Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-757

757, országos ülés 1917 deczewber 1-én, szombaton. 487 rol és az Osztrák-Magyar Banknál rendkívüli tartalékok létesítéséről szóló, épen most' felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen !) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és igy az, alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás czéljából, átküldetik a főrendiháznak. Következik napirendünk harmadik pontja: a konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891 : XXXI. t.-czikk hatályának ujabb meghosszabbítása és egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában beadott törvényjavaslat (írom. 1394, 1414) tárgyalása. Elsősorban a törvényjavaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Springer Ferencz előadó: T. képviselőház! A konzuli bíráskodást szabályozó 1891: XXXI. t.-ezikknek legutóbb az 1913: LIV. t.-czikkel meghosszabbított hatálya a folyó év végével jár le. Az előttünk lévő törvényjavaslat benyújtását tehát ez a körülmény és azonfelül az az olvitázhatatlan szükség is indokolja, hogy a törvényhozás a konzuli bíráskodást az eddigi, törvényben megállapított határidőn túl is biztosítsa és szabályozza. Amint méltóztatnak tehát látni, nem uj intézmény létesítéséről van szó és azért azt hiszem, helyesen cselekszem, ha akkor, amikor a törvényjavaslatot itt a ház színe előtt előadom, a történelmi előzményeket, a konzuli bíróság hatáskörét és ezidőszerinti működési területét csak röviden érintem. (Halljuk ! Halljuk!) A konzuli bíráskodás a magyar és osztrák állampolgárok felett a Törökbirodalomban a III. Károly királynak Achmed kán török szultánnal 1718-ban Passaroviczon kötött és kapitulácziónak nevezett kereskedelmi és hajózási szerződése, azonkívül a Belgrádban 1739-ben és a Sistovóban 1791-ben kötött békeszerződések alapján fejlődött, mert ezek a békeszerződésekismerték el konzulainknak ezt a hatósági jogkörét honosaink fölött a jogszolgáltatás terén. A konzuli bíráskodás első szabályozását az 1855. évi január hó 29-én kiadott császári nyilt parancs és az ennek alapján ugyanazon év márczius hó 31-én kiadott végrehajtási rendelet szabályozza. Természetes, hogy ez a szabályozás az osztrák köz- és magánjog alapján történt s hogy ennek következtében nyomban, amint az 1867. évi kiegyezés törvénybe iktattatott, kormányunk részéről tárgyalások tétettek folyamatba aziránt, hogy Magyarország önállósága ebben az intézményben is kifejezésre jusson. Ezek a tárgyalások azonban 24 esztendeig elhúzódtak. Közben a kormányok a status quo fentartásában állapodtak meg. A kérdés Magyarország közjogi helyzetének megfelelő alkotmányos szabályozást az 1891-ik évi XXXI. t.-czikkel nyert, amely 1. §-ában kimondja azt, hogy a konzuli bíráskodást a magyar és osztrák állampolgárok felett és a védenczek felett a külföldön konzuli bíróságok gyakorolják. Amikor ez a törvénybe iktattatott, akkor természetesen egyúttal a bíróságnak helyi és tárgyi illetősége tekintetében tisztázni kellett-,a helyzetet. A konzuli bíráskodásnak helyi és tárgyi illetősége alá tartoznak a magyar és osztrák állampolgárok egymás között folyó polgári peres ügyeikben, azonkívül a perenkivüli ügyekben, nemkülönben az általuk elkövetett büntetendő cselekményekre nézve is az elővizsgálat befejezéséig. Azonkívül kiterjed a konzuli bíróságok hatásköre azon perekre is, amelyeket ellenük idegen állampolgárok indítanak és amelyekben ők alperesekként vannak érdekelve. A konzuli bíróságok előtt a magyar állampolgárok jogi és cselekvő képessége és családi joga, beleértve ebbe az atyai hatalmat, a gyámságot, gondnokságot és a házassági vagyonjogot, nemkülönben a magyar állampolgárok utáni örökösödési jog, ideértve a hagyatéki eljárást s a magyar állampolgár által elkövetett bűncselekmény, a magyar állam törvényei és szabályai szerint itélendők meg. A törvényhozás az 1891 : XXXI. t.-cz. hatályát annak életbeléptetése napjától számított tíz esztendőben állapította meg, és miután az életbelépés 1898 január hó 1-ével történt, ennek következtében a törvénynek hatálya 1907. év deczember hó 1-éveí járt volna le. Azonban a törvényhozás ezt a törvényt négy ízben is meghosszabbította, és pedig meghosszabbította az 1907. évi LVII. t.-cz-kel, az 1910. évi VII. t-cz.-kel és az 1912. évi VI. t.-cz.-kel kettőkettő évre, legutóbb pedig az 1913: LIV. t.-cz.kel négy évre. Ma, amidőn a törvényhozásnak ezen törvényjavaslat felett döntenie kell és újból el kell határoznia a meghosszabbítást, gyökeresen megváltozott helyzet előtt áll a törvényhozás, mert a török kormány a kapitulácziók megszüntetése iránt régen táplált törekvését 1914-ben valóra váltotta és annak az évnek az őszén olyan intézkedéseket tett, amelyek folytán a Törökbirodalomban a konzuli bíráskodás a polgári peres és büntető ügyekben szünetel, de egyúttal folyamatba tette a tárgyalásokat, hogy ez a mostani tényleges helyzet nemzetközi egyezmények alapján jogi alapra fektettessék. Ilyen körülmények között természetesen, miután ezek a tárgyalások a közel jövőben valószínűleg be fognak fejeződni és ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye az lesz, hogy a konzuli bíráskodás a Törökbirodalomban meg fog szűnni, gondoskodni kell a törvényben a székhely megváltoztatásáról és az ezzel kapcsolatos módosításokról. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után magára a törvényjavaslatra térjek át. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat, amely 12 szakaszból áll, összesen ötirányu rendelkezést tartalmaz. Az 1. §. meghosszabbítja az alaptörvénynek 1.. 2.