a front mögötti pusztulását figyelembe kell venni, amidőn az- elénk toluló gazdasági követeléseket megoldani akarjuk s amikor felajánljuk egy más országnak azokat az eszközöket, amelyeket saját magunktól vonunk el. Ugyanígy vagyunk a halálozásokkal is. Ami talán még jellemzőbb : mig a béke idejében 34% volt a hét éven aluli gyermekek elhalálozási aránya, addig 1915-ben 48-ra, 1916-ban psdig már 50%-ra emelkedett az. Mindez nem azt mutatja, hogy Magyarország jólétben, bőségben él, hanem azt, hogy Magyarország azokat az eszközöket is áldozatul hozza a közös czél erdekében, amelyek saját létének fentartásához, saját népének megélhetéséhez szükségesek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon,.) Mi az oka ezeknek a visszásságoknak? A magyar közélétnek az a rákfenéje, hogy a magyar közvélemény rendszerint nem sorakozik egységesen, vállvetett erővel a nemzet jogai mellett, hanem a hatalmi érdekek dominálnak és ezek a hatalmi érdekek gátolják meg a mag)rar törekvéseknek kellő időben való érvényesítését. Hallottuk azt az ellenvetést, hogy nem lehetett előre látni a háború kitörésekor, hogy az ennyi ideig fog tartani. De vájjon gondos mérlegeléssé], államférfiúi előrelátással nem kellett volna-e számbavenni egy ilyen rettenetes háborúnak eshetőségét? Nem kellett volna-e kétszeres gonddal figyelni ennek következményeire? Nem kellett volna-e visszautasítani azokat a túlzó kívánságokat, melyek a nemzettel szemben akár katonai, akár gazdasági téren felállíttatnak? (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) E helyett azonban azt látjuk, hogy felajánlkozások hangzanak el, hogy Magyarország nem elégíti ki kellően az igényeket és ha itt más kormányzat volna, akkor Ausztria többet kapna. Ilyesmit nem szabad volna senkinek mondani, mert ez a nemzetnek ártalmára van és megbontja a nemzet erejét. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Farkas Pál : Ki mondta ezt ? Nem mondta senki. Holló Lajos : Az is igaz, hogy a háború nem egyenlő sulylyal nehezedik sem a nemzetekre, sem az egyesekre. Láttuk, hogy Magyarországra nagyobb sulylyal nehezedik, mint más nemzetekre. De egyénileg is lehet látni, hogy vannak, akik a háborúnak lukrativ hasznát élvezik. Farkas Pál: Elég hiba ! Holló Lajos : Vannak, akik a háború szenvedéseiből és áldozataiból nem veszik ki részüket ugy, mint a többiek. Vannak, akik a háború némi kis kényelmetlenségei mellett annak csak parádés előnyeit élvezik. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Látjuk sokszor, milyen üres fitogtatással jelennek meg egyesek a külszínen, akik távol állanak a háború véres áldozataitól és szenvedéseitől, mig a fronton künn a sok-sok millió éveken keresztül KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. harezol és szenved, s amint halljuk, ínég szabadságra sem eresztik, otthon pedig családjuk éhezik ; vagy látjuk, hogy a gyárakban a munkások százezrei mint viselik a háború szenvedését és családjaik mint éheznek és nélkülöznek. A háború terhei tehát nem mindenkit érnek egyenlően. De abból ítélni meg ezeket a terheket, hogy vannak egyesek, akik azok alól kivonják magukat, akik parádés szolgálatban csörtetik kardjukat, nem igazságos dolog. Azoknak helyzetéből kell a háború terheit megítélni, akik azt kezdettől fogva viselték és azokból a nagy áldozatokból, amelyeket a magyar családoknak meg kellett hozniok a háború folyamán, kivették a részüket. (Igaz I Ugy van ! balfelől.) Ezek érdeke, ismétlem, nem az, hogy mindenféle hódításokra gondolj mik (Felkiáltások a jobboldalon : Ki gondol ?), vagy hogy ilyen irányokat támogassunk, hanem az, hogy minden ilyen szándékkal a leghatározottabban szembehelyezkedjünk és mi, akik végre is Magyarország érdekeinek és jogainak képviseletére vagyunk hivatva, nyíltan kifejezzük, hogy Magyarország egyetlen csepp vért sem fog áldozni többé, hogy ha a hódítási czélok bármily irányban is előtérbe nyomulnának (Ugy van! ügy van! a baloldalon.), hogy semmi igazságtalan felhasználást Magyarország el nem fogad többé és végül követeli, hogy a békére tétessenek meg a kellő lépések. Mi a békés hajlandóságok irányait szolgáljuk és kívánjuk, hogy azokat erősítsük és ez legyen az a feladat. amelyet betöltsünk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen mikor Czernin budavári beszédét mondotta, milyen nagy örömet okozott, hogy felállott Kühlmann, az igazán nagy tehetségű német államtitkár és Európának fülébe zengte, hogy nincsen más abszolút akadálya a békének ma már, mint a francziáknak Elszászra vonatkozó igénye, íme, egy pontra szorítkozott már a béke akadálya és akkor mi azt mondjuk, hogy ha csak ebben áll fenn a békeadakály, akkor a mi külügyi hatalmunknak és a mi magyar politikánknak is arra kell irányulnia, hogy ez az egy ellentét is békés kompromisszummal vagy más utón elhárittassék. (Helyeslés a baloldalon.) B. Madarassy-Beck Gyula: Szóval adják oda El szászt ! Holló Lajos: Nem azt mondtam. Hanem, hogy ott is keresni kell a megegyezés lehetőségét. B. Madarassy-Beck Gyula : Hogyan, ha mind a kettő akarja? (Zaj a baloldalon.) Holló Lajos: Külügyminiszterünk megtette azt a szép utat a béke kiépítése felé. Épen azért hajlik hozzá bizalmunk abban az irányban is, hogy közre fog működni a fennálló nehézségek elhárításában inkább, mintsem hogy azokat kiélesitse, fokozza és a véres háború további éveit zúdítsa a szenvedő magyar nemzetre. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Tiltakoznak a megegyezéses béke ellen? 21