Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

94 760. országos ülés I9l7 5. Kérem a ministerelnök urat, nyilatkoz­zék aziránt, hogy ha nem. is a tervezett ren­deletben, de gondoskodás történt-e azokról a szegénysorán családokról, akik a háború folytán azért jutottak a legnagyobb nyomorba, mert kenyér keresőjük Amerikába vagy más idegen országba ment munkát keresni s most az Ame­rikával való hadi állapot révén is semmiféle pénzküldeményt nem juttathatnak családjuk­mák?* T. ministerelnök ur! Összegezve csak egyet 'vagyok bátor kérdezni. Méltóztassék nekünk lehetőleg precziz időpontot mondani, mikor kap­tatják kézhez felemelt hadisegélyüket a nép fiai és leányai, mert a szükség nagy és ha biztosan tudnak számítani a segélyre, nagyobb hitelt tudnak maguknak kieszközölni, hogy ideig-óráig is segítsenek magukon. Wekerle Sándor ministerelnök: Először is tiltakozom az ellen a hang ellen, melyet a t. képviselő ur jónak lát velem szemben és a mi­nisterium tisztviselőivel szemben alkalmazni. Tiltakozom az ellen, hogy az energiát és a lelkiismeretességet magának tartja fenn és ilyen szavakkal illet engem. Konstatálni kívánom, hogy túlzásba megy a t. képviselő ur minden irányban. Túlzásba megy először abban az irányban, mintha a nyomor oly nagy lenne, hogy az emberek éhen halnának. Ez egyszerűen nem áll. Szűk viszo­nyok között élünk, a segélyezetteknek nagy része rá van utalva a hadisegélyre, melyből csak nyomorúságosan tud megélni, de azzal legyünk tisztában, hogy hadisegélyben részesülnek nálunk óriási számban olyanok is,' akik arra nincsenek rászorulva. (Ugy van! Úgy van!) Fényes László: Ezektől el kell vonni. Huszár Károly (sárvári) : Vonjuk el ezektől és adjuk ezt a szegényeknek. Wekerle Sándor ministerelnök: Épen ez is késlelteti talán kissé a rendeletet. Másodszor nem lehet hat meg három hó­napokról beszélni. Miudenki tudja, hogy a hadi­segélyekre vonatkozó törvény november elsején lépett hatályba, tehát egy hónap választ el bennünket a törvény életbeléptétől. Ezalatt az egy hónap alatt igenis előkészítettük a rende­letet olyannyira, hogy az utalványozások a na­pokban folyamatba tétetnek. Csak egyet mél­tóztassék tekintetbe venni, azt t. i., hogy van olyan tér, ahol azonnal segíteni nem tudok. Méltóztassék pl. a tanítókat venni. A tanítók segélye központilag kezeltetik; körülbelül 46 vagy 47.000 utalványt kell kiállítani. Ezt napok alatt nem tudom kiállíttatni, ez merő képtelen­ség, bizony ez hosszabb időt fog igénybe venni. A törvényt azért szerkesztettem igy, hogy ne legyen — mint korábban — folytonos utalvá­nyozásokról szó, hanem egészen a jövő év vé­géig most fogunk utalványozni. Ha tehát egy­szer kiutalványozzuk ezt a segélyt, 14 hónap alatt ez további kérdés tárgyát nem fogja ké­deczember 12-én, szerdán. pezni, hanem az illetők rendszereseik fogják megkapni. Én mindent elkövetek, hogy ez a kiutalás­gyorsán történjók, de engedelmet kérek, határ­időt nem szabhatok, hogy mindenki mikor kapja meg. Igyekezni fogok, hogy ott, ahol a nyomor nagy, — ez különösen a városokban van meg — ez a kiutalás lehető gyorsasággal történjék, másfelől, hogy elvonassék a segély attól, aki a segélyre nem érdemes. Ebben igen sok panasz lesz, csak akkor megint megfelelő indokolás nél­kül ne tegye magáévá a t. képviselő ur. . . Fényes László: Én sohasem szoktam alap­talan panaszt magamóvá tenni. Wekerle Sándor ministerelnök: Ennek bitója -nem kívánok lenni, csak arra kérem a t. kép­viselő urat, hogy azután megint ne jöjjön . . . Fényes László: Eddig nem jöttem egyszer sem! Wekerle Sándor ministerelnök: A mi a se­gélyek mennyiségét illeti, a törvényjavaslat tár­gyalása alkalmával részletes kimutatást terjesz­tettünk elő minden községre, családra, a család­tagok számára való tekintettel, hogy milyen segélyben kivanj ük őket részesíteni. A t. képviselő ur második kérdése az, hogy minő keretekben történik ez a segélyezés. Mi­után csak ugyanazoknak adhatom a segélyt, akiknek részére a törvényhozás engem felhatal­mazott, tehát adom ugyanazoknak, akik azelőtt voltak hadisegélyre jogosultak és nem vehettem be a tényleges szolgálatban levőket is. Hasonlókép az Amerikába vándoroltak ügyét sem intézhetem ezen törvény alapján. Én | az Amerikában levőkre azt az álláspontot fog­lalom el, amelyet elfoglalunk minden szegényre nézve. A szegényeket és a rászorultakat első­sorban a község tartsa el és ha az nem képes, akkor fog a belügyminister ur intézkedni ezen segélynyújtás iránt. De az amerikaiakra nézve külön intézkedni nem szándékozom. Ami azt illeti, hogy az özvegyek részesül­jenek 6 hónapon túl is az őket megillető segély­ben, a helyzet e tekintetben ma az, hogy az özvegyek kapják az ezen törvény alapján kijáró segélyt férjük eleste után hat hónapig, hat hónap után pedig kapják azokat az illetménye­ket, amelyek őket az uj katonai nyugdíjtörvény szerint megilletik. Huszár Károly (sárvári): Sokszor két évig nem kajjják! Fényes László: Kyolezvan j>erczentben nem kaj>ják két évig! Wekerle Sándor ministerelnök: Kérem, elő­ször is az elvi rendelkezést hoztam tisztába a I hadügyministerrel abban az irányban, hogy eze­ket a segélyeket olyan mértékben, amint a ka­tonai nyugdíjtörvény megállapítja, továbbra is megkapják. Hogy jjedig ez ne tartson két évig, ezentúl nem a katonáktól fogják kapni a segélyt, hanem kapják ezt is a Hadsegélyző Hivatal ut­" ján és attól az időtől kezdve, amikor megilleti

Next

/
Oldalképek
Tartalom