Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

158 764, országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. teendőket előírja. Mi nem akarunk másoknak jogaiba beavatkozni, de kötelességünk saját nem­zetünk érdekeit is megnézni és megvédelmezni, (Helyeslés.) Kötelességünk ma már tisztán látni. Hiszen nem kell szentimentáliskodni, de nem is kell eltakarnunk magunkat a tények és a háboru­szülte tanulságok és igazságok elől ; ezeket nyíl­tan meg kell mondani és minden nemzetnek ön­maga iránti kötelessége, liogy ezeket nyíltan fel­színre is hozza, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És mi Magyarországnak specialiter az érdeke? Ma­gyarország érdeke az, hogy mi a mi ezeréves terü­letünket utolsó csepp vérünkkel is megvédelmez­zük. ( Eénk helyeslés.) Falcione Árpád : Épen erről van szó. (Fel­kiáltás balról: Kurlandről van szó !) Juhász Nagysándor: Hoffmann is ezt akarja? Hoffmann is emiatt ránt kardot? (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Holló Lajos: Magyarországnak emellett ér­deke (Zaj a jobb- és a baloldalon.) ugyebár, hogy a hódításoktól tartózkodjunk, mert nekünk egyetlen talpalatnyi föld és egyetlenegy idegen népnek atomja sem szükséges, nem is kell ; mi az an­neksziót önmagunk részéről visszautasítjuk, de nem is vagyunk hajlandók ilyen tendencziákért a, nemzetnek vérét ontani. (Elénk helyeslés bal­felől.) S ha mi ezt magunktól visszautasítjuk, akkor nem fogadjuk el másoknál sem és mások­nak idegen ezéljaiért sem fogjuk ezt a háborút tovább vinni. (Élénk helyeslés báljelöl. Mozgás és zaj a jobboldalon.) És a magyar nemzet további érdeke . . . Fényes László : Ne engedjék a népet Ameri­kába vándorolni, amint évtizedeken keresztül ! Elnök: Ismételten kérem Fényes László képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! baljelöl. Elnök csenget.) Holló Lajos : ... és Magyarországnak érdeke, ami talán a világnak is érdeke, de Magyarország­nak jobban és elsőbbrendü érdeke, hogy a béke létrejöhessen. Nekünk nem kell egy győzedelmes és nem kell egy háborús béke. (Elénk helyeslés baljelól. Nagy zaj a jobboldalon : Felkiáltások ; Mi kell ? Galilei Kör !) Gr. Tisza István: Gyalázat ! Hogy lehet ilyet a magyar parlamentben mondani ! (Foly­tonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Gyalázat ! (Fel­kiáltások jobbjelöl: Gyalázat! Nagy zaj a bal­oldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak. Kérnem kell a képviselő urat, hogy e kényes kérdés fejtegetése közben méltóztassék olyan ki­jelentésektől tartózkodni, a melyek a magyar . . . (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy mozgás és zaj a baloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: A szólásszabadságot ne korlátozza ! (Folytonos zaj a. jobb- és a bal­oldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy az elnök a maga enuncziáczóját befejezhesse. Én arra akarom figyelmeztetni a képviselő urat. méltóztassék tartózkodni olyan kijelentésektől, amelyek a magyar nemzet ezeréves történelmével (Hosszantartó élénk Jielyeslés és taps a jobboldalon és a középen.-Zaj a baloldalon.) és a magyar nép­ietekké], a magyar felfogással ellentétben állanak. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a, középen. Nagy zaj a baloldalon.) Juhász Nagy Sándor: Korlátozza a szólás­szabadságot ! Elnök: Kérem Juhász-Nagy Sándor kéj>­viselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Juhász-Nagy Sándor: Egy mondatot nem lehet félbeszakítani, várják meg a végét. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos: Az elnök urat kérem, adjon módot, hogy befejezzem mondatomat. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Már befejezte !) Nekünk kell . . . Egy hang (a középen) : Nem lehet meg­hallgatni, üljön le ! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak ! Holló Lajos: Nekünk kell a megegyezéses béke. (Igaz! JJgy van! baljelól.) Nekünk kell az a béke, amely nem hagy vissza a népek lelké­ben gyűlölködést, amely nem hagy vissza egy otyan vágyat, hogy egy ujabb fegyverkezésnek őrületébe menjen bele, hogy ujabb szövetkezések jöjjenek létre és nemzeteket és népeket megint vértengerrel pusztítsák el. Nekünk ezért kell megegyezéses béke ; de nemcsak nekünk kell ez. Vájjon nem volt-e ez a mi hivatalos álláspontunk eddig is? Nem az-e a mi külügyministerünk hivatalos álláspontja is, hogy a jövőt a népek békés szövet­ségére és nem a fegyveres erőre és nem az erő­szakra, hanem a jog uralmára kell alapítani ? (ügy van ! baljelól. Mozgás.) Mi tehát azt hirdet­jük, hogy fejtsük ki utolsó erőnket is, igenis, a harczi sikerek elérése érdekében, de a békét nem erre kívánjuk alapítani. (Derültség a jobbolda­lon.) A békét iparkodunk arra alapítani, hogy a szemben álló népek kiengesztelődjenek, hogy a szemben álló népek megegyezésre jussanak és megteremtsék a békés nemzetek jövendőjét, mely nem bizza többé a fegyveres mérkőzésekre a nem­zetek közti viták eldöntését, hanem azt akarja, hogy döntse el a jog ereje, döntse el a nemzetek békés szövetsége és a nemzetközi bíróság, amely ezeket a kérdéseket elintézi. (Mozgás és ellenmon­•dés a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ez a ma­gyar nemzeti érdek. De ha különösen Magyarországnak a háború­ban való helyzetét nézzük, ha nézzük Magyar­országnak hadi helyzetét, nem látjuk-e ugyanezt ? Hiszen igaz, nem kell itt a magyar nemzet tekinte­tében külön helyzeteket emlegetni, hiszen minden nemzet kiveszi a háborúban, sajnos, a maga fáj­dalmát és veszteségeit, de talán egy sem volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom