Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-742

742. országos ülés 1917 szeptember 13-án, csütörtökön. 39 Kovács Dénes képviselő ur megbízólevele a nyolczadik biráló-bizottságjioz utasittatik. Kállay Tamás: Az sem jön össze, mint a kilenczedik! Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Vagyok bátor bemutatni az állami számvevőszék elnökének jelentését az 1915/16. számadási év második felének végén a költségvetéssel szemben mutatkozó eltérésekről és kérem, méltóztassék a jelentést a zárszámadási bizottsághoz utasítani. Elnök: A ministerelnök ur által beadott jelentése az állami számvevőszéknek a törvényhozás által az 1915/16. költségvetési évre engedélyezett, valamint az előző évekről ebbe a számadási időszakba áthozott hitelekkel szemben az 1915/lé. év második felében mutatkozó eltérésekről ki fog nyomatni, szét fog osztatni, s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. Jelentem a t. háznak, hogy Platthy György képviselő ur sürgős interpelláczió előterjesztésére kért tőlem engedélyt, amely interpellácziót a kereskedelemügyi miniszter úrhoz kívánja intézni, az ^parczikkek árának makszimálása tárgyában. Én a képviselő urnak az engedélyt megadtam s igy az ülés végén fogja előterjeszteni sürgős interpelláczióját. Javaslom a t. háznak, hogy az interpelláczió meghallgatására

; félkilenczkor térjünk át, illetőleg amennyiben a tanácskozás hamarabb befejeződnék, mindjárt a következő ülés napirendjének megállapítása után méltóztassék meghallgatni Platthy György képviselő ur interpelláczióját. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A ház hozzájárul javaslatomhoz. T. képviselőház! Minthogy a tegnap elhangzott kormányprogrammhoz jelentkező képviselő urak még nem mondották el mindnyájan beszédüket, amennyiben egypáran még fel vannak jegyezve, a t. ház engedélyével most ejtjük sorát a tegnapról mára maradt beszédeknek. Szólásra ki következik? Huszár Károly (sárvári) jegyző: Fényes László! Fényes László: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy a parlamenti szokás ellenére mindjárt megválasztatáson! után szólásra iratkoztam fel s előre bocsánatot kérek azért is, ha mondanivalóm az alkotmányjogi vitákban olyan fényesen bevált szónokok beszédeihez akár formában, akár lényegben nem volna méltó és azokhoz nem hasonlítana. Mindkét tényre legyen a mentségem, hogy ugy éreztem, kötelességem már most felszólalni és kötelességem azokat elmondani, amiket nemcsak az ón gondolatom, de az ország különböző részeinek gondolataképen el kell mondanom. Mondom, a körülmények kényszerítő ereje okozza *ezt, és kérem szíves elnézésüket, hogy türelmüket igénybe veszem. T. ház! A tegnap elmondott programmbeszéd nekem s az ország igen nagy részének sem meglepetést, sem csalódást nem okozott. A programmbeszéd, amelyet hallottunk, ugyanazokat a kormányzati Ígéreteket tartalmazza, ugyanazon keretek és kormányzási tervek között mozgott és ugyanazokat az eszközöket óhajtja igénybe venni, amelyeket az eddigi kormányzásnál tapasztaltunk. S akkor, midőn a pénzügyi téren oly kiváló érdemeket szerzett kapaezitás, aminő dr. Wekerle Sándor t. ministerelnök ur, lépett ennek a kormánynak élére, nyomban mindenki tisztában lehetett azzal, hogy a tőke uralmának, amelyet ma a világháború előidézőjének tartunk, Wekerle Sándor ministerelnöksége és vezetése utján a kormány aligha fog tudni véget vetni. A pénzügyi világnak olyan kiváló mesterétől, amilyen Wekerle Sándor, nem követelhetem, hogy a tőke uralmának letörésében vezérszerepet játsszék. (Mozgás.) Én ugy látom, hogy ma, midőn az egész világot épen a tőke uralma vitte zsákutezába, ez a kormányzat aligha lesz arra alkalmas, hogy belőle kimenekedjünk, de ugy a ministerelnök ur a maga kiváló egyéni kvalitásával, mint a kormány többi tagjai a maguk jóakaratával talán palliativ eszközöket, enyhítéseket fognak szerezni ennek a szerencsétlen országnak. Es épen ez a körülmény vezet rá, hogy elhagyva minden egyebet, röviden a kormány programmbeszédének csak egy momentumát érintsem és ez az, ami a kormányzás sine qua non-ja, hogy ha ez az országgyűlés kimondja maga felett az ítéletet és azt mondja, hogy ez az osztályuralom, amely itt eddig a kormányzást irányította, nem volt képes a nemzet boldogulását és a nemzet fejlődését előrehaladásában szolgálni és maga azt mondja, hogy egy szélesebb népréteg, az egész nép jöjjön ide be és uj embereket, uj eszméket hozzon ide be . . . Kállay Tamás: Mind fellép, aki itt van! Felkiáltások balfelöl: az a kérdés, ki -jön be ? Zaj jobb- és bal fel öl.) Elnök: Kérem Kállay Tamás képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktői tartózkodni ! (Mozgás és zaj bal felöl.) Csendet kérek! Fényes László: Nagyon kevesen fognak bejönni. (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ez az országgyűlés törvénybe iktatja azt, hogy nem volt képes a feladatokat, amelyeket a nemzet vezetésében vállalt, betölteni és átadja helyét az uj embereknek s az uj választói jog révén uj eszmékkel, u

; emberekkel viteti tovább az ország sorsát, akkor legalább tisztes emlékkövet állit magának. E nélkül és uj emberek, uj eszmék nélkül mindenféle küzdelmünk és segíteni próbálgatásunk nem lesz más és nem más, mint saját lelkiismeretünkkel való igen nobilis és jóhiszemű szép játék, hogy a népet boldogítani akarjuk; mindenki a legjobbat akarja tenni, csak épen a mai eszközökkel nem képes reá. ISTem is volna e tervekről több mondani-