Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-755
755. országos ülés 1917 kívánja, ennélfogva szükséges, hogy a harmadszori olvasásra vonatkozó jegyzőkönyvi rész már most hitelesíttessék. Kérem ezért Mihályi Péter jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyv erre vonatkozó részét felolvasni. Mihályi Péter jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvének vonatkozó részét). Elnök: Van valakinek észrevétele a jegyzőkönyv felolvasott része ellen ? Ha nincs senkinek észrevétele, akkor a jegyzőkönyv felolvasott részét hitelesítettnek jelentem ki. Most következik gróf Tisza István képviselő ur sürgős interpellácziója. Gr. Tisza István: T. E%,z! Az az esemény, amelyikről a ma reggeli vagy a tegnap esti hírlapokból szereztünk tudomást és amelyet interpelláezióm tárgyává kívánok tenni, szóvátétetett ugyan már a pénzügyi bizottságban, ugy gondolom azonban, helyénvaló, hogy az a maga tulajdonképeni helyén, a képviselőház plénumában is megbeszélés tárgya legyen. Értem ezalatt azt a hirt, mely szerint a jelenleg hatalomra jutott orosz kormány utasította a hadsereg főparancsnokságát, hogy béketárgyalások megindítása czéljából fegyverszünetet kérjen a szövetséges csapatok parancsnokságától. T. ház! Nem azért tartom szükségesnek, hogy beszéljünk erről a kérdésről, mintha az valami nagy izgalmat vagy valami lázas felhevülést válthatna ki a mi köreinkben. Hiszen ha valaki nyugodtan várhatja be a helyzetnek azt a természetes kiérlelődését, amely Oroszországban folyamatban van, ugy bizonyára a középeurópai hatalmak szövetsége az. (Ugy van!) De azért felesleges volna eltagadni vagy elhomályosítani azt a tényt, hogy benső örömmel és megelégedéssel tölt el ez a hir minket. Örömmel és megelégedéssel először azért, mert hiszen mi az első pillanattól fogva védelmi háborúként, kénytelenségből folytattuk ezt a háborút, (Ugy van!) folytattuk, mert az akkori orosz kormányzat agresszív hódító politikája létérdekeinket fenyegette ós folytatni kívántuk addig és — amint talán egy évvel vagy többel ezelőtt arról a helyről mondtam — egy órával sem tovább, ameddig létérdekeink felől ezt a veszélyt sikerül elhárítanunk. Ha tehát most elhárul ez a veszély az orosz birodalomban beállott fordulat közreműködésével is. ezt bizonyára osztatlan megelégedéssel fogadhatja az egész magyar közvélemény (Helyeslés.) De tovább megyek. Benső örömmel konstatálhatnék az orosz birodalom helyzetének ezt a kialakulását annál a felfogásnál fogva is, amely kell, hogy a magyar nemzetet hatalmas északi szomszédjával szemben irányítsa. Nekem talán bizonyos szubjektív jogczimem is van arra, hogy erről a kérdésről beszéljek, mert véletlenül egyike voltam azoknak, . akik mindjárt az u. n. mürzstegi . egyezmény megkötése után a 90-es években örömüknek adtak kifejezést afelett, hogy, ugy látszik, az orosz birodalom november 23-án, pénteken. 443 felhagy agresszív balkánpolitikájával és keresi [• Délkelet-Európát illetőleg a monarchiával való megegyezést és kifejezést adtam annak a meggyőződésemnek, hogy a monarchia és különösen a magyar nemzet nem szükségképen ellenfele az orosz nemzetnek, hogy antagonizmus mi köztünk és az orosz birodalom között csak addig áll fenn, amig az orosz birodalom a maga hódító politikáját folytatja Európa Keletén és hogy a kölcsönös megértésnek, a tartós baráti jóviszonynak meg vannak adva előfeltételei, amely pillanatban az orosz birodalom ezzel a hódító agresszív politikával szakit. Azt hiszem, ami igaz volt 20 esztendővel ezelőtt, szóról szóra igaz ma is, erről a dologról sem többet, sem kevesebbet nem kell mondanunk, mint amit akkor mondtunk. Meg vagyok győződve, hogy ha állandóvá lesz az orosz birodalomban egy olyan kormányzat, mely becsületesen és őszintén szakit minden világuralmi agresszív törekvéssel, ezzel egyúttal elhárult a köztünk folyó háború veszélye és ezzel egyúttal megszereztük a tartós béke és a tartós barátság előfeltételeit. (Helyeslés.) Kétségtelennek tartom, hogy a helyzet a mai pillanatban még nem tisztázódott. Nem tudom, fog-e már tudni ujabb felvilágosítást adni a ministerelnök ur, de amennyire mi tudjuk a dolgot, máig a hírlapi sürgönyökben emiitett démarche hivatalos utón meg nem történt. De ha megtörténik is, nem hunyhatok szemet azon másik nehézség előtt, mely a hatalmas orosz birodalom belviszonyainak jelenlegi forrongó állapotában rejlik. Nem hunyhatok szemet előtte, de egyúttal annak a meggyőződésnek is adhatok kifejezést, hogy végzetes hibát követnénk el, ha túlságba vinnők az ebből meríthető aggodalmat. Végzetes hibának tartanám, ha a felénk nyújtó baráti kezet mindaddig vonakodnánk elfogadni, amig az orosz birodalom belső viszonyai végleg rendeztetnek, inig ott formaszerint is teljesen kialakul egy normális, a hatalmat békésen birtokló kormány. Hiszen előreláthatóan hosszabb idő fog lefolyni addig, amíg mindazok az egymással összekuszálódó szálak, melyek az orosz birodalom sorsát hol egyik, hol másik irányba rángatják, rendbe jönnek, amig helyreáll az egyensúly az egymásra különböző irányban csapó hatalmas hullámok között. (Helyeslés.) Azt hiszem, annak a forrongásnak kimenetelét, mely az orosz birodalomban észlelhető, nagy mértékben befolyásolhatja a középeurópai nagyhatalmak magatartása is. Aki az orosz birodalom viszonyait, amennyire persze a jelenlegi körülmények engedik, figyelemmel kisérik. annak, gondolom mégis azt a benyomást kellett merítenie, hogy növekedőben van ugy az orosz nép, mint az orosz hadsereg kebelében a békevágy, hogy hovatovább mindjobban diadalmaskodik az orosz közvéleményben a helyzetnek az a helyes beállítása, miszerint az orosz nemzet, B6*
