Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-761

czember 13-án, csütörtökön. 101 761, országos ülés 1917 dei hosszabbításáról szóló törvényjavaslat (írom. 1363, 1366) harmadszori olvasása. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, elfogadja-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban : igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett átküldetik a főrendiházhoz. Következik a napirend hatodik pontja : Kónay Jenő képviselő ur indítványának indokolása a jelenlegi választási törvények hatálytalanítása és uj választási törvény elfogadása tárgyában. Az indítványozó képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk !) Rónay Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Két kéréssel kezdem el felszólalásomat, és pedig először azzal, (Halljuk !) hogy idegbeteg voltomra tekintettel méltóztassanak előadásom fogyatékossága iránt elnézéssel lenni, és másodszor : méltóztassanak előadásomat nyugodtan végighallgatni, mert az inditványképen általam beterjesztett törvényjavaslat egy teljes egészet képez, amelyről csak akkor fognak maguknak tiszta képet alkothatni, hogyha az egészet meghallgatták. (Halljuk ! Halljuk !) Nehéz szívvel vállalkoztam e nehéz feladatra, nehéz szívvel azért, mert én épen a mai időt nem tartom egészen alkalmasnak arra, hogy a mindenesetre nézeteltéréseket előidézhető választójogi törvényjavaslatot a mostani nehéz napokban vegyük tárgyalás alá, akkor, mikor nem az erők szétosztására, hanem azok egyesítésére kellene törekednünk. Kénytelen voltam kérni mégis, hogy indokolásomat meghallgatni méltóztassanak, mert tudomásom szerint a kormány részéről legközelebb be fog adatni egy törvényjavaslat s annak tárgyalása közben a magam részéről okvetlenül szükségesnek tartottam, hogy legalább törvényjavaslatomnak szellemét az igen tisztelt házzal megismertessem, hogy a felett azután a tárgyalások során vagy esetleg ma is, ha elutasítják, dönthessen. T. ház ! Nézetem szerint nem egyszerűen az a kérdés, hogy a megnyilvánult és legfelsőbb helyen is méltatott demokratikus kívánságoknak tegyünk eleget, hanem egy sokkal fontosabb kérdés van a választójogi törvénynek megalkotásánál, és pedig az, hogy javítanunk kell egy körülbelül évszázados hibát, melyet a választói törvény megalkotásánál az 1848-iki törvényhozás figyelmen kívül hagyott. Igen helyesen — legalább az én nézetem szerint — 1848-ban a rendi képviseletet népképviseletté alakították át ; de elmulasztotta a törvényhozás akkor, amikor a népképviselet utján az úgynevezett alkotmány sánczaiba millió és millió honpolgárt eresztett be, meghatározni azt, hogy ezen milliónyi nép közül kik azok, akik a képviselői állásra méltók és képviselővé választhatók. S csodálatos módon, bár 1848 óta választójogi törvényünk többször esett Tevizió alá, ezt a kérdést, ezt a biztosítékot, mely pedig csak egyedül lehet magyar nemzeti érdekeink biztositéka, mindenkor mellőzték. Nézetem szerint ezt az évszázados hibát kell elsősorban kijavítanunk s csak azután, ha azt alaposan javítanunk sikerült, térhetünk át a demokratikus kívánságok teljesítésére. Minthogy jsedig sem az 1913-ik évi, immár törvényerőre emelkedett javaslat, sem pedig a kormánynak benyújtandó és általam csak a hírlapokból ismert javaslata e tekintetben semmiféle óvintézkedéseket nem tesz, tartottam én szükségesnek, hogy honpolgári kötelességem- és erőmhöz képest hozzájáruljak ahhoz, hogy ez a már felvetett kérdés a jelen időkben, ha lehet, simán intéztessék el s végre valahára lekerüljön a napirendről.Nehéz szívvel, csak a kényszerhelyzetnek engedve, vállalkoztam e nehéz feladat teljesítésére. Feladatom teljesítését nem azért tekintem nehéznek, mintha az általam indítványomban lefektetett elveknek megindokolása volna nehéz, hanem épen azért, mert a választói joggal már hosszú időn keresztül hazánknak mindenkor hatalmon levő politikai jelesei annyi mindenfélét próbáltak meg, de minden párt vagy minden érdek kielégítésére még mai napig sem találták meg azt az utat, amely a választójogi törvénynek helyes megalkotása utján azután a nemzeti érdekeket és a demokratikus kívánságokat is kielégítené. Nehéz lesz tehát feladatom, mert természetszerűleg közmegelégedéssel fog találl-ozni az, ha a közéletnek egy szerény munkása jön rá a Kolumbus tojására és segít eltávolítani a nemzeti érdekeink felett csüngő azt a Damokles-kardot. amely 1848 óta mindig a nemzeti érdekek felett lebegett. Ideám nem mai keletű. 30 éven keresztül voltam országunk egyik legpoliglottabb lakosságú vármegyéjében köztisztviselő. Kezdettől fogva foglalkoztam folytonosan a választójoggal, volt bőségesen alkalmam a választói visszaéléseket, de leginkább választójogi törvényünknek hiányait megismerni és csak ez a hosszú tapasztalat érlelte meg bennem azt a tiszta meggyőződést, hogy választójogunkból hiányzik valami, hiányzik az, hogy a magyar nemzeti érdekek megóvására itt a parlamentben bármiféle intézkedés is foglaltatnék törvénybe. Már 1913-ban készítettem egy törvényjavaslatot, amelyet az akkor a választójog tárgyalására kiküdött 40 tagú bizottság minden tagjának megküldöttem, de az akkori visszás politikai állapotok mellett a bizottsági tárgyaláson előadásom egyszerűen elutasittatott azzal, hogy az, amit mondtam, elméletileg teljesen helyes, egészen érthető álláspont, azonban nem azon fordul meg a nemzet sorsa, hogy milyenek képviselői, hanem azon, hogy minő elemekből alakult meg a ház. Elutasittattain és várnom kellett az alkalmat, hogy ideámmal újra a t. ház elé kerülhessek. Pedig ideám — meggyőződésem szerint — tökéletesn helyes ;